Izé

http://youtu.be/I6xjNt-ZB60

Nekem így tetszik:
http://www.youtube.com/watch?v=oKQwdaoYSSE
:)

Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...

Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".

https://www.youtube.com/watch?v=9NOncx2jU0Q#

ááá már látom kin tesztelték a gyógyszert :)

Elolvastam őket... azért Jakarta-ban, Kuala Lumpur-ban vagy Vientiane-ban esetleg Hanoi-ban vagy hasonló nagyvárosban élő gyermekek a gyermekmunka megszüntével hozzájúthatnának az okatáshoz(már ha van elég hely annyi gyereknek a meglévő iskolákban-nem a kisvárosokra és/vagy falvakra gondoltam, és a művelődésez már elég egy TV, rádió, számítógép vagy akár telefon is, a tudás mindenhol ott van, csak olyanok kellenek akiket érdekel is, persze olvasnia azért meg kell tanuljon, de a 4 osztály is nagy előrelépés lenne sok esetben) ...tény hogy az általunk megszokott olcsó termékek ára felszökne... és nem csak a kínai cuccok, nike, adidas, stb. mind keleten dolgoztat, sőt mivel talán sokszázezer ember kerülne jobb helyzetbe, ők is nagyobb fogyasztókká válhatnának, ami megemelné az élelmiszer és akár az elektronikai cikkek árát(a szegénység csökkenése miatt keleten a középosztály helyzete is javulhatna, ami megnövelné ezek fogyasztását is) ...ez nyugaton inflációt okozhatna, de sok cég talán visszaköltözne nyugatra(részben a növekvő szállítási költségek miatt részben a munkaerő drágulása miatt) ami új munkahelyeket jelentene nyugaton... az igények növekedésével a termelésnek is növekednie kell... aminek végül valószínüleg nem mi, hanem a természet látja kárát

ha lesz rablás a kocsmát fogják felnyomni
annyi befolyt ott belőlük mint amennyi 'üdítő' beléjük
vagy nyerőgépbe "huszas"

Az anyatej csomagolásáról ;)

Olyan, mintha almából lenne kifaragva :D

Ez ám a lustaság :)