Izé

a zsidó témája egyáltalán nem zavaró. Viszont ha ez a produkció arra épített, hogy azért lesz nagy bumm, mert hogy a témája, akkor tőlem nem visznek 10 pontot az biztos. Izgalmasabb és figyelmet megragadóbb egy dinamikusabb előadás, ahol van temperamentum és több technikai megoldás (pörgések, stb stb). Itt inkább csak színészi beleélést láttam, nagyon mást nem.

Nekem akkor lett volna szimpatikusabb ha több lírai(bb) elem van benne, mert a téma megérdemelte volna. Nem gondolnám hogy elpoénkodják a holocaustot, de ez nem mindenkinek esik le, magát a megkeseredett humort nem hiszem, hogy minden néző érzékeli.

Filmet színpadra vinni mindig ráhagyással kell, mert elvész a jelentés. Filmen rengeteg impulzus ér mert van idő a színészek arcjátékát szemügyre venni, mozdulataikat, rezzenéseiket, olyan jelenetekben is érzékeljük a drámát amikben alig van mozgás, vagy akkor is érzékeljük a keserűséget ha a filmjelenet azzal teljesen ellentétes, mert van x perc előzmény, megismertük a karaktert és tudjuk mit miért tesz milyen színezettel. Mindezt úgy hogy a filmet nézve a rendező folyamatosan bontja ki előttünk a karakter személyiségét a szituációt és érzelmileg visz egyre mélyebbre a jelentés legmélyére. Ha mindezeket érzékeljük akkor már értjük, hogy miért szívszaggató ha Benigni idétlenkedik a koncentrációs táborban, mert egy pillantásából vagy egy snittből és az előzményekből pontosan tudjuk hogy valójában ez legbelül a legmélyebb szenvedése.

A jégtánc műfaja színpadi, itt pusztán a történelmi háttér nem elég arra, hogy az ember azonosuljon vagy fel tudja fogni a borzalmakat és lássa a kontrasztot. A filmmel ellentétben itt nincs elég idő arra, hogy a néző minden kétséget kizáróan tudja, hogy ami idétlenkedés az valójában annak a drámája, hogy az egyén minden lelkierejével felülemelkedik a borzalmakon. Két percben lehetetlen megfogni a néző kezét és mindezt tudatosítani benne. Ezért gondolom azt, azért hogy a néző értse a drámát ahhoz sokkal több lírai elem kellett volna és egy teljesen más koncepció talán más zenei betéttel is. Itt annyi történt hogy a film egy betétdalára, előadtak egy koreogfráfiát amiben eljátszották mennyire boldogok miközben rabruha és dávidcsillag van rajtuk és a végén amikor lelőtték a férfit akkor mindenki megdöbbent.

Ahhoz, hogy értse a néző hogy az idióta mozgások miért történnek ahhoz ez a koncepció gyenge és nem jól kidolgozott és egyszerű, kb. mint egy általános iskolai színpadi jelenet emléknapra. Egy ilyen bonyolult lelki állapothoz vagyis a mészárlásokon mosollyal az arcodon való felülemelkedés érzékeltetéshez ez nagyon kevés mondhatni semmi, így meg is értem hogy világszerte ezen felhördültek. Azt viszont nem gondolnám, hogy direkt űztek csúfot a témából. A másik véglet pedig az hogy ezt felhasználva számtalan liberális fogja azt mantrázni, hogy Oroszországnak semmit jelent a holocaust és ezt így adja tudtunkra.

Ez egy elszúrt koncepció nem több.

Nem volt rossz, amit csináltak, csak nem értettem igazán. Az elején vidámak, van gyerekük, vagy kutyájuk talán, úszkálnak a boldogságban, aztán szintén, amikor gondolom már szomorúnak kéne lenni. A végén értettem, hogy történt valami. Inkább nem jól kidolgozott, mint botrányos, valószínű lehetett volna kontrasztosabb, vagy szenvedősebb.

A téma, hogy kell-e, lehet-e. Hát miért ne? A commentblogon lévő táncos produkció is miért ne? Szerintem érdekes a téma. Hogy egy katona, és az ellenség lány, sok ilyen volt már, mint alaptéma, max nem ss katonával és zsidó lánykával. De hát ez is hozzátartozik, ha emlékezni lehet és/vagy kell a történésekre, akkor meg is lehet zenésíteni, táncosítani akár a jégen is. Ízléstelen nincs ezekben. Szerintem. Kényes? Lehet, de annál inkább miért ne.

Já nyé mnógo gávárju pá russzki.
Nem értettem mit mondott a zsűri, nekem tetszett. Úgy, ahogy volt, hárásó.

p.s.
Már nem emléxem, melyik angol egyetemen, volt egy írásbeli vizsga. A téma: "MI A BÁTORSÁG?".
Az első díjat az kapta aki csak annyit firkantott a papírra:

"EZ"