Itt a Vidámpark vége!
A budapesti Vidámpark a legtöbb ember agyába egyfajta szocialista élményközpontként égett bele. Ez nem csak A tanú című film ominózus jelenetének köszönhető, maga a park Rákosi-korszakban nyerte el mai formáját, és népszerűsége nagyjából követte is a folyamatosan puhuló szocialista diktatúrát.
7sleeper 2013. 10. 01. 20:46 | #11
"Dinnileend" ;-D
0
VÁLASZ
Tooni 2013. 10. 01. 19:29 | #8
Nagyszüleimmel jutottam el oda, 80-as években, gyerekként. Egy igazi élmény volt, mivel szerencsére akkor még nem lehetett olvasni a kritikákat arról, milyen szocialista maradvány vagy mi, és ez nem ronthatta el a kedvemet :D
Minden működött még akkor, a Ciklont kivéve, kellemes visszagondolni rá.
Emlékszem rá, hogy épp elindult a Hurrikán, amikor egyszer csak dézsából öntős nyári zápor keveredett, mi a fedett körhintához húzódtunk be, a g.ci gépkezelő meg hagyta a népet a centrifugában pörögni, míg ment az öblítőprogram :D
Minden működött még akkor, a Ciklont kivéve, kellemes visszagondolni rá.
Emlékszem rá, hogy épp elindult a Hurrikán, amikor egyszer csak dézsából öntős nyári zápor keveredett, mi a fedett körhintához húzódtunk be, a g.ci gépkezelő meg hagyta a népet a centrifugában pörögni, míg ment az öblítőprogram :D
+3
VÁLASZ
beela 2013. 10. 01. 16:10 | #6
A családom a jobb meggyőződésem és a józan ész ellenére kiküldött 29-én a vidámparkba a két legkisebbel (6 1/2, és 8 évesek). Röviden: gyalázatos volt.
Ugyanis a kedves vendég előre fizet a játékok nagy részéért a bejáratnál, és ott a sorban állás közben olvashatja a kiragasztott A4-esen hogy 20-40 perc a várakozás a játékokra. Ha mégis bemegy, az ő felelőssége. Ezzel beengedtek a parkba három-négyszer annyi embert, ahányat elbír, és sorban álltunk az ócska dübörgő zenében, amit, ha jól választottuk meg a helyet, három irányból hallgathattunk.
A park bezárása miatt persze a vonzó látványú OSB lapból épült bódék szinte mind zárva voltak, ezzel emelve az esemény fényét. A céllövölde / dobozdobálóban remek hangulati elemként kelletlenkedtek, beszólogattak az üzemeltetők. Persze, értem, megértem én, hogy pocsék dolog az utolsó napon dolgozni a bezárás előtt, de mégis... Ebben a szakmában a pénzt a jópofizás hozza. (Lásd: Koncz Zsuzsa: Vurstli dalszövege: ... Nézze, a vurstliban a művész a fénylő nap, ha szépen süt a kassza is sikert mutat. De ha szélviharban felhők mögé bújik, úgy a kenyér helyett csupán a kard marad. )
A "horgászat" műintézményben legalább igyekezett kedves lenni a tulaj. A lavórnak nagy, medencének kicsi edényben volt három ujjnyi víz, a halak egyik szélétől a másikig szorosan beékelődtek egymás mellé, ezeket lehetett horgászni. A kicsik szemét még ki lehetett szúrni vele.
A kedvencem az 1950-ből ittfelejtett .... na nem a Szocialista Szellem Vasútja, hanem a Mesecsónak volt. A kicsik oda voltak érte - végül is ez a lényeg - én meg borzadva néztem a rács mögé fölállított antiesztétikus papírmasé figurákkal megcsúfolt mesejeleneteket. (Bubó, Hupikék, Piroska, Vizipók, Vuk ...)
Az újjáépített elvarázsolt kastély sivár, gondolattalan, üres benyomást tett rám, és a kitolósnak szánt izgő-mozgó lépcsők, járdák jó része nem működött. Remek játéknak a kijárati hordó bizonyult, azt szinte mindenki élvezte, mármint aki nem esett el benne. (Kedvenc jelenetem a hordóban: Az Ügyfél áthalad a hordón, Ügyfélné ezen a végén izgulva vár. Kis totyogás után elindul, elesik, kezelő stoppot nyom. Ügyfél visszajön Ügyfélnéért, kezet nyújt, hogy fölsegítse, Ügyfélné megköszöni: De jó, hogy nem segítesz!)
Volt egy tűzoltó játék, ahol a föl-le mászkáló tűzoltó kosarakból lehetett lyukakra célba lőni vízzel, azonban a hat kosárból csak két fecskendőnek volt olyan nyomása, hogy böcsülettel elspriccelt a célig. Sorban állás közben legalább ezt meg lehetett figyelni, és a megfelelő kocsit tudtuk választani...
Ahogy mentünk bele a délutánba egyre hosszabbodtak a sorok, egyre reménytelenebb volt bejutni ide-oda. Végül hazamenekültünk.
Én pedig megfogadtam, hogy még egyszer nem megyek el a vidámpark bezárására.
Ugyanis a kedves vendég előre fizet a játékok nagy részéért a bejáratnál, és ott a sorban állás közben olvashatja a kiragasztott A4-esen hogy 20-40 perc a várakozás a játékokra. Ha mégis bemegy, az ő felelőssége. Ezzel beengedtek a parkba három-négyszer annyi embert, ahányat elbír, és sorban álltunk az ócska dübörgő zenében, amit, ha jól választottuk meg a helyet, három irányból hallgathattunk.
A park bezárása miatt persze a vonzó látványú OSB lapból épült bódék szinte mind zárva voltak, ezzel emelve az esemény fényét. A céllövölde / dobozdobálóban remek hangulati elemként kelletlenkedtek, beszólogattak az üzemeltetők. Persze, értem, megértem én, hogy pocsék dolog az utolsó napon dolgozni a bezárás előtt, de mégis... Ebben a szakmában a pénzt a jópofizás hozza. (Lásd: Koncz Zsuzsa: Vurstli dalszövege: ... Nézze, a vurstliban a művész a fénylő nap, ha szépen süt a kassza is sikert mutat. De ha szélviharban felhők mögé bújik, úgy a kenyér helyett csupán a kard marad. )
A "horgászat" műintézményben legalább igyekezett kedves lenni a tulaj. A lavórnak nagy, medencének kicsi edényben volt három ujjnyi víz, a halak egyik szélétől a másikig szorosan beékelődtek egymás mellé, ezeket lehetett horgászni. A kicsik szemét még ki lehetett szúrni vele.
A kedvencem az 1950-ből ittfelejtett .... na nem a Szocialista Szellem Vasútja, hanem a Mesecsónak volt. A kicsik oda voltak érte - végül is ez a lényeg - én meg borzadva néztem a rács mögé fölállított antiesztétikus papírmasé figurákkal megcsúfolt mesejeleneteket. (Bubó, Hupikék, Piroska, Vizipók, Vuk ...)
Az újjáépített elvarázsolt kastély sivár, gondolattalan, üres benyomást tett rám, és a kitolósnak szánt izgő-mozgó lépcsők, járdák jó része nem működött. Remek játéknak a kijárati hordó bizonyult, azt szinte mindenki élvezte, mármint aki nem esett el benne. (Kedvenc jelenetem a hordóban: Az Ügyfél áthalad a hordón, Ügyfélné ezen a végén izgulva vár. Kis totyogás után elindul, elesik, kezelő stoppot nyom. Ügyfél visszajön Ügyfélnéért, kezet nyújt, hogy fölsegítse, Ügyfélné megköszöni: De jó, hogy nem segítesz!)
Volt egy tűzoltó játék, ahol a föl-le mászkáló tűzoltó kosarakból lehetett lyukakra célba lőni vízzel, azonban a hat kosárból csak két fecskendőnek volt olyan nyomása, hogy böcsülettel elspriccelt a célig. Sorban állás közben legalább ezt meg lehetett figyelni, és a megfelelő kocsit tudtuk választani...
Ahogy mentünk bele a délutánba egyre hosszabbodtak a sorok, egyre reménytelenebb volt bejutni ide-oda. Végül hazamenekültünk.
Én pedig megfogadtam, hogy még egyszer nem megyek el a vidámpark bezárására.
+1
VÁLASZ
Nas 2013. 10. 01. 13:14 | #1
Gyerekként szerettem a Vidámparkot, de nem sajnálom, hogy most felszámolják. Minek mesterségesen fenntartani egy elavult, különösebb értéket nem képviselő, már a kutyát nem érdeklő intézményt? (Az, hogy a bezárás hírére sokan még utoljára kilátogattak, nem ellensúlyozza az évtizedes érdektelenséget.) A műemlék játékok, amiket érdemes fenntartani, ráadásul továbbra is megmaradnak, de a többi is működni fog máshol, ha valaki minden áron ki akarja próbálni őket.
A folyamatosan bővülő, nemzetközi fajmegőrző programokban részt vevő, közhasznú szervezeteket (pl. madármentő alapítvány) működtető, mindig új eredményeket felmutató Állatkert sokkal jobban fogja tudni hasznosítani a felszabaduló területet - meg jobban meg is érdemli, tegyük hozzá... A Pannon Parknak nagyobb értelme van, mint hogy Németországból leselejtezett, hánytató körhinták rozsdásodjanak ott.
A folyamatosan bővülő, nemzetközi fajmegőrző programokban részt vevő, közhasznú szervezeteket (pl. madármentő alapítvány) működtető, mindig új eredményeket felmutató Állatkert sokkal jobban fogja tudni hasznosítani a felszabaduló területet - meg jobban meg is érdemli, tegyük hozzá... A Pannon Parknak nagyobb értelme van, mint hogy Németországból leselejtezett, hánytató körhinták rozsdásodjanak ott.
+2
VÁLASZ