Izé

Másfél év munkanélküliségen én igenis nyavajognék, már csak azért is, mert az albérletet nem fizetné senki helyettem. Abban igazad van, hogy az ember tegyen azért, hogy jó legyen neki, mert alapból semmi nem jár, csak annyit finomítanék rajta, hogy az ember boldogsága ELSŐSORBAN múlik saját magán, viszont külső tényezők igenis el tudják cseszni.

Hát lehet, hogy elb.szok valamit. Lehet azért állok úgy ahogy. De ahogy leveszem, te meg vagy elégedve az életeddel és neked minden okés ami itt folyik. Gratulálok hozzá, és továbbiakban is hasonlóan szép életet kívánok neked, egyszer talán én is abba a klubba tartozok majd, ahol az ember happy és elégedett.

Akárhogy nézem, a leírtakból nekem még mindig az jön le, hogy másoktól várod a megoldást.

1. Hát hajrá továbbra is.
2. 2-2,5 év? Ugyan már, az gyorsan elröppen. Azon nyavajogni, hogy másfél évet munkanélküli voltál? Jaj már. :) Nem vesznek fel? Ez is csak rajtad áll, szóval ehhez sem tudok mit hozzátenni. Gondolom a szemét munkaadók a bűnösek, nem te.
3. Megint másoktól várod a megoldást. Másokra mutogatsz, hogy nekik kéne valamit tenni, mindezt lehetőleg úgy, hogy az neked jó legyen. Na, itt bukik meg a mutatványod. Senkinek nem érdeke, hogy neked kaparja ki a gesztenyét. Azt neked kell meglépned.

"az ember keményen próbál javítani az életén meg a dolgain, izzad rajta nem keveset, és még halvány javulást sem észlel az egészből."
Akkor valamit elb@szol. Mindegy mit, de 99,5%, hogy te cseszed el.
Egyébként kőkemény 23 évesen, 2,5 évnyi életben eltöltött idővel azért még nem kell siránkozni. Előtted az élet, előtted milliónyi lehetőség. Csak meg kell taláni. ;)

1. Csináltam már, nekifutottam többször is, eddig nem igen jött össze. De azért még rajta vagyok, csak jóval kevesebb lelkesedéssel.
2. Bő 2-2,5 éve vagyok a munkaerőpiacon, ebből 1 évet sikerült dolgoznom. Eddig össz durván 1,5 év munkanélküli voltam, jelenleg is az vagyok már 10 hónapja. Pénzügy-számviteli végzettségem van, nem is rossz eredménnyel, de eddig akárhova pályáztam, vagy szó szerint b.sznak válaszolni (ha még annyit mondanának, hogy figyu, ne várjál mert betöltötték vagy valami, akkor még ok lenne, de még ennyire se méltatnak), vagy azt mondják tapasztalatlan vagyok, vagy azért nem vesznek fel mert vidéki vagyok. Most sikerült munkaügyön keresztül intéznem egy tanfolyamot, jelenleg nyomom és nemsokára be is fejezem, hátha hamarabb látják meg bennem a lehetőséget.
3. Az ország nem csak én vagyok, hanem a többi itt élő ember is. Csak az a baj, hogy nem ez látszik, hiába akarnak az emberek mást, ha mások nem hagyják. Szavazzak olyanra aki csökkenti, vagy normális programja van? Hát olyan sajnos nincs. Még nincs, meg egy darabig szerintem nem is lesz.

Nem másoktól várom, hogy jobb legyen, lehet rosszul fogalmaztam. Azt a keveset is amit eddig elértem magamnak köszönhetem, nem a szomszédnak. Csak az a gáz itt kérem szépen, hogy az ember keményen próbál javítani az életén meg a dolgain, izzad rajta nem keveset, és még halvány javulást sem észlel az egészből.

http://www.youtube.com/watch?v=13JK5kChbRw
:)

Nekem erről a témáról most ez ugrott be... http://youtu.be/tjJ_uZiSWF8 :D
Jó kis paródiája ez ennek az egésznek. :D

Egyetértek. Sőt, tovább megyek: szerintem az alapvető életszükségleteinek megtermtése is csak az adott embertől függ, rajta múlik.
Az utolsó rész meg pláne igaz.

"Többet azt hiszem nem is kérnék, ha ezek meglennének, akkor nagy valószínűséggel nem lennék ilyen búvalb*szott és borongós hangulatú."
Nem kell kérned, fölösleges, mert ilyet neked senki nem fog adni. Ne is várd el, hogy majd bárki is adni fog neked egy jobb életet pusztán jóindulatból. Ha azt akarod magadnak, amit írtál, azért neked kell tenned, és nem másnak.

- Kiszámítható jövő? Hát hajrá, uccu neki, csináld meg a kiszámítható jövődet!
- Munkahely? Mások adjanak neked munkahelyet? Miért? Csak mert szerinted az JÁR? Szólt már neked valaki, hogy idestova 25 éve már nem a kommunizmusban/szocializmusban élünk? Itt nem jár mukahely. Itt ha akarsz, akkor meg kell szerezned. Verseny van, ha nem vagy elég jó a szakmádban, nem lesz munkahelyed. Nem tetszik? Így jártál. Senki nem fog neked munkahelyet adni a két szép szemedért, akárhogy csapkodod az asztalt.
- Élhető ország? Kiskomám, te vagy az ország! Ha az élhetetlen, akkor te magad vagy élhetetlen. Másmilyet akarsz? Hát változz meg te magad, avagy tegyél azért, hogy a környzeted megváltozzon. Magas az adó? Hát szavazz olyanra, aki csökkenti. Vagy indulj te magad a választáson és változtasd meg. Tedd élhetővé az országodat, hiszen te magad vagy az ország.

Másoktól várod, hogy neked jobb életed legyen? Valahol itt van a kutya elásva.
Elsősorban neked kellene tenned önmagadért, nem pedig másoktól elvárni, hogy ők oldják meg a gondjaidat. Utána ha ez sikerült, máris vidámabb leszel.

Ennyi. Szerintem is minden elégedetlenkedőt le kéne dobni egy-két hónapra valamelyik kevésbé szerencsés országba, aztán meglátjuk, mennyire találná "élhetetlennek" az itteni körülményeket.

Az is jellemző, hogy mindig annak a legnagyobb a szája, annak a legmagasabbak az elvárásai, annak nem tetszik semmi, aki maga amúgy lóf*szt nem tesz azért, hogy bármilyen téren jobban menjenek a dolgok az országban. Max. annak lehet joga elégedetlennek lenni, aki a saját életén kívül, a közösség érdekében megpróbált már bármilyen területen javulást elérni, és látja azt, hogy pont az ilyen lusta, kiszolgálást elváró emberek miatt ez milyen nehezen megy.

Ha egy embernek az alapvető létszükségletei ki vannak elégítve (márpedig Magyarországon valójában nagyon kevés olyan él, akinek ez ténylegesen problémát jelent), onnantól kezdve a saját elégedettsége mindenkinek KIZÁRÓLAG magán múlik. Van -e örömet adó hobbija, tud -e értelmes életcélokat kitűzni maga elé, képes -e normális kapcsolatot kialakítani más emberekkel, stb. Ilyeneken múlik a boldogság. A legtöbb ember Magyarországon szerencsésebb, mint gondolja magáról, és bőven lehetne nagyon boldog, saját magának (meg a környezetének) keseríti meg az életét az örökös elégedetlenkedéssel. A dumából viszont marhára elég volt már. Mindenki látja, hogy mi nem működik, ha pampogás helyett mindenki csak a saját kis hatósugarában inkább tenne azért, hogy jobb legyen a saját és a környezete helyzete, már megszűnne a problémák 98 %-a.

Hogy mi vidítana fel?
1. Kiszámítható jövő (értsd, hogy az ember tudjon előre tervezni legalább 3 évre előre)
2. Munkahely, (európai szinten) versenyképes fizetéssel
3. Élhető ország (ne vigye el a béred majdnem felét a rohadt sok adó, ne kapj agyf*szt az egymást követő és hetente változó, legtöbb esetben is logikátlan törvényektől)
Többet azt hiszem nem is kérnék, ha ezek meglennének, akkor nagy valószínűséggel nem lennék ilyen búvalb*szott és borongós hangulatú.

Szerintem az a különbség, hogy míg pl Afrika országaiban a totális kilátástalanság mellett képesek boldogok lenni az emberek (ha igaz), itt Európában azt látjuk, hogy lehetne ez jobb is, lehetne nyugati színvonalon élni, de csak mindig elhúzzák a mézesmadzagot az ember orra előtt. És igen, úgy nem lehet valaki maradéktalanul boldog, hogy állandóan azon parázik, be tudja - e fizetni a rezsit...Egy nyomorgó országban ilyesmin valszeg nem megy a para, mert úgyis lehetetlen, akkor meg már minek izguljon az ember.

A pénz nem boldogít,csak a hiánya tesz boldogtalanná.

"Ha kikapcsolnátok a Tv-t egy hónapra teljesen másképp látnátok a világot..."
Mondasz valamit. Mennyivel alacsonyabb lenne a villanyszámla...! :)

Így van, ezt írtam, viszont a miértje egyértelmű és ezen nem tudunk változtatni.Ez a történelmünk, ez jellemez minket, ezek vagyunk mi.

Nem hiszem, hogy egy Magyar embernek is azért lenne rossz kedve, azért lenne "búvalbélelt", mert nem tetszik a Himnusz.:) Legalábbis hosszútávon nem lehet ez a kiváltó ok.

Az is érdekes dolog, hogy más nép miért boldogabb?!Illetve miért tűnik boldogabbnak?A Magyar mindig is olyan lelkizős nép volt.Érzékenyek vagyunk, alapjában jóérzésű emberek.Az más kérdés, hogy jelenleg teljesen más irányba haladunk.Mi foglalkozunk a dolgokkal, szeretünk tudni mindenről, mindenkiről, nagy bennünk a megfelelni akarás, elvárjuk, hogy megbecsüljenek, szeressenek minket.Sajnos a jelenlegi helyzet nem nekünk kedvez.Lebaszást kapunk folyamatosan a főnökeinktől, országos szinten az EU-tól, nem becsülnek minket.A megbecsülés nemcsak szóban és tettekben, de anyagi vonatkozásban sem teljesül, ami lássuk be folyamatos gubancot, fejtörést, gondot okoz a kis életünkben, szeretteink életében.Hogy a p.csába ne lennénk bánatosak, búval b@szottak?!:)
Az a rohadt média és sajtó löki felénk a nyugatról érkező ingereket, a sok sz@rságot, amit mi meg is zabálunk.Megintcsak meg akarunk felelni.De ehhez mi nem rendelkezünk megfelelő tőkével, ergo újabb csalódások...
A Görögökkel példálózik előszeretettel mindenki.Én éltem ott egy ideig.Most mit mondjak.Ők csak boldognak látszó emberek, de cseppet sem azok.Illetve a maguk kis világában azok.De kérdem én ezek a népek fognak majd minket előrébb vinni?Akiknek sokszor elég egy frappé, egy kártya a haverokkal, délutáni szieszta.Elmondom, hogy magasról szarnak mindenbe és mindenkire.Állítom, hogy az egyik leglustább nép.És ez elmondható szinte az összes mediterrán országról.

Ha kikapcsolnátok a Tv-t egy hónapra teljesen másképp látnátok a világot...

Egyetértek minden szavaddal. :)

Persze szép a Himnusz, ez nem kétség. De Te is ugyanazt írtad mint én: "búvalbélelt magyarok"-nak egy búvalbélelt himnuszuk van, "ezek vagyunk mi".

Cikkhez visszatérve: Vajon a Himnusz lehet az oka, annak hogy búvalbélelt a magyar? :)

Himnuszcseréhez visszatérve: Én sem hiszem, hogy kivitelezhető. Valakinek nagyon bátornak kéne legyen. Ettől függetlenül én nem vagyok kibékülve a jelenlegivel, viszont jobb alternatívát nem tudok/merek ajánlani.

Gondoljuk csak végig.A himnusz egy jelkép, az adott ország egyik jelképe.Míg a legtöbb himnusz nem szól másról, mint "gyerünk előre, mi vagyunk a legjobbak, leigázunk mindenkit", azaz a nép magasztalásáról, addig a miénk romantikus, lírai hangulatú.Ez nem a Magyarok "sírásáról", vergődéséről szól, hanem egy rövid jellemzés, leírás a múltunkkal kapcsolatban, ami lássuk be, nem sok örömöt tartalmazott.Az író egy kérést, ha úgy tetszik egy imát intéz az Isten felé, hogy legyen a későbbiekben melletünk és segítsen minket utunkon, illetve leírja, hogy sajnos nem becsültük kellően egymást és hazánkat.Ezzel mi a baj?!El kell ismerni, hogy nekünk a történelem során nem jutott ki a jóból, finoman fogalmazva.Így elég bugyután és hülyén nézne ki, ha ennek ellenére arról "dalolásznánk", hogy "jaj nektek,elkenünk mindenkit,mi vagyunk a legjobbak",stb.
A himnusz felépítését tekintve is tökéletes, követi az "előírásokat", átgondolt, véleményem szerint tökéletes alkotás, annak ellenére is, hogy kicsit lassúbb hangvételű, esetleg szomorkás.De ránk vall, ezek vagyunk mi!

De ha már a himnusznál tartunk akkor megjegyezném, hogy ez a téma időről-időre felbukkan.Mégsem történik ez ügyben semmi.Csak kérdem, hogy ki lenne az a bátor ma Magyarországon, abban az országban, ahol soha nincsenek felelősök, aki egy ország jelképéhez "hozzányúlna" vagy megváltoztatná?!Ki döntené, dönthetné ezt el?Orbán Viktor?A Fidesz?Bajnai Gordon?Mesterházy Attila?Vagy a nép?Esetleg Tóth Gabi vagy Puzsér Róbert?
És kit kérnének fel, mi kire szavaznánk?ByAlex-re?Majkára?Janicsák Vecára?!!

Szóval ez egy elég kényes téma, amit mindenki nagy ívben elkerül és aminek a terhét, esetleges negatív visszhangját senki nem venné a nyakába.

Saját vélemény: Pár év és sajnos eltűnnek az utolsó "nagyok" a Magyar zenét illetően(Zorán, Dusán, Presser, Demjén, Bródy, Somló, stb.), akik még alkalmasak lehetnek egy ilyen mű megalkotására és amit talán az utca embere elfogadna és magáénak tudna a későbbiekben.

részben én is egyetértek Kornéliusszal.. lehet túl sok himnuszt nem ismerek, de amiket igen azokból az összes arra buzdít, hogy most megmutatom, és szétrúgom mindenkinek a picsáját, és én vagyok a legjobb... míg a magyar sír azon, hogy a múltban szétrúgták a picsáját, és majd várja a csodát...

A francia azért tűnhet imponálónak, mert a mai iskolákban a Marseillaisest többet éneklik, mint a magyar Himnuszt... Valószínűleg pont azért, amit írtál.
Alap esetben viszont, a hetyke francia himnusz borzasztó ellenszenves tud lenni.

Pedig tényleg nem ártana.
'Egy temetésen több derűt lelek', mint a himnusz hallgatása közben.
Nekem zanzásítva arról szól (és igen, mindig is rossz voltam irodalomból és vesrelemzésből), hogy fohászkodjunk istenhez a megsegítéséért, mert a magyarnak világ életébe szar volt és szar lesz.

Mit is várjunk akkor, ha már kisgyerek korunktól azt plántálják belénk, a himnuszon keresztül - ami tulajdonképp megalapozza a nemzeti öntudatunk minőségét -, hogy bár világéletünkben mi voltunk a jó fiúk, a törtélem során folyamatosan csak szívjuk a fa.. azt.

És akkor a tényleg gyászos hangulatú megzenésítésről már ne is beszéljünk.
Ott vannak mondjuk a franciák; magát a népet nem különösebben kedvelem - nem csak a történelmi vonatkozás miatt-, de az ő himnuszuk hallgatása közben pl. nem érzek késztetést, hogy a borotvám után nyúljak és felvágjam az ereimet..

Elnésést minden Kölcsey és Erkel rajongótól..

Téged a Himnusz nyomaszt? Mármint a mindennapok során? Attól függetlenül, hogy szép és büszkévé tesz; téged inkább általános depresszióba sodor?
Az kemény.

himnuszcsere?

Ahogy azt már a "nagyok" is elmondták, a pénz nem boldogít.Viszont ahhoz, hogy boldogok legyünk, pénz szükséges.Nem is közvetlenül a boldogsághoz, hanem az oda vezető úthoz.Természetesen a boldogság is minden embernek mást jelent.Sokan vágyunk nyugalomra, megbecsülésre, tiszteletre, szabadságra.A Magyar nép mindig függöt valaki(k)től, és így az emberek többsége is.Függünk érzelmileg, gazdaságilag, anyagilag, stb.Nyugat és a fejlett országok felől folyamatos inger ér bennünket, aminek akaratlanul is, de meg szeretnénk felelni.Ez azonban a jelenlegi helyzetünkben lehetetlen, lehangoló a minket érő rendszeres kudarc élmény.Szeretnénk jobban, nyugodtabban, kiegyensúlyozottabban élni, legalábbis azt képzeljük, hogy ez megtörténne, ha szebb autónk lenne, ha jobb telefonunk, ha nagyobb házunk, és így tovább.Belehajszoljuk magunkat olyan dolgokba, amire valójában nem is vágyunk, azonban ez az elvárás a társadalomtól.
Az elmaradottabb országokban is mást jelent a boldogság.Egy afrikai kisgyerek boldog ha kap egy használt cipőt, egy rongyos bőrfocit vagy egy szelet kenyeret.Vagy ha az átutazó fehér ember képet készít vele, ad neki egy színes cukorkát.Braziliában boldogok, ha van mit enni és kimehetnek focizni.
Ez egy nyugati gyerkőcnek lássuk be édes kevés.És nem hiszem, hogy ez annak gyereknek a hibája.Más nép,rendszer,kultúra.
Ne felejtsük el, és ez tapasztalat is, hogy a magyarokat a világ legtöbb részén kedvelik, elfogadják, befogadják, jó véleménnyel vannak rólunk.A Magyar ember mindig talpra esik, mégha esés közben végigkáromkodja is az utat.:)
Tehát szerintem több megbecsülés, tisztelet(anyagilag is) már bőven elég lenne a legtöbb itt élő embernek.

ja, meg topless híradó minden csatornán

paradox, de még több szomorú ember

Q7 audi!!!!!!444444
Vastag aranlánc!!!!!!!44444
rengeteg rézdrot!!!!!44444
ocso cigi!!!!4444
töb prosti az utakszélin!!!44444
töb segij!!!!!44444

"az érzelmi intelligencia"

Grrrrrrrrráááááááááááááááááááááááááááááááááhhhhh!!!!!!
http://31.media.tumblr.com/tumblr_maxnj7q7bk1qedb29o1_r1_500.gif

Ha még többet Izé-lnének:D

Akkor vissza minden! :D

Húúú, ezt az érzelmi intelligencia dolgot nem kellett volna imkinek említeni... ;D

erre egy barátom egyszer azt mondta, hogy attól, mert másoknak rosszabb, az még nem feltétlenül jelenti azt, hogy neked jobban kell érezned magad. persze, mogadishu-hoz képest baromi jó nekünk, attól még itt is megvannak azok a stresszfaktorok, amik simán kikészítik az ember idegeit. nem fognak egyből megölni, ha utcára mész, de az se sokkal jobb, amikor azon aggódsz, hogy mikor viszi a bank a házat. na mindegy... :)

hát, ha az embernek van elég pénze, az sosem tud ártani, ugyanakkor persze egy átlagos chileinek kevesebb pénze van, a statisztika szerint mégis jobb a kedve. szerintem már az sokat lendítene előre a dolgokon, ha az emberek megpróbálnának kedvesebbek lenni egymással és megpróbálnák elképzelni a többi ember helyzetét is a magukén kívül. szóval alapvetően az érzelmi intelligencia fejlesztése már nagy előrelépés lenne.

ma ezektől éreztem magam jól:
-ettem az ország tortájából :P
-voltam strandon (jót beszélgettem +vizuális élmény)
-motoroztam
-kék az ég
-olvastam
.......stb

Napokig lehetne sorolni. Kulturális örökségünk a pesszimizmusra való hajlam, kulturális változások kellenének, azokat pedig csak nagyon sok tényező együttese tudja előidézni.

Fogadni mernék, hogy az ingyen sör sem mulasztaná el a magyarok többségének búvalbaszott érzését, max. csak még jobban be lennének baszva és úgy sírdogálnának.

"Mi okozza a magyarok makacs rosszkedvét? Az iszonyú leterheltség, a devizahitel, a politika, meg hát egyébként is a vérünkben a pesszimizmus - mondja a Margitsziget népe. De vajon milyen apróságok javíthatnának a közérzetünkön? Olcsóbb sör, szieszta, tánc, több szökőkút, ingyenwifi, kevesebb beton, kedvesebb ügyintéző? Önnek mi segítene?"

Engem mi vidiítana fel? Mondjuk nem az ingyen wifi, ha a gond "az iszonyú leterheltség, a devizahitel, a politika" ... nem tünetkezelni kell bmeg!

Röviden: semmi.

Hosszabban:
Ahogy előttem is írták, Indiában, Nepálban, Kenyában, meg ezernyi más helyen sz@rabbul élnek nálunk, minden téren.
- Közbiztonság a világ egy jelentős részén a béka s&gge alatt. Napi szinten ölnek meg embereket pár bankjegyért, drogbandák háborúznak egymással, a korrupció a mienknél is nagyobb, kimenni az utcára életveszély, kisgyerekek ezrei élnek prostituáltként, vagy güriznek napi 12-16 órákat egy futószalagnál rabszolgaként.
- A világon az emberek 90%-a kevesebből él, mint egy átlag magyar. Van, ahol egy 25 m2-es lakásban 12-15 ember él egybezsúfolva, és örülnek neki, hogy van lakásuk! Van, ahol 3 tányér rizs a napi betevő, és nem biztos, hogy hallottak valaha is a burger kingről vagy hasonlókról, nemhogy ettek volna ott. Kisgyerekek ezrei vannak, akik még soha a büdös életben nem kóstóltak meg húst, de örülnek egy tányér vízben főtt kásának. Van több millió ember, akinek szerencsés esetben valami koszos víz jut arra, hogy ne haljon szomjan (szerencsétlen esetben ez sem), mi meg egy kádnyi ivóvízben fürdünk meg naponta, és ásványvizet vedelünk, csak mert a csapvíz már "nem elég jó".
- Előfordul rengeteg hely, ahol a sivatagi homok, avagy a szép zöld esőerdő nézegetésén kívül semmilyen más elfoglaltsága (munkája?) sincs az emberek ezreinek. Kilátástalanság, kiszámíthatatlan élet, stb.
Mi meg itt egy számítógép mögött ülve, tele hassal, tetővel a fejünk felett, kórházakkal és orvosi rendelőkkel, autópályákkal, tömegközlekedéssel, iskolákkal a hátunk mögött azon nyavajgunk állandóan, hogy milyen sz@r az életünk? Szánalmas egy nemzet vagyunk...

Amik úgy néznek ki, mint a kiscicák. (befejeztem)

A videóban legtöbben a pénztelenséget említik, ami a boldogtalanságukat okozza. Miért van mégis, hogy (idézve a cikkből) "még a görögök, akiket maga alá temetett a válság, vagy a nálunk jóval szegényebb India, Chile vagy Törökország lakói is jobbnak látják a jövőjüket, a munkahelyeik biztonságát, mint mi."?
Most akkor mégis a pénz boldogít? ;)

Mindenkinek saját csikizőgép.

Létbiztonság.

Egyetlen egy aprócska dolog vidítaná fel a magyarokat, ami mindennek a mozgatórugója, a kiegyensúlyozott gazdaság és amit az terem, a pénz (meg persze az ingyen sör). Nem ám arra gondolok, hogy mindenkinek osztogassanak zsákszámra belőle, hanem ha elmegy az ember dolgozni (jobb esetben) annak legyen meg a gyümölcse. Fiatalkorban kiindulva az alapoktól s majd, ha az ember 60 évesen visszatekint az életére azt lássa, hogy na igen, ezt én teremtettem meg magamnak, mellette éltem át szép és élvezetes dolgokat... igaz dolgoztam érte, de volt miért. Csupán ennyi hiányzik a magyarok többségének az életéből. Most a helyzet az, hogy dolgoznak, de nincs gyümölcse, ha van az is keserű.