Izé

Ne legyen már hosszú komment elől: cuki az a malac a postképen. :D De az még gyerek...akkor ez most zoopedobigámia? O.o

:) Én is szeretek veled beszélgetni, mert érdekes kérdéseket vetsz fel, és képes vagy akkor is értelmesen véleményt nyilvánítani, ha a tiéd esetleg nem egyezik a másikéval.

Azért fogalmazok ezzel a témával kapcsolatban óvatosan, mert tudom, hogy az élet nem fekete vagy fehér, az emberek meg pláne sokszor maguk sem tudják, milyenek is ilyen téren, mit akarnak valójában, milyenné válnak egy adott társ / szerelmes / szexpartner mellett, mert egy kapcsolat (akármilyen típusú) nagyon sokat alakít(hat) a feleken, olyan dolgokat is kihozhat belőlük, amikről ők maguk sem tudtak, stb... Viszont nagyon sok múlik szerintem a tudatos hozzáálláson, hogy egyáltalán milyen elvek alapján vág bele valaki az egészbe. (Bizonyos ösztönös dolgokat meg amúgy sem árt végiggondolni cselekvés előtt...)
Természetesen nem csak "egyetlen üdvözítő út" létezik, ahogy két ember harmóniában együtt tud élni, hanem kb. ahány párkapcsolat, annyiféle. Ezt mindenkinek saját magának kell megtalálnia a párjával. De vannak szerintem olyan alapelvek - kölcsönös bizalom, tisztelet, megértés, megbízhatóság - amik mindegyiknél elengedhetetlenek (nem is csak a párkapcsolatoknál, hanem bármilyen, jól működő emberi kapcsolatban). Ezek persze kicsit közhelyes dolgok (és emiatt sokan elsiklanak felettük), ám annál nehezebb ténylegesen megteremteni, és hosszú távon fenntartani őket.

Egy nyitott kapcsolat "menedzseléséhez" ezeken kívül rengeteg tapasztalat, intelligencia, fejlett empatikus készség, az emberek, helyzetek kezeléséhez kiemelkedő tehetség is kell. Az is elengedhetetlen, hogy hideg fejjel szét tudja valaki választani a kötődést, a közös hullámhosszt a szexuális vonzódástól, az érzelmeit, vágyait, ösztöneit és elvárásait (én pl. tudom magamról, hogy erre nem lennék képes, de el tudom képzelni, hogy van, aki ezt meg tudja valósítani - csak szerintem ez baromi nehéz).

Az meg régen rossz, ha valaki csak azért hoz meg egy áldozatot, vagy viselkedik korrekten a másikkal, mert így felhatalmazva érzi magát arra, hogy cserébe ő is elvárja ugyanezt (viszont ha már valaki bármit is elvár a párjától, értelemszerűen azt kutya kötelessége neki is betartani). Az igazán jó párkapcsolat alapja szerintem az, hogy ezt a másik reakcióitól, kéréseitől, igényeitől, elvárásaitól függetlenül megadod annak, akit szeretsz. Épp azért, mert ha igazán szereted, akkor ezzel vagy elfoglalva (meg vele), nem saját magad szeretetével meg az önző nézőpontokkal... (Ez igazából szerintem nem lemondás, hanem fantasztikusan felszabadító érzés.)
Hogy a témánál maradjunk: tehát pl. akkor sem lépsz félre, ha ő esetleg amúgy megengedné, mert neked fontos ez a dolog mint a felé irányuló szereteted és megbecsülésed kinyilvánítása. Az, hogy a másik viszonozza -e, vagy visszaél azzal, amit adsz, már az ő döntése kell, hogy legyen (ami alapján persze te is hozhatsz újabb döntéseket...pl. azt, hogy kilépsz a kapcsolatból, ha neked nem felel meg, rosszul esik, amit csinál, stb...). Kockázat nélkül viszont nincs nyereség. Ez egy ilyen játék. :)

Nekem az a benyomásom, hogy elköteleződés nélkül egy kapcsolat sosem juthat el egy bizonyos szint fölé. Lehetnek szép, sőt, akár meghitt pillanatok is, lehet szuper a szex, hiányozhat a másik, kialakulhat érzelmi kötődés is, de ez a dolog mégsem lesz soha teljes értékű. És sajnos úgy érzem, hogy aki világ életében csak ebben élt, az lehet, hogy nincs is tisztában azzal, hogy mi az, amiről lemarad. (Igen, én se vagyok tisztában vele, hogy mit veszítek azzal, hogy a világ összes nőjéről végérvényesen lemondtam egyetlen egyért. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel, ugyanakkor látatlanban is ki merem jelenteni, hogy megérte, és a döntésem végleges.)

Sok mindenre igaz a mondás, hogy a kevesebb néha több. Szerintem a párkapcsolat az egyik ilyen.

A dolog pszichológiai hátterének kifejtésére nem vállalkozom, mert ez nem egy olyan téma, amit egy néhány mondatos kommentben megnyugtatóan tisztázni lehetne. De jó szívvel ajánlanám bárkinek az alábbi előadásokat:

http://www.palferi.hu/2006-2007

Szép, tetszikes amit írsz. Valahogy nagyon tudom -úgy általánosságban is- kedvelni a kommentjeidet...

A második részhez; nincs mit hozzáfűznöm, úgy ahogy írtad, "átveszem" az egészet.

Az eleje; nagyon szép gondolat. Én valószínűleg a komolyabb önuralmat igénylők közé tartoznék, bár ezt se tudom. A nagyobb baj, hogy már az elvi alapok nem egyeznek a sajátjaimmal... Nálam a szexualitás és a kapcsolat, vagy akár a szerelem ha nem is teljesen, de nagyrészt különválik... Bár az is igaz, hogy én mióta "megkomolyodtam" (mondjuk úgy eltelt tini kor), azóta nem árulok zsákbamacskát, senkinek soha nem ígérem meg, hogy monogám leszek, és nem is várom el. Sokkal ferrebbnek tartom magam, mert tini korban ígértem fűt-fát, meg hazudtam szintén minden gazt és jártam erre meg arra... És akkor még kerestem is a lehetőséget. Ma nem keresem, ha adódik megélem és soha nem ígérem, hogy nem teszem meg. Az megint más kérdés, hogy jelenleg kis híján két év is eltelt úgy, hogy senki nem tudott akkora hatással lenni rám, hogy éljek a lehetőséggel, de ez köszönhető a páromnak.

Magamról visszatérve általánosra. Szintén első részre. Azért tetszik az első rész is, mert végig úgy írsz a monogámiáról, amit én nyújtok a kapcsolatban a partneremnek... A saját áldozatomról szól. Ha valaki megteszi, megteszi, még szép is. (bár talán kicsit felesleges :P) Azonban mások/ legtöbbek kommentjében nem mint saját lemondás, saját önmegtartóztatás, hanem szinte, mint egy íratlan szerződésben rögzített -mert azt muszáj és elvárom (nem magamtól hanem) tőled, hogy ne csalj meg- dolog...

Amíg önmaga nyújtja és várja el önmagától és csakis magától a monogámiát, addig szép. Ha már valaki kölcsönösségre, vagy bármire hivatkozva várja el önmagától és a másiktól is, onnantól a szememben nem erény, hanem csak önzőség...
De tudom, mindig azt mondták rám: fura egy világképem van, meg azt, ha nem is rossz, de semmiképp sem átlagos értékrendem... :D

Érdekes kérdés ez. Szerintem a monogámia ennél a témánál azért számít a másik szempontjából, mert ezzel kimutatod felé, hogy a kedvéért képes vagy az esetleges vágyaidat kordában tartani, őt azok elé helyezni, és figyelsz arra, hogy az élet egyik területén se (!) tegyél olyat, amivel megbántHATod. Tehát tiszteletben tartod a másik érzéseit, a köztetek lévő kapcsolatot, a titeket összetartó kötelék minden (!) részletét, és ezért képes vagy lemondani akár a saját "szórakozásodról" is (...nyilván ez mindenkinek vérmérsékletétől függően könnyebb vagy nehezebb feladat - van, akinek abszolút nem "megterhelő", mert eszébe sem jut más, ha szerelmes, vagy eleve nem túl aktív szexuálisan, és van, akinél komolyabb önuralmat igényel).

A másik dolog a nyitott kapcsolatról: A legegyszerűbb, állati ösztönökön alapuló kapcsolat is minimum időt, energiát és figyelmet vesz el a másiktól... Valamint azért ha csak pusztán az örömszerzés a célja, a szex jó esetben akkor is egy intim, kölcsönös bizalmon, megegyezésen és valamilyen szintű közös hullámhosszon alapuló dolog két ember között. (Ha eleve nem szimpatikus az illető, akkor abból szex sem nagyon lesz...illetve ennek a logikájából kiindulva: ha valakit akár csak testileg is megkívánsz (most hús-vér emberek közötti, valós történésekről beszélek, nem arról, hogy valaki lát egy dekoratív, jól beállított fotót a neten...), annak is követelménye az, hogy emberként is szimpatikusnak találd valamennyire. - Ennek pedig nem feltétlenül kell hosszú beszélgetéseken, hasonló világnézeten, közös életcélokon alapuló egyetértésnek lennie...ne becsüld le az ösztönöket: a "hozzánk illő" embereket sokszor másodpercek alatt, "ránézésre" is ki tudjuk választani a többi közül - akár anélkül, hogy előtte megismernénk, beszélnénk vele...) Ha valakivel jól érzed magad (bármilyen szinten), előbb-utóbb valamilyen kötödés is kialakul, mert valószínűleg eleve azért kezdtél vonzódni hozzá, mert szimpatikusnak találod.
Amit ki akarok nyögni: nem biztos, hogy sebészkéssel annyira szét lehet választani a testi vágyakat és az érzelmeket, hogy valóban a résztvevők sérülése nélkül, gördülékenyen működjön egy nyitott kapcsolat. Még a "normál" 2 emberes is bonyolult, és a "gördülékeny működéséért" napi szinten meg kell küzdeni...a nyitott kapcsolat pedig egyáltalán nem egyszerűsít ezen (amit szerintem sokan gondolnak - tévesen), hanem épp hogy tovább bonyolítja, és ezért pláne jóval kevesebb ember érett, meg egyáltalán alkalmas rá, mint amennyi szeretné ezt hinni magáról... Meg sokan tényleg csak arra használják, hogy a döglődőfélben lévő kapcsolatukat nemtörődömségből, kényelemből, stb. valahogy zombi formában még fenntartsák, a "se vele, se nélküle" állapotot valahogy elviselhetővé tegyék. Ez viszont csak önbecsapás. Szóval nagyon nehéz (lehetetlen?) szerintem "egészséges" nyitott kapcsolatot hosszú távon is működőképes formában, az ilyen sallangoktól mentesen fenntartani.

Csak hogy magamról beszéljek önző módon... Első kommentem elküldése után 3 perccel becsapott a villám az utcánkba... 10 óra kellett, hogy e-on áramot "gyártson" a házba, további 4 és fél órába, mire a szolgáltató telefonvonalat és netet tudott összehozni :D
Mennyire kényelmesek vagyunk...
Huh, reggel nyolckor kb 7 órányi áramhiány után, már lincshangulatba voltak az emberek; Me miazhó 5000 embernek nicsen árama, micsinyál a ejon már? Nekem dógozni kő menni. :D Mekkora műsorok voltak :D

Én még mindig tartom lentebbi véleményem, csak szeretem a logikai hibákat, csavarokat...

Akkor te azt mondod:
A jól működő, minden résztvevő számára boldogságot nyújtó, kiegyensúlyozott, meghitt, szeretetteljes, akár élethosszig tartó kapcsolat idealizmus ? Figyelem, minden részlet számít!!!

Amit akarok kihozni... Az egész első két-három bekezdésed miért ne lehetne igaz, ha csak ezt az egy szót hagyod ki: monogám? Azaz igaz egy nyitott kapcsolatra?

Mert miért ne lehetne egy nem monogám kapcsolat: folyamatos és kölcsönös fejlődés, energiabefektetés, lemondás és áldozatok? Miért ne lehetne, hogy ebben is jönnek újra és újra a gondok, nehezebb utat választva, hogy 1-1 válságot átvészeljenek, ami kifizetődik?

És miért ne lehetne, hogy egy nem monogám kapcsolat sem működik tetszőlegesen kiválasztott felek között?

Ugyan azok a problémák felmerülnek a nyitottban is. Nem is igaz, felmerülhetnek. Ahogy monogámnál se biztos, hogy felmerülnek...

Még mindig nem láttam sehol arra egy jogos indokot, hogy nyitott kapcsolat miért ne lehetne működő, vagy hogy egy nyitott kapcsolat valójában miért nem kapcsolat...

Mert bármit, ami hosszú távú kapcsolat alapjainak, feltételeinek, "alkuinak" írtok, az a nyitott kapcsolatnál is fenn áll/állhat. Kivéve a monogámia. De arra, hogy az miért feltétele, még senki nem tudott igazi indokot mondani, csak annyit, hogy azért mert csak...

A jól működő, minden résztvevő számára boldogságot nyújtó, kiegyensúlyozott, meghitt, szeretetteljes, akár élethosszig tartó, monogám kapcsolat nem idealizmus, hanem létező dolog. Erre számtalan példa létezik a múltból, ismerek néhány példát a környezetemből, és magam is egy ilyen kapcsolatban élek, lassan 10 éve. (A kommenteidből az érződik, hogy Te ebben nem hiszel.)

Idealizmus viszont azt gondolni, hogy ez folyamatos és kölcsönös fejlődés, energiabefektetés, lemondás és áldozatok nélkül megvalósulhat. És idealizmus azt is gondolni, hogy a sok áldozat ellenére nem jönnek majd a bajok. Ez természetes, jönni fognak, újra és újra. Ráadásul általában a nehezebb utat kell választani ahhoz, hogy egy-egy válságot átvészeljetek, de utóbb ez mindig kifizetődik, sőt, meg is erősít.

A kémia nagyjából 2 évig képes együtt tartani egy nőt és egy férfit. Ami azon felül van, azért keményen meg kell dolgozni.

És persze idealizmus azt gondolni, hogy az első bekezdésben leírt állapot bármelyik tetszőlegesen kiválasztott férfi és nő között működhet. De ha rosszul választottatok, és ez kiderül, akkor ne fecséreljétek az időt! (Például olyan mesék kitalálásával, hogy előbb-utóbb minden pár ide jut, tehát ez a normális, majd lesz valahogy, stb..)

A válásról, meg a gyerekekről: ha a szülők meghitt kapcsolata végérvényesen, és menthetetlenül véget ért, akkor a gyerek(ek) életkorától függetlenül, hosszútávon mindenki számára a válás a legelőnyösebb megoldás. A gyerekek nem hülyék, sokszor még a szülőknél is pontosabban érzik, hogy baj van, nem lehet és nem is érdemes őket mesterkélt cukormázzal becsapni. Az én szüleim is elváltak, és gyerekként bármit megtettem volna, hogy együtt maradjanak. Nem maradtak együtt, szerencsére. És igen, nagyon fájdalmas volt, mindannyiunk számára. Nagyon. De néhány évvel később mindketten új partnert találtak, miközben kettőjük között megmaradt a jó kapcsolat (pusztán baráti, de jobb, mint a válást megelőző 6-8 évben bármikor). Édesanyámnak sajnos még a válást követő kapcsolata sem lett az igazi, édesapám viszont megtalálta a boldogságát. Sajnos tavaly májusban örökre eltávozott közülünk... Viszont boldogan halhatott meg, és számomra sokkal fontosabb bárminemű látszatnál. És Apa új párján kívül édesanyám is ugyanúgy kijár a sírjához. Csak már úgy, mint egy jó barátéhoz...

arra építeni a legnagyobb önbecsapás, hogy te magad ideális vagy

idealizmus ... idealizmus ... de az ember nem ideális, hanem olyan amilyen

a megcsalás már túlmutat a vállaltan tökéletlenen.

a saját tökéletlenségünk beismerése teljesen reális hozzállás

inkább legyen vállaltan tökéletlen mint csonka ...

csonka család is lehet boldog... nem a kurva családmodellen múlik a boldogság. inkább legyen csonka, mint hazug

és pont azért van annyi csonka és boldogtalan család, mert vannak akik nem tudnak megküzdeni a valósággal ... én még soha nem csaltam meg senkit, de ettől még nem tartom magam kivételesnek ... látom magam körül, hogy milyen az átlag, hogy a párkapcsolatok hosszú távon kisiklanak, szinte mind, és látom hogy ott van a nagyobb szar, ahol a párkapcsolati problémák felülbírálnak minden mást, ezért felelőtlenül rombolásba kezdenek a felek

tehát akkor minden kapcsolatnak, ahol nincs megcsalás 2-3 év után vége, és eleve halálra van ítélve. a 20-30 éves kapcsolatokban, ahol félre lehet kefélni, mert megbocsátható, meg mindenki irigylésre méltó? aha, valószínű ezért van annyi befásult, megkeseredett család... ahol apuka félrelépett, de anyuka tűri, mert gazdasági robot, utódnevelő, és nem szállhat ki, pont az ilyenek miatt, mint te.

nem robotjai hanem résztvevői és szervezői, és a szexuális kapcsolatukon keresztül (gyerekcsinálás) pár évig szaporítói is ...

... sokkal inkább vagyok egy 4-6 fős családban robot, mint egymás utáni gyerekek nélkül 2-3 évig tartó szerelmi kapcsolatokban, ahol lángolhatok és felelősséget vállalhatok, majd ha az ágygimnasztikát már unom tovább állhatok ... ha párkapcsolati jellegre utaznék kb ilyen életút várna rám ... hát hogynemondjam, ez nekem édeskevés lenne

akkor mi a fasznak nevezzük a férjet-feleséget, nőt-férfit PÁRNAK, ha csak egy rohadt gazdasági társadalmi csoportosulás robotjai? :D értem én a te nézeted, de abban már kurvára nem játszik a férfi-női szerep, meg a kapcsolat...

számomra pont az a felelőtlenség ha valaki hosszú távon az önző szexuális birtoklásvágyának rendel alá minden mást

lehetséges hogy a nők tényleg nem tudnak túllépni a párkapcsolat alapú világnézeten?

egy férfi számára a párkapcsolatok közel sem annyira meghatározóak, én pl szeretek nagyobb távlatokban szemlélődni ... pl egy családot én nem úgy látok hogy az egy párkapcsolat, hanem egy kisebb társadalmi szerveződés ... és a valóságban az is ... ezt a párkapcsolatokban eleve benne lévő szeszélyeknek alárendelni az én szempontból primitív hozzáállás ... nem azt mondom hogy nem vállalok felelősséget a párkapcsolatom minőségéért, de az élet olyan hogy vannak ennél magasabb prioritású dolgok ... számora pl egy házzaság egy család, a párkapcsolati nézeten túl a stabil háttér, anyagi és kockázati társulás, vállalkozás, a gyereknevelésen keresztül a kultúra továbbörökítésének közege, a boldogulás egyik nagyon fontos színtere ... ehhez képest a szerelmi lángolások fontossága számomra elenyészőek

ha megcsalás van, akkor az a kapcsolat már NEM működik... max mással.... ja és a vak önzőség működik, mert valaki mást kíván meg, mint akinek megígérte, hogy vele tart ki?

nem kell, hogy hosszú távon létezzen. de a párhuzam normális embereknél ne jöjjön szóba. ha már nem működik valakivel, és más kell, akkor zárja le az előzőt, és folytassa mással. én sem azt mondtam, hogy szerintem kötelező mindenkinek leélni a legelső emberrel az életét.

én akkor is csak azt látom a szépen megfogalmazott, mindennel tarkított mondataidban, hogy egoista vagy, és ezzel biztosítod be magad, hogy ne kelljen felelősséget vállalnod a komoly kapcsolataidért... ami nem baj, lehetsz egoista, csak akkor kerekperec kéne vállalni ezt és nem színezni :D

realitásérzéked van azt látom ...

attól mert történnek megcsalások egy kapcsolat még működhet, az érzelmi és anyagi közeg ami a kapcsolaton alapszik tovább prosperálhat, sőt még a szex is mehet tovább ... a vak szerelem ennek csak az elindítója nem a fenntartója ... mégis a vak szerelmet tartjuk ideálisnak, ami nagy hiba.

a szigorú monogámiára alapozott boldog család olyan romantikus illúzió ami hosszú távon nem létezik ... fontos hogy reális elvárásokkal legyünk magunkkal szemben, és másokkal szemben is.

A család alapja nem egy halálig hű szexuális kapcsolat, annál jóval több és bonyolultabb, pont ezért nem is annyira romantikus (a romantika mindig radikális, és túlidealizált) ... régen ezt az emberek sokkal jobban tudták, mint ma, sokkal jobban tudtak távlatokban gondolkodni ... ellenben mi nagyon a mostban élünk, mindig úgy gondoljuk, hogy holnap is az lesz mint most, így ha egy kapcsolat kisiklott, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez örökké tartó állapot, így azonnal be kell fejezni a kapcsolatot ... pedig az élet idővel egy stabil kapcsolati (nem csak a párkapcsolati) viszonyrendszerben mindig elhozza az érzelmi konszolidációt

furcsa, de nem sérültem érzelmileg. (bár ezt biztos te, vagy más jobban tudja :) ) és ha sérültem volna akkor mi van? sérülékeny az ember, minden negatív változástól sérül... pl ha megcsalják, akkor is :D

és az jobb lett volna, ha a gyerek miatt együtt maradnak ezzel a tudattal, hogy emberileg, mint párt szarba sem veszik a másikat, nem kívánják, nem tisztelik egymást, de azért a gyerekek éljenek egy felfújt tejszínhabos hazugságban... és akkor majd 18-20 évesen rájönnek, hogy át lettek baszva úgy, ahogy az apuka anno, és akkor 20 évesen lesznek agyroggyantak. sokkal jobb, tényleg...

a nyílt kapcsolatokról a véleményem annyi, hogy ez egy önbecsapás ... szexuális kapcsolat nincs érzelmi szálak nélkül, még férfiaknál sincs ... csak az alakalmi kapcsolatok ... de ha 3szor összefekszem ugyan azzal a lánnyal, ott már alakul valami, ami mögött biztosan ott lesz a birtoklási vágy.

de érdemes ismerni hogy én miben nőttem fel ... katonacsaládban ... a katonai lakótelepeken az élet szinte szexuális kommuna ... köszönhetően hogy a katonaapukák gyakran sokáig vannak távol ...
a félrelépések körül fakadó agressziót meg a katonatisztapukák lerendezik egymás között a tisztiklubban (felemelő látvány ahogy egy hadnagy rommá ver egy alezredest :D) a nők meg a lépcsőházban, vagy egymásnál vendégségben ... ettől függetlenül, vagy pont ezért a katonacsaládokban nem volt gyakori a válás

ezzel azt akarom mondani, hogy a félrelépés hiba ami megtörténhet, és sokszor hosszabb távon meg is történik, de ez olyan hiba amit fájdalommal, de lehet kezelni ... nem a félrelépés, hanem az arra történő drasztikus reakció az ami káros ... ez a drasztikus reakció az ami nem felnőttes, ellenben felelőtlen és sokszor nagyon ártalmas.

az hogy te nem lettél lecsúszott drogos nem jelenti, hogy érzelmileg nem sérültél ... ellenben a pszichológiai tapasztalat az, ha a serdülőkorban a szülők válnak, a gyerek minden esetben sérül, tehát valamilyen módon biztosan sérültél.

a felhozott példa amúgy kicsit durvább sztori, úgy kezdődött, hogy a férj elvesztette állását ... majd iszonyat adósságokat halmoztak fel ... ezt még elbírta a kapcsolat, de a nő félrelépését, majd a férj őrült féltékenységét már nem ... a 11 éves vidám kölök (+ a 8 éves húga) két év alatt kb agyroggyant lett, ahogy szétomlott körülöttük a család

nekem is volt szar kapcsolatom, igaz nem 23 éves, de nem csaltam meg senkit.... az én szüleim is elváltak, kb 11-13 éves lehettem, mégsem lettem egy lecsúszott szar elvetemült drogos sorozatgyilkos. :D aki erre fogja a szar életét az egy önmagának is hazudó hülye.

és akkor ezzel azt akarod mondani, hogy ilyen mondvacsinált hülyeségekkel bárki félrelépegethet, majd a gyerekre fogjuk?

nagyon egyszerű morális nézőpontból osztod a lapot ...
de helyezd át magad mondjuk egy 25 éves párkapcsolatba, vagy egy 35 évesbe, aztán onnan mondj ítéletet, hogy mennyire gyenge az ember ...

aki nem tud hűséges lenni az váljon el? könnyű azt mondani, a válás sokkal több irányba sokkal több kárt okoz mint maga a hűtlenség, amit ha úgy állnak hozzá, lehet a helyén kezelni

láttam hogyan borultak fel minta családok szinte egyik napról a másikra, a párkapcsolatuk tökéletességébe vetett hit végzett velük, mert a valóság ennél komplikáltabbnak bizonyult ... igen valaki félrekúrt, de a reakció, a válás nem egyenes ági következménye ennek, az egy következő döntés, hogy a féltékenység felülbírál minden ésszerűséget, és ennek a gyerekek olyan szinten megisszák a levét, hogy rossz nézni ...
11 évesen még mintacsaládan élő virgonc gyerek, majd az anya félrekúr, beindul a balhé, majd válás ... 13 évesen a gyerek már masszívan drogozik, és majdnem megbukik 7 osztályban ... ez szerinted arányos egy hűtlenségért ?

Lehet jó egy nyitott kapcsolat, de csak nyitott kapcsolatnak. "Normális" kapcsolatnak régen rossz. (Én se tudom mit neveztem itt normálisnak: mondjuk azt, amikor eszedbe se jut másokkal.) Az tök normális, hogy eszedbe jut, h másokkal is csináld, de ha meg is teszed, és akár a párod meg még meg is engedi, akár ösztönöz is rá, hát ott valaki tényleg hülyén fogja fel ezt a kapcsolat témát.
Ha jó a kapcsolatod, akkor minek?
Ha meg ez kell, akkor tényleg jó a az a kapcsolat? Egy nővel is végtelenek a lehetőségek, szerintem suta a fantáziája annak aki daraszámra utazik.
Addig kéne fűvel-fával szórakozni, amíg nem köt senkihez semmi, még egy együtt töltött hétvége sem. Ha valaki mellett még a legyet is röptében, akkor az a valaki szart se jelent neked valójában.
Sztem. :) (Purple-nek, Nasnak, MatyZegnek, Blackmumusnak egy-egy Egyetértünk-pont jár. A teszkóban a pénztárnál adnak érte 1,73 Ft kedvezményt!)

A hímsoviniszta disznó meg új jelentést nyert. :DDD

Mármint:

vagy megbabonázó, hogy


a megvabonázó helyett :D

Érdekes kérdés ez a nyitott kapcsolat… Először azt kellene tisztázni, hogy mi az, hogy kapcsolat…
Mert egy kapcsolat lényege nálam sok dolog, ilyenek bizalom, érdeklődés, tisztelet, hogy a másikat vonzónak találjam egyéniségében, gondolkodásában, modorában, fel tudjak rá nézni, vagy legalább elismerni stb stb. És a szex, ha egyáltalán benne van a sorban, akkor is csak a vége fele… Legalábbis nálam.

Ezért érdekes pl amit Matyizeg írt, hogy több emberes játék csak a testiségről szól… Most ezt hogy érti?! Mert a nyitott kapcsolat nem egyenlő a gruppennel! Az megint más. Nyitott kapcsolatban előfordulhat persze ilyen is, de az is, hogy a két fél más-más partnerrel bújik ágyba (külön), vagy csak az egyik kalandozik máshol mással. Ezek a külső személyekhez fűződő szálak, azok csak testiségről szólnak. De az „alap pár” kapcsolata nem csak testiség! Sőt, épphogy nem az, mert azt máshol már kiélték! Nem szexért megy haza a delikvens, mert már megkapta, hanem ölelésért, jó szóért, szeretetért stb és/vagy bármi.


Én nyitott kapcsolat párti vagyok.
Nálam a szerelem kérdése nem elsődlegesen, sőt sokadlagosan sem a szex függvénye. Inkább a kapcsolat alapja a szerelem/szeretet, aminek az alapja, amit fent leírtam… Ha ehhez társul szexuális vonzódás, egyezőség is, az a legjobb természetesen, szerintem is. Ezzel szinte már minden feltétel meg is lenne a monogámiához, miért nem preferálom mégse?
Személy szerint én azért nem, mert nem akarom korlátozni a másik felet. Ha szerelmes vagyok és kikiáltanám monogámiának, korlátoznám a partnerem. Hozzáteszem, ha megcsalna, én semmi esetre se hagynám el, mert szeretem. Mert én szeretem Őt, aki, ahogy, ami, mindennel, mindenestül. Én ilyen vagyok. Hogy akkor én miért nem vagyok monogám és hagyom félrelépni? Mert ennyire lehetek önző és ennyire várhatok ferséget. :) És azért is, mert ő a mindenem, a többiek csak szex.

Mondjuk hosszú távon bonyolult ám a nyitott kapcsolat. Ha megbeszélitek, hogy lehet, de erről mindig tudjatok, előre szóltok stb, szóval a „szigorú” vonal olyan betarthatatlan, hogy az monogámiává lesz, vagy hazugsággá.
Mert, ha szeretem a párom, akkor nem fogok tartósan keresgetni valakit, hogy mellette lefeküdhessek, mert arra nincs szükségem… Csak úgy valósulhat meg szerelem mellett, ha hirtelen felindulásból, lehetőségből adódik más szexpartner. Aki annyira szexi, vagy vad, vagy megvabonázó, hogy kihagyhatatlan.
Nos, ebben az esetben már izgi a dolog, és igazi nyitott kapcsolat kell hozzá.
Ehhez azonban mindenképp megfontolt ész (higiénia, védekezés stb) és ellentétben az eddig mások által írottakkal, hihetetlen nagy bizalom szükséges. Éppen ezért is, mert ha valakivel szexelsz, akkor (ha a partner óvatlan volt) nem biztos, hogy csak vele szexelsz, hanem lehet, hogy korábbi partnerével is. /átvitt értelemben/

Szóval az igazi nyitott kapcsolat éppen nem a testiségről, hanem a nagyon nagy bizalomról és összetartozás érzetről szól. Legalábbis az én esetemben. :D

Párkapcsolatra nyilván nem mindenkinek, minden életkorban és élethelyzetben van igénye. Ha csak a szex tart össze két (vagy több) embert, és nincs köztük különösebb érzelmi kötődés, akkor nyilván szabadabb a dolog, csak abban kell megegyezniük, hogy mi az, ami mindenkinek megfelel, aztán indulhat a banzáj. Ez viszont nem párkapcsolat - ahogy már többen leírták. Amint valaki kötődik is a másikhoz, ez már nem működik, mert szenvedni fog miatta az illető (lehet, hogy bevállalja a párja (?) kedvéért, de nem fogja jól érezni magát).

Tréfás biológiai tény: az ember NEM monogám állatfaj. Ezt tudomásul kell venni, és emiatt nem kell senkinek szarul éreznie magát, viszont mentségként sem lehet felhasználni a másik bizalmával, szeretetével visszaélő viselkedésre.

Egy normális párkapcsolatban a felek nem csak szexpartnerek, hanem társak, barátok is. Aki pedig a társával, egy olyan emberrel, aki szereti (és akit állítólag ő is szeret) olyan dolgokat csinál pusztán a saját vágyainak kiélése céljából, amivel fájdalmat, rossz érzést okozhat a másiknak, az egy önző görény.
Nem csak ösztönös viselkedési formáink vannak, ésszel felül lehet bármit bírálni (megjegyzem, ezért van...), illetve az, hogy mire késztetnek bárkit az ösztönei, nem kifogás semmire. Hugyozni sem áll le senki az utca közepén, csak mert éppen rájött az inger... A másikkal szembeni korrektség is egyfajta "szellemi szobatisztaság"... Az ilyen szempontból maguk alá piszkítóknak meg az ólban a helye az udvaron, nem a lakásban (pláne nem az ágyban...).

Nyitott kapcsolatban ne lenne fantázia? Hmm?
Hármasban meg négyesben, s.ből szájba, de felváltva, stb... :D:D:D

Igen, az ott egy hímsoviniszta disznó. ;)

Látod, mondtam én hogy nem sok fantázia van ebben... a buzis téma még mindig jobban pörög. ;)

nem, azt se így értem. hanem h meggondolatlanul ne házasodjanak az emberek. mert sajnos mostanában divattá vállt a válás, és a házasság is, mert meggondolatlanul fél év 1 év ismeretség után összeházasodnak az emberek aztán rájönnek 2-3 évvel később h hülyeség volt. Inkább éljenek tovább párkapcsolatban az emberek, ismerjék meg és ki egymást és ha ezek után is jól érzik magukat és úgy döntenek, hogy összeházasodnak akkor ne azon versengjenek, h ki tudja jobban megkeseríteni a másik életét.

akkor szerintem az ne kúrogasson félre, hanem váljon el...

Nem az én műfajom.
Ha két ember egymás között eldönti, hogy nyitott kapcsolat, és a 3., 4., 5., 6., stb. feleknek is korrekten elmondják a dolgokat, és mindenki benne van, hát lelkük rajta. Attól, mert én nem vagyok róla túlzottan jó véleménnyel, nem fog kevesebb ilyen eset történni.

Ha viszont komolyan gondolják, és csak te, csak veled, és félrelép valaki, akkor ott kurva nagy gondok vannak, és jogos a "túljátszás" (egyik korábbi kommentet idézve), mert az egyik fél vagy mindkettő nem volt korrekt és őszinte a másikkal.

Lehet azzal jönni, hogy idejétmúlt a monogámia, és ezért nincs is már rá szükség, ami szerintem baromság, de ezen a szinten csak ideákról beszélünk, és semmi többről. Mindenki döntse el maga, hogyan éli az életét, de aztán mindenki gondoljon a régi mondásra: "aki kurvának áll, ne sírjon, ha dugják." (Nem szó szerint érteni!)

Előzmény: blackmumus | 2011. 06. 23. csütörtök, 18:06
"de ha belementél a házasságba bírd is ki."
úgyérted: "ha tévedtél, megérdemled, hogy a halálodig boldogtalan légy és szenvedj"?

Szerintem nincs igazad.

De a kommented első részével egyetértek.

nem azt mondtam, h soha, hanem hogy míg nem érzed magad késznek egy komoly kapcsolatra addig ne komoly kapcsolatot keress. amíg fiatal az ember addig bulizza ki magát, de ha elhatározta h leéli valakivel az életét akkor az ne 2,3,4,5, akárhány másik emberrel együtt legyen, hanem azzal az eggyel akivel eltervezte.

Lényeg:
Nem kell szűzként házasodni, de ha belementél a házasságba bírd is ki.

Kecskéknél, birkáknál a hegyipásztornak mi a "nyitott párkapcsolat"? Ha a nyájon belül mással, nem csak eggyel, vagy a nyáj háremnek tekintendő, s akkor a más nyájból valókkal? :D

de az ne hitegesse már a másikat, aki ennyire gyenge... az ne éljen párkapcsolatban, aki nem tudja mérsékelni magát. undorító dolognak tartom a megcsalást, és ez nem hagyománytól függ.

azt meg nem ítélem el, ha előre megbeszélik, hogy laza kapcsolat lesz, összejárnak és ennyi. de komolynak induló kapcsolatból ha ilyen lesz, akkor ott valaki féreg.

11 éves koromban még nem is hallottam olyan dologról, hogy "deviancia". Iskolai szünetben román vándor üveges cserélte a betört ablakot, nem akartam gittet rágni mint a Pál utcaiak, de éredeket a technológia (modus operandi), megálltam a mester mellett-mögött sré-vizavi. Magyar nyelvü gimnázium (az egyetlen a megyében) lévén s ő tudván eme tényt, hátrafordult s fitogtatni kezdte, hogy tud magyarul IS. Szó szerint eképp:
"Bozom még o kécské".
És megkérdezte románul, hogy jól mondta-e ("Am zis binyi?"). Ráhagyatm, hogy igen.
Normális ember benyomását keltette, de valahonnan, valakitől hallhatta a mondást, aminek nem értette értelmét. Így, utólag, csak azt tudom hinni, hogy valakik, egyszer, vagy tönnször, kecskévell intimkedtek. Akár magyarok is lehettek...

tehát aki nem képes 60-80 évig teljes hűséggel megmaradni egy párkapcsolatban az neki se kezdjen egynek se, mert éretlen hülye hozzá?

monogámia van, mégis sokan félrekúrnak? megvan ennek a problémának a maga több évezredes kultúrája, csak manapság túlmoralizáljuk idealizáljuk túljátszuk magunkat ... családok mennek szét gyakorlatilag ártatlan félrelépések miatt, aztán a gyerekek szopnak, mert a szülők nem tudják felnőttként kezelni a kilengéseiket, ellenben drasztikusan reagálnak önön esendőségükre ...

mondhatnánk hogy a kilengések nem normálisak, de évezredes tapasztalat, hogy az ember márcsak ilyen, esendő, arra nem lehet jó világképet építeni, hogy te nem vagy esendő, mindenki az, és ha eddig te pont nem, bármikor azzá lehetsz ...

mi az évezredes kultúra: első sorban a családot kell menteni, mert az az intézmény a legfontosabb (főleg ha vannak benne gyerekek) aztán félig nyílt titokként, hogy ki hogyan tart szeretőt, az belső magánügy ...

"Az évek múlásával azonban megesik, hogy másra, izgalmasabbra vágyunk, mint amit a jelenlegi kapcsolatunk nyújt nekünk. A monogámia azonban nem teszi lehetővé a kilengéseket, ezért ha új partnerre vágyunk, két lehetőségünk van: vagy kilépünk a régi kapcsolatból, vagy a megcsalás bujkálós, hazudozós ördögi körébe kerülünk."

Ha nem vagy elég felnőtt ahhoz, hogy a pároddal mindent meg tudj beszélni és ha nem tartod magadat elég vonzónak ahhoz, hogy a párodat rávedd minden kis apró újdonságra és játékra (ami 2 ember között létrejöhet) akkor neked alapból párkapcsolatra nincs szükséged, de nem hogy monogámra, semmilyenre! Ha igazán szeretsz valakit akkor el tudod neki mondani, hogy mit szeretnél kipróbálni és fel sem merül az agyadban, hogy míg vele vagy másokkal is döngess.

Hogy stílusosan válaszoljak, a disznók nyelvén: Oui! ;D
"Dr. Csernus" a nyitott kapcsolatokról:

http://palki.posterous.com/dr-csernus-valaszol
"Itt miért kurváznak le minden lányt, aki kicsit másképp áll a szexhez?
Gondolok itt arra hogy: nyitott kapcsolat, gruppen, futó kalandok, stb."
Most erre mégis mit mondjak? Felháborító hogy a barátod szót emel az ellen hogy téged mindenféle idegenek kúrogassanak rajta kívül. Felháborító! Hímsoviniszta disznó az ilyen.

Viccen kívül meg: most gondoljatok bele, mennyire lesz egészséges lelkileg egy ilyen családban felnőtt gyerek?

Ha rendszeresen hosszabb, vagy rövidebb időre elengeded a másikat, akkor az azt jelenti, hogy a kapcsolat nem működik és nem is fog. Én minden szakítást véglegesnek tekintettem életemben és soha nem is mentem vissza.

Egy kapcsolat két emberről kell, hogy szóljon, ezért nem is támogatom a nyitott párkapcsolatot. A több emberes játék csak a testiségről szólhat, sztem ott nincs helye érzelmeknek, bár hangsúlyozom, hogy nem volt ilyenben részem. De te még fiatal vagy, próbálkozz, tapasztalj.

szerintem egy kapcsolatban kifejezetten előnyös, ha hosszabb-rövidebb időre elengedik a másikat, mert így egy idő után sokkal jobban fogja értékeln az ember fia/lányai az érzelmi oldalát a kapcsolatnak, a megkomolyodásban is sokat segít, végül is ki kell próbálni a negatív dolgokat is, ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy negatívak...

A képen középen a Poszter látható...? :)

Jó lett a kép, Tooni? ;) Szerintem jobb, mint a Pink Izés. :D