Izé

És olyan szempontból is emblematikussá vált, hogy az EU fajvédelmi programjában, a Life-ban Európa szerte elismert sikereket értek el az MME és a KNP munkatársai. Az állományt sikerült stabilizálni és az élőhelyeket rekonstruálni. A Rákosi viperával kapcsolatban sikerült elérni, hogy a szakmabeliek egyhangúlag elismerően nézzenek a Magyarországon folyt munkára. :) Ez egy oylan országban, ahol a legtöbb dolog nem jól működik és a természetvédelemnek mindössze néhány stabil mentsvára van igen szép teljesítmény. Valljuk be, hogy a társadalmunk szociálisan jóval érzékenyebb az emberi értékekkel kapcsolatban, mint a természeti értékekkel. Gondolok itt arra, hogy az MME egyszer csinált tv kampányt az 1%-os adófelajánlással kapcsolatban, de veszteséges lett... A nagyon hatásvadász képek rákos gyerekekről jobban megmozgatja a jónépet, mit egy kihalófélben lévő faj. Pedig mi kevertük abba a helyzetbe azt a fajt, ahol tart és semmi felelősségérzet... No, mindegy csak ez bosszantani szokott és mielőtt félreértésbe esnénk, nem sajnálom én a pénzt senkitől:)

az első találkozásunk nem volt szerencsés (mármint szegény sziszegős részéről. egy ásó véletlen lesuhintotta a fejét)
azóta persze már vigyázunk rájuk, tudjunk mit hogyan kell csinálni... (mikor megsimogatod a fejét, olyan, mintha mosolyogna) :D
általában jó messzire elvittük őket a pusztába, és szabadon engedtük. néha találkoztunk napozós viperafamíliával is. arik voltak. (de csak jó messze tőlünk) :D

Telken Anyám egyszer összefutott eggyel kertkapálás közben. Úgy megijedt, hogy a horolóval szalámiszeleteket csinált szegényből.

nekem már többször volt szerencsém megismerkedni ezen csodálatos állattal. bár cseppet sem voltam boldog, hogy éppen a teraszunkon napozott, vagy mikor a házba akart bemenni... szerencsére jó jelző kutyánk van (na meg a pulyka és a gyöngytyúk is jelzi a veszélyt) :D