Izé

Azaz mit csinálnak kedvenceink, amikor elmegyünk otthonról... ;)

Nemes Jeles László  filmje egy nagyon komoly díjat nyert a Cannes-i filmfesztiválon, és azt gondolom mindenki büszke lehet rá.

(Szubjektív: Különösebben engem nem lep meg, hogy egy holokauszttal foglalkozó film a nyugat-európai fesztiválokon sikerrel szerepel, viszont a mérleg másik serpenyőjében ott pihen Natalie Portman nem igazán jól sikerült filmje a zsidó állam, Izrael megszületéséről, ami máris azt mutatja, hogy azért valamennyire érteni is kell a filmszakmához, és gondolom, hogy nem csupán ez a két film jelentette idén a (durván szubjektív leszek:) túlreprezentáltságot, tehát volt valszeg volt milyen mezőnyt „legyűrni„)

Ja. A filmet (még!) nem láttam., viszont máris ajánlom látatlanban. Tökmindegy én mit gondolok, más mit gondol, egy olyan fiatal rendező filmjéről van szó, aki büszkeségemre végre (pont ebben a linkben „láthassátok„) kulturált, művelt, nyelveket beszél, egy olyan főszereplőt lelt, aki külön „megérne egy misét” (hú de értelmezhetetlen képekkel élek má'), abszolút értelemben lehet büszkének lenni rá és  munkatársaira.

Hát ennyi. Egy jó film, az nem mindig attól jó film, hogy kényelmes és könnyű, hanem attól jó, hogy jó. Meg fogom nézni és majd eldöntöm csak magamnak én is. :-)

Szerintem a zene nem passzol hozzá, történet sincs igazán (ha ilyen tehetségem lenne a rajzoláshoz, biztos valami ötletes sztoriban gondolkodnék), de a látvány rendben van. :)

Egy 2010-es animációs rövidvilm alapján készült a Pixels, melyben egy félreértés következtében arcade játékok szereplőit küldi egy idegen faj a Földre, elpusztítani azt.
Bár a szereplőgárda tagjait leginkább alpári vígjátékokból ismerhetjük, a Chris Columbus által rendezett film valószínűleg a könnyedebb humort képviseli majd.

Finn, Jasper és Callie egy lakópark karbantartói és egyben annak egyik lakásán osztoznak. Éppen ezért nekik kell utánajárni, miért nem ad magáról életjelet a velük szemben élő úriember, az ajtón belépve viszont egy furcsa szerkezetet találnak: egy hatalmas polaroid fényképezőgépet, amely az ő nappalijukra néz, és naponta egyszer egy képet készít. De nem akármilyen képet, hanem a 24 órával későbbi állapotokat mutatja meg. Ez pedig az ihlethiányban szenvedő festő Finn és a szerencsejáték-mániás Jasper számára lehetőségek tárházát nyitja meg, és lelkesen próbálják létrehozni a fényképeken ábrázolt szituációkat. Azonban amikor egyre bizarrabb fotók érkeznek, adódik a kérdés, hogy el lehet-e térni a gép jóslataitól, illetve ez egyáltalán megéri-e nekik.

A film főszereplői orvostanhallgatók, akik azzal kísérleteznek, hogy meghalt állatokat keltenek életre egy általuk kikotyvasztott szérummal. Olivia Wilde egy halálból visszatért nőt alakít, aki egyre furcsábban viselkedik, és ezzel a frászt hozza a társaira.

A gazdagok számára kialakítottak egy olyan helyet, ahol szintetikus robotok állnak az ügyfelek szolgálataira. A pénzemberek itt élhetik ki magukat, legsötétebb vágyaikat, fantáziájukat valósíthatják meg. Ráadásul az androidok memóriáját minden este törlik, ezáltal csak a kliensek emlékezhetnek arra, hogy mit csináltak. Azonban az egyik szerkezet meghibásodik, ami annyit takar, hogy emlékei megmaradnak. Elborzad az átélt szörnyűségektől, majd végül úgy dönt, hogy bosszút áll a létesítmény tulaján.