Izé

Vagy erre csöpögnek és gerjednek a fotósok és az igen tisztelt műértő közönség, ahogy a híradóban is az a hír, hogy ki kit ölt meg és hány baleset volt. A tragédiát, szenvedést, háborút, éhező gyerekeket mindig jobban el lehet adni, és a fotósok is már csak azt tartják jó témánat, ha valami szenvedést fotózhatnak. Közben nagy eséllyel semmit nem éreznek a nyomorultak iránt, akiket fotóznak, csak téma nekik.

Ugyanannyi jó is történik a világban, ami lehetne sajtótéma, de azt valamiért nem tartják érdekesnek.

Vagy erről szólt az elmúlt 50 év, jó reggelt.

A képeknek kb a 90%-án erőszak és fájdalom. Ezek szerint ez kell a Pulitzer-díjhoz, vagy ettől kerül a legjobbak közé? :(