Izé

Nos, AMIKOR én kerültem hasonló helyzetbe, akkor egyszerű volt a döntés:
vissza egyesbe, és irány az út széle. (nekem ott szalagkorlát volt, gyorsabban megállította az autót mint a fék.)
Ráment a váltó, és a motor, valamint az autó jobb oldala, de senki sem halt bele.

A másik, amit figyelembe kell venni: aki más által irányított járműbe száll, legyen az autó, busz, metró hév, repülő, hajó, vagy akár okosautó, az lemond minden önrendelkezésről az események irányításával kapcsolatban. Lemond a közlekedési jogairól, és kötelességeiről is, tehát csak tehetetlen szemlélője az eseményeknek.
És ezzel együtt lemond arról a jogáról hogy egy esetleges döntési helyzetben a saját életét védhesse.
(Volt erről egy érdekes novella, mikor emberek ezreit ejtette foglyul egy hacker az önjáró légiautók rendszerét használva. Sajnos a címe nem ugrik be.)

Innentől kezdve minden esetben a vétlen élőlényeket kell védeni, nem azt aki kényelmi szempontok alapján lemondott az önrendelkezésről.

És végül: buszoknál már régóta használnak indukciós féket, ezt be lehetne építeni vészfékként, akár manuálisan bekapcsolhatóra, függetlenül az automatikától.

Ki tudná összeszámolni ma már, hány labanc vált magyarrá s hány magyarból lett labancbérenc. Fontos ez?
Az viszont tény, hogy melldöngetésben világbajnokok vagyunk, s voltunk. Sírva vigadunk, ölelkezünk a pohár mellett, majd újra összemarakodunk, sajnos. De, "ha ember kell a gátra", valahogy mindig úgy alakult, hogy "Várj meg Józsi, jövök én is".

A sport szellemét tekintve, minden hasonló ötletet meg kell tapsolni.
Mi, sakkozók, pl. kezet fogunk parti előtt és parti után. Nem rugdossuk az ellenfelet az asztal alatt. Mi, sakkozók, egy család vagyunk ("Gens una sumus" a nemzetközi sakk-szövetség jelszava is). Külön (de nem különb) világban élünk. Élet-halál harcot vívunk, de csak a 64 mezőn és csak az utólsó lépésig. Onnantól ugyanolyan jó barátok maradunk. Ma te voltál, holnap visszavágok, nem "megverlek"! Az erődet, ha akarod fitogtatni, akkor úgy teszed, hogy erősebben szorítod meg a partnered kezét.

Az hülye vicc, hogy: "Ha rabbi lennék, imádkoznék egy nagyot, hogy ne legyen szombat."
Visszaadnám. Úgyis rámakadnának, nem beszélve a lelkiismeretemről. Pedig tudnám mire költeni. Mondjuk, kibérelhetnék egy sakk-klubot asztalokkal, székekkel, forró pizzával, hogy melegedjenek a gyalogosok és a királynők is.

Sokkal csendesebb lett. Kötelező az az ajtó?

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok.
A sötét oldalnak hátat mutassatok.
Mutassatok utat a szegény legénynek,
ha elkölti pénzét, fáj majd a zsebének.

Arcok! :D
http://index.hu/video/2016/10/11/rogan_antal_vita_parlament_arc_kepviselo_arcok/

A kollégám szerint Mo-n nincs olyan híresség, aki ilyenre képes lenne. Még úgy sem, ha nem az övét osztogatná. Inkább azt is eltenné a saját zsebébe...

Remélem, nincs igaza...

Mert kapni jó, de másnak örömet szerezni a világon a legnagyobb boldogság...