Izé

Igazságod vagyon, De! Minél több ilyen kütyüt raksz be a lakásba, annál több a hibalehetőség ami bosszúságot okoz. Nem is beszélve a számlákról, meg az eszközök áráról. Az egésznek semmi értelme. Én speciel kiülök a ház elé, és hallgatom az akác termésének zörgését a szélben. Van olyan yo mint a gugli. A cserépkályhát is újrarakattam, ott nincs áramkimaradás. Fa meg van dögivel.. Egyedül a net a fontos az infók miatt. A többi retek(valóvilág, cigánydiktátor propagandatévéi, önjáró fűnyíró, kedvezmény a DM ben etc) mehet a sunyiba. Nem lesz jobb azzal hogy szeméttel vesszük körül magunkat. Akkor csak azért küzd az ember, hogy megvegye/lecserélje/megjavítsa az aktuális kütyüt.. Amit 3 nap után megun, miután a birtokbavétel élménye megvolt. Legyen mindenkinek saját gondolata, ne akarja átvenni ezt a média által erőltetett "gyerünk a plazába"stílust. Vissza az ősök tudásához. Ha elfelejtjük hogyan kell térképet használni, papíron(fejben) osztani szorozni, tüzetrakni stb. akkor kihal az ember amint nem lesz reggel friss kenyér a boltban.

Egy 3 éves videó amit Te magad is letölthetsz a gépedre, mármint nem a Videót :) hanem a progit:
https://www.youtube.com/watch?v=z0cZin2xDmQ

Szóval a fenti grafika már szerintem nem olyan eget rengető.

Szerintem a szó, amit keresel, a realizálta. ;)

Pfff. Horgász vagyok. Ha egy ilyet kifognék, nem dobnám vissza. Rögtön elővenném a bunkót, amivel a halakat szoktam leütni...

Nem tudom, ez a műfaj, valahogy nem tetszik nekem. Bárki tud rögtönözni ilyesmit. Még a "kisökör" is kinek nem szabadna.

Katakata-katakomba
bilibeli-minibuli,

folyta-folyta-fojtassam?
És még pénzt is kapnak érte...? Pazar!

Nos, AMIKOR én kerültem hasonló helyzetbe, akkor egyszerű volt a döntés:
vissza egyesbe, és irány az út széle. (nekem ott szalagkorlát volt, gyorsabban megállította az autót mint a fék.)
Ráment a váltó, és a motor, valamint az autó jobb oldala, de senki sem halt bele.

A másik, amit figyelembe kell venni: aki más által irányított járműbe száll, legyen az autó, busz, metró hév, repülő, hajó, vagy akár okosautó, az lemond minden önrendelkezésről az események irányításával kapcsolatban. Lemond a közlekedési jogairól, és kötelességeiről is, tehát csak tehetetlen szemlélője az eseményeknek.
És ezzel együtt lemond arról a jogáról hogy egy esetleges döntési helyzetben a saját életét védhesse.
(Volt erről egy érdekes novella, mikor emberek ezreit ejtette foglyul egy hacker az önjáró légiautók rendszerét használva. Sajnos a címe nem ugrik be.)

Innentől kezdve minden esetben a vétlen élőlényeket kell védeni, nem azt aki kényelmi szempontok alapján lemondott az önrendelkezésről.

És végül: buszoknál már régóta használnak indukciós féket, ezt be lehetne építeni vészfékként, akár manuálisan bekapcsolhatóra, függetlenül az automatikától.

Ki tudná összeszámolni ma már, hány labanc vált magyarrá s hány magyarból lett labancbérenc. Fontos ez?
Az viszont tény, hogy melldöngetésben világbajnokok vagyunk, s voltunk. Sírva vigadunk, ölelkezünk a pohár mellett, majd újra összemarakodunk, sajnos. De, "ha ember kell a gátra", valahogy mindig úgy alakult, hogy "Várj meg Józsi, jövök én is".

A sport szellemét tekintve, minden hasonló ötletet meg kell tapsolni.
Mi, sakkozók, pl. kezet fogunk parti előtt és parti után. Nem rugdossuk az ellenfelet az asztal alatt. Mi, sakkozók, egy család vagyunk ("Gens una sumus" a nemzetközi sakk-szövetség jelszava is). Külön (de nem különb) világban élünk. Élet-halál harcot vívunk, de csak a 64 mezőn és csak az utólsó lépésig. Onnantól ugyanolyan jó barátok maradunk. Ma te voltál, holnap visszavágok, nem "megverlek"! Az erődet, ha akarod fitogtatni, akkor úgy teszed, hogy erősebben szorítod meg a partnered kezét.

Az hülye vicc, hogy: "Ha rabbi lennék, imádkoznék egy nagyot, hogy ne legyen szombat."
Visszaadnám. Úgyis rámakadnának, nem beszélve a lelkiismeretemről. Pedig tudnám mire költeni. Mondjuk, kibérelhetnék egy sakk-klubot asztalokkal, székekkel, forró pizzával, hogy melegedjenek a gyalogosok és a királynők is.