
„Nem értem a magyar sportújságírás etikáját, de még-inkább nem a szerkesztő „címjóváhagyó” beleegyezését, hogy egy cikk Cseh László világbajnoki győzelme után így, ilyen címmel megjelenhetett?
Bocsánat, de ki nem sz@rja le az amerikai bajnokságot, amin a krém ott sincs, így pszichikai nyomás a nulla felé konvergál, míg Cseh Lacinál egy országot képviselve, nagy lelki nyomással terhelve nyeri meg a világbajnoki címet, s veri meg az egész - közöttük amerikai - mezőnyt!
Miért kell ezt a mindenképp' például szolgáló fiatalembert az örömétől megfosztani ezzel a hatásvadász, harsogó és Lacira nézve lekicsinylő címmel cikket lehozni!??”

Megtudhatjuk többek között, hogy ők azért szegények, mert mi gazdagok vagyunk, valamint minden a macskák miatt van, mivel az európai ember rengeteg macskát tart és egy macska eltartása évente legalább 200 dollárba kerül. Ők viszont beköltöznének a macskák helyére, heverészhetnének a kemence előtt és rengeteg tejet ihatnának, sőt sokkal kevesebb pénzből is megélnének.



A „diverzitási felelős” (nem tudom magyarul hogyan nevezzük) dolga, hogy az egyetemen egyenlőséget biztosítson a nemek és rasszok között. Ő most ezzel a kijelentésével biztosította. Természetesen nem rúgták ki az állásából...
További érdekességek napjaink feministáiról:
Mérsékeltek és radikálisok

Az alábbi tesztből megtudhatod!

„Annak érdekében, hogy a legjobb 35-be tovább tudjanak lépni, a ti szavazataitokra is nagy szükségük lenne! Klikk a képre, a poszt legvégén ott vannak a linkek! Hajrá, és a nevükben is köszi a voksokat...!”


Hetven évvel a háború után soha nem látott iratokat bányásztak elő az 1944–47 közötti szovjet megszállás mindennapjairól. Rettegő falusiak, tömeges nemi erőszak, rablás és zabrálás, a válogatás nélkül elhurcolt férfiak sorsáról való félénk tudakozódás dokumentumai – a magyar levéltárak anyagai egymás mellé rakva pontos képet adnak a Vörös Hadsereg és a magyarok találkozásáról.

nem mellesleg mindenki tudja, hogy az összes sportba amibe USA érdekeltség van tökig tolják szerekkel a sportolókat, de ebbe most ne menjünk bele.