Izé

Tényleg lusta, henyélő, az életét elsziesztázó népek a mediterrán országokban élők, és csak maguknak köszönhetik a következő évek, évtizedek súlyos gazdasági terheit?

Habár a fehérbőrű franciák már naponta esnek fajgyűlölő támadások áldozataivá, a „politikailag korrekt” média - az eredeti lakosság sérelmeire ügyet sem vetve - továbbra is a színesekkel szembeni toleranciáról papol.
Egy új divatnak hódolnak a francia külvárosok szociális segélyen élősködő eltartottjai: fekete-afrikai bevándorlók röhögve videózzák magukat, amint felpofoznak és megrugdosnak fehér lányokat (mert nem kaphatóak a szexre), majd szépen feltöltik az internetre, tudván, hogy az őshonos lakosság elleni rasszista támadásoknak semmilyen következménye, de még híre sincs igazán az európai országokban. Éppen úgy, mint Észak-Amerikában, ahol ugyanaz a fehérellenes, kozmopolita „elit” birtokolja a médiafelületek 98 százalékát.

Hollandiában és a skandináv országokban jóval kevesebbet dolgoznak, mégis jól megy a gazdaság. Mit oldana meg és mit nem a 21 órás munkahét?

Az ehhez hasonló technológia elterjedésétől révén a fejlett országok visszanyerhetik versenyképességüket a fejlődő világgal szemben a munkaerő intenzív területeken, viszont globális szinten hatalmas szociális problémákat generálhat.

Érdemes megnézni a többit is: India, USA, Chile, Brazília

Az előző részek tartalmából :)

Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra; Romániában 50 centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat? Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?

Az OPEC aztán tudja, hogy kit hibáztass a drága benzinért! :)