26 év után talált haza egy férfi a Google Earth segítségével
Egy indiai kisfiú 1986-ban elaludt a vonaton, és a tervezettnél 1500 kilométerrel messzebb, Calcuttában ébredt fel. Saroo Brierley 26 évvel később tudott hazatalálni, méghozzá a Google Earth segítségével.
A hihetetlen történetről a Google egy háromperces videót készített, míg a férfi könyvet írt róla. Saroo Brierley elveszett gyermekként egy ideig az utcán élt, majd egy árvaházban, később pedig egy ausztrál család fogadta be.
Felnőttként a Google Earth segítségével keresett otthona után, amelyről csak annyit tudott, hogy körülbelül 1500 kilométerre volt Calcuttától. A vasútvonalak és a műholdképek alapján több éves kutatómunka után tavaly vélte felfedezni családja környékének házait, majd az otthonát is. 2012-ben tehát Ausztráliából Indiába utazott, ahol megtalálta édesanyját.
Fogd az egered és alapíts saját zenekart! ;)
Szancso | 2013.10.16. 17:28:04Alig tudtam megfogni azt a rohadt egeret.
Hiába vallattam, hogy árulja el hol vannak a társai, hallgat mint a sír.
Így nehéz lesz zenekart csinálni. :D
Elb*szott generáció
” ...Valahogy ezt az országot soha nem akarta a politika szolgálni, mindig uralkodni akart. Mi pedig engedtük, engedjük. Mert mit is tehetnénk ellene? Hiszen alig vagyunk tízmillióan…a mennyihez is? ...Közben csomagolunk. Na, nem magunknak. A gyerekeinknek. Mert ők elmennek, már akiben van elég kurázsi. Akiben lenne elég bátorság, dac, elszántság, tudás és ész ahhoz, hogy talpra rángassa ezt a leborult országot...Tudják, ott sincs kolbászból, meg hazát cserélni nem lehet, meg a túró rudi. Arra majd vissza fognak jönni, mint legyek a lószarra. A büszkeségünk…”
Ti egyetértetek az íróval? Tényleg ilyen rossz a helyzet?speedbump | 2013.10.08. 03:05:50Nem érthetőbb mivel nincs minimálbér és pláne nem 3000 euró. Lehet, hogy a 100-130 euró több mint amit itthon rá tudsz fordítani, de odakint valamivel azért az árak is magasabbak. 2000 Euró felett egyáltalán nem lehetetlen keresni. Mérnökként a 3500-4000 eurós fizetés nem elérhetetlen. És protekció sem kell hozzá, csak ügyesnek kell lenni.
Ha itthon nincs munkád, akkor a 800 euró pont 800 euróval több mint amit itthon kereshetsz. De sajnos ha egyedül vagy és nem tudsz összebandázni másokkal szállás + kaja + utazás stb ügyében, akkor sajnos nagyjából az éhenhalásra elég :(
Amiket írtam nem kifogások, csak gondoltam szólok, hogy sokminden másképp van mint, ahogy te tudod.
Az utolsó résszel egyetértek. Savanyú a szőlő. Én is éveket éltem különböző országokban.
Kissé túlértelmezte a házhozszállítás fogalmát.
7sleeper | 2013.10.06. 14:59:36ezt a "nőt" pont ugyanígy vitte házhoz
a dagi gólya
ráhajtott az előkertre és felbaszta a verandára, hogy még lépcsőznie se kelljen
Cica vs Gyík ;)
Gazdi biztos nem fog örülni, mikor meglátja kis kedvence zsákmányát a lábtörlőjén. ;D
Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?
Mit tanácsolnátok valakinek, aki már beletörődött, hogy a szerelme nem tudja és soha nem is fogja szeretni, napról napra zombiként tengődik, napi 3-4 órát alszik, 1 hét alatt fogyott 4 kilót, a gyomra kikészült, se étvágya, se kedve semmihez és az idegösszeomlás szélén áll? Ha van ilyennel kapcsolatos tapasztalatok, meg egy kis empátia bennetek, legyetek olyan kedvesek és írjatok valami hasznosat, mert egy jó barátomról van szó (nem a post linkben lévő írás) és a cinikus, kioktató kommenteknek, a földön fekvő rugdosásának nem sok értelme lenne. Köszi előre is.Nas | 2013.09.30. 14:59:20Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...
Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".
Mai ismeretterjesztő rovatunkban találkozhattok az Orchid mantis nevet viselő, fogólábúak rendjébe tartozó kis lénnyel.
Nusihusi | 2013.09.29. 16:11:58Olyan, mintha almából lenne kifaragva :D
10 Second Dad - Családosoknak ismerős lehet a szitu ;)
Tóth József | 2013.09.27. 19:43:07Ja. Ismerős... :D :D
„Csak nem képzelitek, hogy gyalog fogok innen lemászni?”
Nusihusi | 2013.09.24. 17:40:43Élelmes a kutya és aranyos is:)
Te vagy a fogó! :)
Ravennë | 2013.09.17. 02:04:46Nem érdeklik holmi buta előjátékok, rögtön rátért a lényegre... :D
(Ám megmosolyogtató kis jelenet ez. :))
1500 km átaludni nevetség nem a Japán vagy francia gyorsvonattal ment.
Az ausztrál szülök rabszolgasorsba tartották mert csak most jutott olyan anyagi helyzetbe, hogy keressen...
Nevetség