Izé

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen jövő évtől kötelező alapozótárgyként bevezetik „A holokauszt és emlékezete” nevű órát, tehát ennek elvégzése nélkül diplomát sem lehetne szerezni.

A norvégiai Ringstabekk iskola negyven éve elbúcsúzott a tantárgyaktól, legalábbis a tanév nagyobb részében. Björn Bolstaddal, az úttörő iskola igazgatójával a történetek köré szervezett oktatásról, a káosz kezeléséről és a digitális eszközök nem kívánt mellékhatásairól beszélgettünk.

Az alábbi tesztből megtudhatod!

Tarlósnak is megmutatnám... ;)

AKCIÓ: Most ajándék e-book a hatékonyabb chemtrail-szórást elősegítő Grabovoj-számsorokkal!

Mai kattintásvadász hülyecímünket olvashatták...

Egyetlen nadrágja van a milliomos magyar srácnak 

A fogyasztás olyan mint a kábitószer 
Magyar hippi alakítja a globális szemétpiacot 
A szemét nem egy probléma, a szemét szexi! 

Nektek mit üzentek a fenti cikkek, videók?

Jól hangzik, ugye? És ez?
Ez egy demokratikus, antikapitalista település, ahol a polgármester aktívan bátorít a bolti lopásra. Tavaly augusztusban megszervezett és kivitelezett jó néhány portyát a környékbeli szupermarketeken, közvetlenül a legszegényebbek javára. Alapvető élelmiszereket, mint olajat, rizst és babot pakolt bevásárlókocsikba és egyszerűen kitolta őket a boltból, egyenesen a helyi élelmiszer-bankba, hogy megsegítse vele a szegényeket, miközben a tehetetlen pénztárosok csak néztek, s néhányuk sírva is fakadt. Az esemény után Gordillo, aki 1979 óta demokratikusan megválasztott polgármester, egy interjúban elmondta, hogy ez nem lopás volt, hanem egy erőszakmentes engedetlenségi akció. 

Érdemes a kommentekbe is beleolvasni, mennyire dicsőítik az „erőszakmentes engedetlenségi akció” elkövetőjét...

Richard Prince nem szeret engedélyekkel vesződni. Legutóbbi akciója egy Instagram-kiállítás, amely a közösségi fotó hatalmas adatbázisából szemezget - persze úgy, hogy egyik képen szereplő személytől sem kért engedélyt. Prince nem csinált mást, mint Instagram-portrékat nagyított fel egy átlagos festmény méretére, és egy saját néven futó hozzászólást írt mindegyik kiállított portré alá, a képek pedig borsos áron keltek el: az egyikért pl. 90 ezer dollárt (kb. 25 millió forintot) fizetett egy lelkes műgyűjtő. 

A 65 éves “művész” szinte teljes életművét mások műveinek plagizálására építette fel, csupán annyi változtatást eszközölve rajtuk, hogy jogilag feddhetetlen legyen.