Izé

A tévések napokon keresztül figyeltek egy koldust New York Váci utcájában, és kiderült, hogy a fiatal nő kocsija hátsó ülésén öltözik át szerencsétlen öregasszonnyá és gyűjt össze akár napi több száz dollárt.

Nálunk a Vakegér nevezetű kereskedelmi egységben is van dimenziókapu. Többen is képesek, akár egy nap alatt többször is átlépni rajta...

+ a következő blogbejegyzés is hasonló: Nem is olyan óriási a munkavállalási kedv

Nektek mi a tapasztalatotok, akár munkvállalói, akár munkaadói oldalról?

A Facebookon a magánszemélyek bejegyzéseit az ismerőseiknek átlagosan 12 százaléka látja, a többiekhez sosem jutnak el. Mivel amúgy sem megy túl jól a Facebook szekere (a Google minden felhasználója után két és félszer annyi bevételhez jut), most azt tervezik, hogy aki fizet, azt biztosítják arról, hogy az üzenet célba ér. Az ötlet működhet, de visszafelé is elsülhet: könnyen lehet, hogy a fizetni nem akaró többség csalódik, felébred Csipkerózsika-álmából és rájön, hogy valójában senki nem kíváncsi rá és hiába naplózza nyilvánosan életét, ugyanaz a három ember figyeli, akikkel egyébként is nap mint nap találkozik otthon vagy a munkahelyén.

Korábban már voltak hasonló témák az emberi tudat és a gondolatok hatalmáról és arról a világképről, amelyet a materializmus nem ismer el. Ebben az előadásban Gregg Braden magyarázza el, hogy a gondolatainkkal, és a szívünkben keltett érzelmekkel mennyire befolyásoljuk saját testünket és környezetünket. Akár rákbetegséget is pillanatok alatt meg lehet gyógyítani, amit egy kínai klinikán készült filmmel bizonyít az ismert író.

Dr. Wallach egy igen népszerű orvos Amerikában, akit 1991-ben Nobel-díjra jelöltek.
"Nagy örömömre szolgál, hogy találkozhattam Önökkel. Én egy farmon nőttem fel, St. Louis nyugati részén. Az 50-es években elkezdtünk marhákat tenyészteni. Ha ismerik a  marhatenyésztést, bizonyára tudják, hogy a profithoz vezető egyetlen út önállóan megtermelni a kukoricát, a szójababot és a szénát. A malomban megőrölték ezeket, és rengeteg vitamint és ásványt adtak hozzájuk, így készült a marhatáp. Hat hónap múlva a marhákat piacra lehetett vinni. Gondosan szelektáltuk őket, a legjobb egyedeket magunknak hagytuk. Az az érdekes, hogy miután ennyire gondosan, saját kezűleg készítettük a marhatápot, képzeljék el, sosem szedtünk semmilyen ásványt és vitamint. Pedig fiatalok voltunk, és legalább 100 évig akartunk élni fájdalom és betegség nélkül."