Izé

Minimum 1 gramm! Jól írtad!
Dr.Linus Pauling Meggyőződése volt, hogy a C vitamin szedésével megelőzhetőek, és elkerülhetőek a betegségek.16 gramm napi adagot szedett! És ő is 93 évig élt!
Szent-Györgyi Albert Kijelentette, hogy el kell érnünk azt, hogy a C vitamin, (akkor még Hexuron sav) ott legyen a boltok polcain, közvetlen a liszt mellett, kilós kiszerelésben. (nyilván nem azért mert jól mutat, vagy mert könnyű beárazni ha a liszt mellé kerül, hanem hangsúlyozni szerette volna hogy a mindennapi háztartás legalább olyan fontos lételeme, mint a liszt!)

Ahol minden idióta fegyverhez juthat, ott nem meglepő ha ilyenek történnek!

Ezek csak viszonteladók. Én vagyok a nagyker. ;)

Úgy kellett neki! Én is óvatos vagyok, bár errefelé nemigen van balhé. De, ha a felém közeledő tőlem már 1 méterre jutott, megnézem mi van a kezében s mire hozzám ér, melyik lesz a támaszkodó lába, hány kiló lehet, milyen magas, hova fussak, rúgjak, hajoljak, üssek... ilyesmi.

feka gyereknek plusz pár év, a rendőrnek meg pár hét pihenő

Ez nagyon morbid:D Neki annyi:)

Nem csak az a megoldás létezik, hogy ha a másik szarik bele valamibe, akkor én megcsinálom helyette. Seggbe is rúghatom, hogy észhez térjen, és akkor talán elgondolkozik rajta, hogy kezdjen valamit a renitens viselkedésével. Egyáltalán nem gondolom, hogy jó az a nevelési elv, hogy mindent csináljunk meg a másik helyett, amihez neki nem fűlik a foga, hogy megszűnjön a probléma. Szerintem inkább rá kell vezetni (rábeszéléssel, motiválással, kényszerítéssel, kinél mi válik be), hogy igenis ő maga csinálja meg azt, amit neki kéne, hosszú távon ez a működő megoldás.

Egyébként nekem azzal volt problémám, hogy te ezt az egészet (hogy a gazda intézze el a földjén motorozóknak a pályát) a normális, kölcsönös odafigyelés kategóriájába soroltad. Ez viszont marhára nem az, hanem az oltári nagy, egyáltalán nem automatikusan elvárható szívesség kategória - pláne úgy, hogy olyanoknak kedvezzen, akik előtte ők háborgatták. Kicsit analóg esetnek érzem a segély kérdéskörét. Egyesek ezt úgy veszik, hogy nekik alanyi jogon jár, hogy mások segítsék őket, és nekik nem kell semmit tenniük azért, hogy erre ne legyen szükség. Hát, ez kurvára nem így van. Az egymásért érzett felelősségnek KÖLCSÖNÖSNEK kell lennie. Segítek a másikon, ha bajban van, ő viszont nem arra apellál, hogy majd én kihúzom a szarból, hanem tesz érte, hogy lehetőleg erre ne legyen szükség. EZ lenne a normális, kölcsönös odafigyelés.