Izé

Tanár urak, megpróbálom magyarázni a bizonyítványomat:

Szóval, ha jól értettem, ha egy nevelő mond egy "Ejnye-bejnyét", már "molesztálás esete is fennforoghat".
(csodálatos ez a bikkfanyelv, amit használnak)
Ha, neagyisten, a "Vén szaros" leken egy atyai pofont az elszemtelenedett kiskorúnak, már nagy a baj. Elég csak egy feljelentés és még gyikossági kísérlet vádjával is indíthatnak eljárást.
Kérdeztétek mi a véleményem:
Ez az eset csak vihar a biliben. Amit felfújt a sajtó.

Az a baj, hogy csak növelem a nézettségét, azzal, hogy rákattintok.

Nebel is beküldte ma ezzel a szöveggel: „Amelyik közelít, egyből úgy nyakonszúrom, hogy itt vérzik el!” - életkép a négyes metrón.

Nem tudom, ez a műfaj, valahogy nem tetszik nekem. Bárki tud rögtönözni ilyesmit. Még a "kisökör" is kinek nem szabadna.

Katakata-katakomba
bilibeli-minibuli,

folyta-folyta-fojtassam?
És még pénzt is kapnak érte...? Pazar!

Nos, AMIKOR én kerültem hasonló helyzetbe, akkor egyszerű volt a döntés:
vissza egyesbe, és irány az út széle. (nekem ott szalagkorlát volt, gyorsabban megállította az autót mint a fék.)
Ráment a váltó, és a motor, valamint az autó jobb oldala, de senki sem halt bele.

A másik, amit figyelembe kell venni: aki más által irányított járműbe száll, legyen az autó, busz, metró hév, repülő, hajó, vagy akár okosautó, az lemond minden önrendelkezésről az események irányításával kapcsolatban. Lemond a közlekedési jogairól, és kötelességeiről is, tehát csak tehetetlen szemlélője az eseményeknek.
És ezzel együtt lemond arról a jogáról hogy egy esetleges döntési helyzetben a saját életét védhesse.
(Volt erről egy érdekes novella, mikor emberek ezreit ejtette foglyul egy hacker az önjáró légiautók rendszerét használva. Sajnos a címe nem ugrik be.)

Innentől kezdve minden esetben a vétlen élőlényeket kell védeni, nem azt aki kényelmi szempontok alapján lemondott az önrendelkezésről.

És végül: buszoknál már régóta használnak indukciós féket, ezt be lehetne építeni vészfékként, akár manuálisan bekapcsolhatóra, függetlenül az automatikától.

Ki tudná összeszámolni ma már, hány labanc vált magyarrá s hány magyarból lett labancbérenc. Fontos ez?
Az viszont tény, hogy melldöngetésben világbajnokok vagyunk, s voltunk. Sírva vigadunk, ölelkezünk a pohár mellett, majd újra összemarakodunk, sajnos. De, "ha ember kell a gátra", valahogy mindig úgy alakult, hogy "Várj meg Józsi, jövök én is".