Izé

Az ivadékgondozásnak ez a különleges módja egyébként nem egyedi jelenség a békák körében, a pipabékákhoz hasonló - már-már az emlősök méhlepényével analóg - háti költőtáskában hordják ki ivadékaikat pl. a tasakos békák (Gastrotheca spp.) is, sőt még náluk is extrémebb módon járnak el az orrosbékák (Rhinoderma spp.), ill. a gyomorköltő békák (Rheobatrachus spp.), előbbiek hímjei ugyanis a hanghólyagjukba, utóbbiak nőstényei pedig (nevüknek megfelelően) a gyomrukba juttatják a petéket, és ott költik ki őket, ill. őrzik az utódokat míg azok teljesen ki nem fejlődnek.

Lazán kapcsolódik: orosz Hummer házilag (a fickó egyébként épített már Rolls Royce-t is :))

Magyarországon egyébként négy állatkertben is láthatóak a faj egyedei.

Anorexia, Bulimia, Proana, ana, mia... csupa csupa idióta dolog. Itt nem is az étrend a lényeg egyébként, hanem érdekes elolvasni a kommenteket, olyanok írnak oda, hogy pl. 170 centisen 37 kiló akar lenni...

Egyébként olyan ez gyerekek, mint a gumiló. Minden háztartásba kell egy! :D

A Boston Dynamics oldalán találhattok még egyéb robot-izéket!

Timescapes.org

Mai ismeretterjesztő rovatunkban: a Guinea- v. medinaféreg (Dracunculus medinensis), mely egy Afrikában honos parazita fonálféregfaj. A féreg lárvái a fertőzött víz fogyasztásával kerülnek be a szervezetbe, majd az emésztőrendszerben válnak ivaréretté. A megtermékenyített nőstények (melyek akár egy méteresre is megnőhetnek) a bőr alatti kötőszövetben húzzák meg magukat, majd a fertőzéstől számított egy év múlva megindulnak, és igen fájdalmas keléseket hoznak létre a bőr felszínén a lábszár vagy a lábfej tájékán. Amikor a delikvens a fájdalmat enyhítendő vízbe mártja a lábait, a nőstény féreg a kifakadt kelésen keresztül kidugja hátsó testvégét, hogy a szabadba engedje több ezer utódját. A kezelés egyetlen módja, ha ilyenkor az állat végét megcsípik, felszúrják egy hegyes pálcikára, majd csavarnak rajta egy egészen kicsit, óvatosan, nehogy a kötőszöveti rostokra felcsavarodott féreg nagyobbik része bennszakadjon. Majd a következő napon tovább tekernek rajta, és így tovább heteken át. Ez a procedúra rendkívül fájdalmas (a féreg latin neve, a Dracunculus is arra utal, hogy ez olyan érzés, mintha egy sárkány tüze égetné az embert vagy egy tüzes kígyó tekeregne a bőre alatt), és akár egy hónapig is eltarthat, mire teljesen sikerül megszabadulni az állattól. Ezt a fajta kezelésmódot egyébként már az ókortól kezdve alkalmazzák, és egyes elképzelések szerint a gyógyszertárakon vagy a WHO logóján látható közismert, a gyógyítást szimbolizáló jelkép sem az Aszklépiosz botjára tekeredő kígyót, hanem sokkal inkább a pálcikára felcsavart medinaférget ábrázolja.

(akit komolyan érdekel, még talán fenn van a hirdetés...)