
Nagy állatokhoz nagy felvezető autó dukál. ;)

Ez a nagyfiú nem hasonlít apura, biztosan a postástól van...
Szancso | 2013.10.10. 17:47:24Bezzeg régen a tyúkokkal keltek, meg feküdtek.
Azért méregeti kijön-e belőle egy mellénynek való, meg egy pár kesztyű. ;)

Kis autó nagy hanggal jár. :)
Nusihusi | 2013.10.09. 22:58:56Hiányzik az a rész, amikor valaki jól megveri őket:D

15 tonna pénzt borítottak a köztérre Bernben.
Az akció célja, azon javaslatra való figyelemfelkeltés, miszerint a nagykorú svájci állampolgároknak alanyi jogon járjon havi 2500 frank, átszámítva 608 ezer forint. Az állam így biztosítaná polgárainak az emberséges létezést, és honorálná a közéletben való részvételt. Aki több pénzt akar, az dolgozzon.
Még több kép: ittpiszok alfred | 2013.10.08. 08:53:06Nem véletlenül ragaszkodnak foggal körömmel a bankjaikhoz. Ha azok megszűnnek, még dolgozniuk kellene, ahelyett, hogy a más országokban "verítékkel" (vagy inkább vérrel) megkeresett lézerjani féle pénzeket sarcolnának.

Nagyot alkotott Havasi Balázs a “Tavaszi szél” című magyar népdallal.
lb7 | 2013.10.07. 14:19:04Oké tényleg szép...de hogy jöttek ki onnan? ;)

Érdekes „nagybőgő” ;)
Nas | 2013.10.06. 11:10:36:DDD Jah. Mire nem jó a technika... (Az a jaszkari szemüveg külön dob egyet a produkción. xD)

Így lettem luxusprosti Svájcban.
"400 Frankot lehet keresni erotikus munkával 1 óra alatt. Ez itthon az 1 havi minimálbér!
Mielőtt még valaki azt hinné, hogy ez álmai munkája és milyen könnyen tud milliókat keresni havonta, először is meg kell békélnie a lelkiismeretével, ami nekem nagyon rossz volt, elhihetik..."közlegény | 2013.10.04. 10:36:41A clerks 2-ben nyomatták ezt a seggből szájba témát (értem én, h. onnan a nick), ám a való életben nem gondolom, hogy "bejön".

Itt a Vidámpark vége!
A budapesti Vidámpark a legtöbb ember agyába egyfajta szocialista élményközpontként égett bele. Ez nem csak A tanú című film ominózus jelenetének köszönhető, maga a park Rákosi-korszakban nyerte el mai formáját, és népszerűsége nagyjából követte is a folyamatosan puhuló szocialista diktatúrát.7sleeper | 2013.10.01. 20:46:33"Dinnileend" ;-D

Cica vs Gyík ;)
Gazdi biztos nem fog örülni, mikor meglátja kis kedvence zsákmányát a lábtörlőjén. ;D
Hogyan engedjük el életünk nagy szerelmét?
Mit tanácsolnátok valakinek, aki már beletörődött, hogy a szerelme nem tudja és soha nem is fogja szeretni, napról napra zombiként tengődik, napi 3-4 órát alszik, 1 hét alatt fogyott 4 kilót, a gyomra kikészült, se étvágya, se kedve semmihez és az idegösszeomlás szélén áll? Ha van ilyennel kapcsolatos tapasztalatok, meg egy kis empátia bennetek, legyetek olyan kedvesek és írjatok valami hasznosat, mert egy jó barátomról van szó (nem a post linkben lévő írás) és a cinikus, kioktató kommenteknek, a földön fekvő rugdosásának nem sok értelme lenne. Köszi előre is.Nas | 2013.09.30. 14:59:20Lehet, hogy ez brutálisan hangzik, de úgy kell gondolnia az illetőre mintha meghalt volna. Szabályosan meg kell gyászolnia az elvesztését, le kell zárnia véglegesen a vele töltött időt. Tudatosítania kell magában, hogy ezen már nem lehet változtatni, de az élet megy tovább, ettől még nincs vége. Mindenképpen meg kell próbálni kívülállóként szemlélni a dolgot. Segíthet, ha a lehetőségekhez mérten megpróbálja minél objektívebben végiggondolni, hogy mi volt a jó, mi volt a rossz vele, mit lehet köszönni az együtt eltöltött időnek, mit lehet tanulni a kapcsolatból. Tudatosítsa magában, hogy ha most vége is van, így is sokat nyert a kapcsolattal (ha mást nem, hát tapasztalatot), megérte belevágni, nem volt "elvesztegetett" idő, de most ideje tovább lépni. Ha elkezdi ezt tudatosan elemezni magában, akkor egyrészt a "haszonra" fog koncentrálni, amit a kapcsolattól kapott, nem pedig a veszteségre, másrészt egy idő után képes lesz analitikus, kívülálló szemmel viszonyulni a dologhoz, nem pedig a boncasztalon fekvő érintettként...
Amit a többiek írtak, az is nagyon igaz, hogy pl. nem szabad a dühöt, sértődöttséget, bosszút táplálni, mert az amellett, hogy stresszt okoz, csak azt eredményezi, hogy még tovább fogja foglalkoztatni a dolog. Nem szabad mazochista módjára sem mindig a közös emlékeken merengeni, a kezdeti időszakban egyszerűen kerülni kell minden olyan helyet, tárgyat, élményt, ami az elvesztett személyre emlékezteti. Ezért is jó, ha teljesen új dologba kezd (hobbi, munka), talál magának valami komolyabb célt, aminek az elérése leköti, és új perspektívát kínál neki, esetleg elköltözik a közös lakásból, stb. Az új kapcsolatot szerintem addig nem szabad erőltetni, amíg a régit nem zárta le, mert abból csak az lesz, hogy az új partnerben is a régit fogja keresi, és így nem fog tudni elszakadni a "szellemétől".










Hát persze nyugdíjba vonultak...
http://fuuu.us/202.jpg