
Az angolban attention whore-nak nevezik azokat az embereket, akik bármit képesek megtenni, csak foglalkozzanak velük, gondoljanak rájuk. A filmben szereplő férfi is hasonló figyeleméhségben szenved, csak nála fizikai tünetekkel jár a dolog: ha épp nem gondolnak rá, kezd eltűnni. Remekül párhuzamba lehet állítani őt és mindezt a közösségi oldalakat az életük minden apró részletével elárasztó, illetve az érdekesség látszatát folyamatosan, kényszeresen fenntartani igyekvő emberekkel.

„Amíg tudunk azzal érvelni, hogy a technológia az egyetlen igazán befolyásos döntéshozó az emberi fejlődésben, a technológia valójában addig nem határozza meg magát az emberi fejlődést. Az internet például, amíg a legfejlettebb elmék örökségének tűnik, akiket valaha is látott a világ, lehetővé teszi, hogy bárki használja – valójában egy megafon lett mindenki számára, beleértve a nácikat, a vallási fundamentalistákat, a baloldaliakat és a Ron Paul támogatókat is. Ugyanez mondható el az atomhasításról is: bárki, aki eléggé okos ahhoz, hogy atombombát építsen, az utolsók között lenne, aki fel akarná robbantani azt, feltételezve, hogy valaminek az értéke, megegyezik a saját kognitív intelligenciájukkal. A világunk minden pillanatban tanúja azoknak a kegyetlenkedéseknek, amelyek során a magasabban képzett emberek találmányait felhasználják az alacsonyabb képességűek, legyen az a találmány a számítógép, egy AK-47 vagy egy demokrácia.”




Mondjuk vannak ezzel így emberek is... ;)


Beteg vagy bűnöző, aki terhesen iszik?
„Az ADH1A, ADH1B és ADH7 gének alkoholérzékeny eseteiben már heti egy pohár bor anyai elfogyasztása több ponttal csökkentette a születendő gyermek IQ-ját annak nyolcéves korában. Magyarul mégiscsak annak a tábornak van igaza, akik az alkoholfogyasztás teljes elhagyását tartják a legbiztonságosabbnak a várandósság kilenc hónapja alatt.”

Állítólag csak egy ügyes trükk, valójában az egész ki van öntve műgyantával!

„A középkorban élő koponyalékelő, érvágó vagy a pácienst fejjel lefelé napokig lógató hivatásos orvosok és az itt olvasható sarlatánok között van valamilyen különbség? Az ember olvassa a sarlatánokról szóló történeteket, és azon veszi észre magát, hogy szórakozik rajtuk, mi több, kezd együtt érezni velük. Így vagyunk az ügyes képhamisítókkal és más szélhámosokkal. Amíg nem kerülünk a kezeik közé…”