Bartók
Sípos József filmjében először beszél a híres zeneszerző fia apjáról és a családjuk életéről. Igaz ez még csak egy előzetes, de jó tudni róla, hogy ilyen is van.
Vajon te hogy reagálnál, ha egy kilenctagú roma család a szomszédodba költözne? És ha a kertedbe? Majd a nappalidba? A ROMAZURI (Á Bras ouverts) című francia vígjátékban ez történik...rivaul | 2017.08.22. 12:40:56Vennék még 8 pitbullt a mostani mellé. Egy per stück...
A medve nem játék, de élő videón halálian cukik, ahogy a folyóban vadásznak
Ilyen volt egy illegális rave buli '89-ben
Durva belegondolni, hogy ezek az emberek ma már 40-50-es éveikben járó családapák és anyák lehetnek.Tomi Demo | 2017.07.06. 22:50:29Vagy azóta felüket már elvitte a szintetika...
Mondjuk ezt rave bulinak nevezni erős túlzás :D
Ez itt az :D :D :D
https://www.youtube.com/watch?v=C8G8cdbPmp8
A CNN benézett egy észak-koreai család otthonába
Püttymester | 2017.05.02. 18:07:35Persze... A képeken ugyanabban a ruhában van mindenki :D Erre biztos nem figyeltek :D
@ a janek
Dehogynem.. ez a cenzúra, amit megcsináltak kb 2 nap alatt... A családot, a lakást, stb :D
Amerika kapitány vicceskedős kedvében volt
Egyébként egy rákos gyerekek családjait segítő kampányra kívánja felhívni a figyelmet.Ravennë | 2017.01.25. 13:46:28A humorérzékét elnézve kétlem, hogy nagyon megilletődne rajta. ;D
Ennek a legbetegebb része talán az ajánlás
„Párok, családtagoknak, rajongóknak”cila | 2017.01.04. 23:00:16A legolcsóbb, ami létezik:
Ha rádjön a KIS INGER,
pisilni mész, kis ember.
A nagypapa önálló horror műsora szórakoztatja az egész családot
norbertvincze | 2017.01.03. 18:21:15:D
Vásárlás ellenes karácsonyi reklám
(Nem árt bekapcsolni a feliratozást.)
Japánban a multik annyira túlhajszolják az embereket, hogy belehalnak. Ennek a modern kori „kórnak” (amit nálunk munkamániának hívnak) már nevet is adtak: karosi.
„A karosik nem egyszerűen túlóráznak, hanem a végletekig elhanyagolják magukat, a családjukat és az alapvető testi szükségleteiket. A munkáltatók kizsigerelik őket, s ebbe – vagy ennek a mentális következményeibe – előbb-utóbb belehalnak.”nkmedve | 2016.07.29. 23:33:57Persze mindenhol vannak naplopók és munkamániások, bár azért az arányok változnak. Nekem a tapasztalatom, hogy nálunk a cégnél a valódi amerikai munkatársak kidolgozzák a belüket is, jóformán soha nem mennek szabadságra a cég minden és mindenki előtt van. Ez valamilyen szinten elvárás a nem-amerikai munkatársakkal szemben is, főleg a friss alkalmazottaknál. És nem az van hogy a főnik/tulaj hajt mindenkit, ő pedig lógatja a lábát, hanem ő a legmunkamániásabb az egész bagázsból. Mellesleg teljesen korrekt/vicces/megértő ember, nincs vele gond, csak megvannak az elvárásai.
Éveken át én is hajtottam ahogy elvárták, és engedtem is hogy hajtsanak, mignem aztán egyszer éreztem hogy nem lesz ez igy jó, már kezdem nem szeretni amit csinálok (szoftverfejlesztés amúgy, 2D/3D grafikával, képfeldolgozással, stb. kapcsolatos) és akkor azt mondtam hogy kicsit lassitsunk, nem ér annyit az egész. Nem mondom, most is odaállok rendesen a munkához, de nem vagyok hajlandó hosszabb távon napi 8 óránál többet (inkább 6-7 aktiv munka + szünetek) dolgozni és ragaszkodom a legalább 20 nap szabadsághoz évente (amikor kezdtem, 10 napot alig akartak megadni). Persze többet keresnék ha dolgoznék napi 10 órát és nem mennék szabadságra soha, de az nekem nem élet (és a pénz sem motivál annyira :) ), arról nem beszélve hogy egy idő után kiégnék és megutálnám az egészet.
Azzal egyetértek, hogy aki nem birja a hajtást az próbálja kerülni az ilyen cégeket. De az is fontos, hogyha már benne van akkor próbáljon valamit változtatni sürgősen, ha másképp nem megy, keressen más melót. Olyan cégért/főnökert nem érdemes tönkretenni magunkat ami/aki nem becsül meg (talán majd egyszer a japók is megtanulják ezt). Ha az ember nem vigyáz akkor könnyen kiéghet és onnan nehéz a visszaút, ott már egy cégváltás sem biztos hogy segit.