Izé

francia metalcore/deathcore banda.

A világzenét játszó Napra zenekar 2004. őszén alakult Budapesten. Dalaik közös kiindulópontja a Kárpát-medence népzenéje, amelyet azonban nem autentikus formában adnak elő, hanem a mai kulturális környezetbe ágyazva, újszerű hangzásra törekszenek. Ehhez persze szükséges, hogy a tagok széleskörű ismeretekkel rendelkezzenek és otthonosan mozogjanak a térség zenei világában, valamint annak jellegzetes stíluselemeit könnyedén tudják alkalmazni bármilyen zenei szituációban. A zenekar tagjai korábban a világ- és népzenei színpadokról jól ismert és sikerrel szerepelt együttesekben játszottak. Kiemelkedő hangszeres tudásuk, virtuozitásuk, lendületes előadásmódjuk teszi zenéjüket sajátos erejűvé. Az elektronikus és az akusztikus hangzás elegyítése, az elektronikus hangszerek - dob, basszusgitár, gitár - a népiekkel: hegedűvel, brácsával, cimbalommal, tangóharmonikával együtt megszólaltatva eredményezi a Naprára jellemző egyedi hangvételt. 2007 szeptember 29-én jelent meg első nagylemezük "Jaj, a világ!" címmel, két világhírű londoni producer Ben Mandelson és Rob Keyloch rendezésében a FolkEuróba Kiadó gondozásában.

A jazzesebb vonal kedvelőinek kifejezetten ajánlom, ha még esetleg nem ismernék.

King Diamond - Welcome Home

King Diamond cover performed by Randal & Jay

Q Lazzarus - Goodbye Horses

B.J Thomas - Raindrop Keep Falling On My Head

The Jackson 5 - ABC

Samantha Fox - Naughty Girls

The Smashing Pumpkins - 1979

King Diamond - Invisible Guests

Alanis Morissette - Everything

Soul Asylum - Misery

“I don’t do white music, I don’t do black music  I make rap music, for the hip-hop kids…”

A SUBKULTURE mögött Kem Secksdiin áll, ő a Celldweller-ből, illetve a Crossbreed-ből lehet ismerős, az első kislemezt (Erasus) ennek köszönhetően maga Klayton Celldweller pofozta hegyesre, innentől kezdve nyilvánvaló breakbeat per dnb-alapokra helyezett riffelések (9th szerint nyúmetál lenne ez, égbe feldobott keresztgitárokkal meg isten tudja még mivel) adják az alapot az éjszakai száznyolcvan fokos kézifékesekkel bőven megszórt üldözésekhez vagy feszültségűző zonerunokhoz, ha valaki azt mondaná, ez az új Celldweller-album első nótája, beszopnám a legnagyobb természetességgel. Még a vocoder is ugyanúgy szól, ugyanaz a központozás, talán csak dallamosabb és erre még a halfpipeban is szívesebben töri ki az ember a karját, mint az akármelyik új deszkapunkra. Megyek, ki is töröm a karom, az elmúlt pár napban ahány sebesülést kaptam, egy príma szakadékos fracture már csak nem oszt, nem szoroz.