Sí man i yulma nin enquantuva?
An sí Tintallë Varda Oiolossëo
ve fanyar máryat Elentári ortanë
ar ilyë tier undulávë lumbulë;
ar sindanóriello caita mornië
i falmalinnar imbë met, ar hísië
untúpa Calaciryo míri oialë.
Si vanwa ná, Rómello vanwa, Valimar!
Namárië! Nai hiruvalyë Valimar.
Nai elyë hiruva. Namárië!
A fordítás: “Ó! hullik a szélben az aranylevél, s a hosszú évek száma végtelen, mint a fákon az ágaké! Úgy húznak el a hosszú évek, mint a fürge réti szél nyugatnál is nyugatabbra a büszke termen át, ahol a kék boltozaton a csillagok is megremegnek Varda szent és ünnepélyes énekétől. Most ki tölti újra a kupámat? Mert Varda, a Tűz szítója, s Csillagkirálynő az örökfehér hegyekből, fölemelte felhőkezét, minden ösvény homályba fulladt; s a szürke földről sötétség kúszik közibénk a tajtékos habokon, s Calacyra drágaköveit köd fedi örökkétig. A keletről jöttek most elveszítik, elveszítik Valimart! Ég veletek! Ti talán meglelitek Valimart! Ég veletek!“
A srácok Down-szerű, agyaros-döngölős zenét játszanak, ezt írják magukról: "Stílus: nem pop, nem punk, nem elektronikus, nem hip-hop, nem nemzeti, nem keresztény, nem sátánista, nem lány, nem újszerű, nem aranyos, nem jópofa, nem true metal, nem old school, nem nu metál, nem angol nyelvű, nem progresszív újító, stb.
Időszámításunk után 2007 évvel alakult a zenekar. Először nem csináltunk semmi használhatót. Aztán próbáltunk csinálni, de a dobosok kikúrtak velünk. Ez csak azoknak nem szomorú, akik nem szeretik a zenénket. Aztán most van dobos, meg már demó is" (Demójuk címe Puszták népe).
