Izé

Az együttes nevét John Wozinak énekes egykori iskolájáról kapta, legalábbis a "Marcy" részét. Az együttes 1996-tól aktív.
Az 1997-es első albumukat 2 követte 1999-ben majd 2004-ben.
Említésre méltó még, hogy a Jay és Néma Bob visszavág című mesterműnek filmznei albumán a MP egyik száma is megtalálható ( The Devil's Song)

A 2001-ben alakult Észak-Karolinai kvintett tagjai a Narayan tevékenységének beszüntetése után hozták létre azt a zenekart, mely még Gadrel néven jelentette meg első demó felvételét To Cherish A Falsity címmel. Eztán vették fel a Glass Casket nevet, s amolyan fantombrigádként léteztek is, meg nem is. A napjainkban tomboló deathcore hullám kvázi – egyik – előfutáraként két igazi gyöngyszemnek számító lemezzel ajándékozták meg a színteret.

A nem saját dalát, de azt talán a legszebben előadó hölgy a képről érhető el, az ABC-sorrendben második énekesnő legismertebb dala pedig itt hallgatható meg. Fiatalon és normálisan pedig itt és itt hallhatók-láthatók.

"A tehetséges embereket kicsinálják, ugye?" című rovat második részét láthattuk, ezúttal még jobb énekesnőkkel.

Volt egyszer egy szép hangú, tehetséges lány. Jó helyen született ahhoz, hogy világsztár legyen belőle, olyan, akinek mindenhol ismerik a nevét. Rossz helyen született ahhoz, hogy boldog és kiegyensúlyozott felnőtt nő legyen belőle, olyan, akinek (nagy cs-vel) családja van és emellett sikeres előadó is lehet. Talán a neveltetése, talán saját maga korlátai miatt, de nem lett, nem tudott gátlástalanul csak a sikerre építő műember lenni, mint a pályatárs . Viszont a lehetőség még az ő számára is adott.



(a többi dalból pedig mindenki válassza ki a neki tetszőt, vagy csak simán röhögjön/borzongjon/utálkozzzon és hallgasson szebb zenéket ;-) )

Olyan nagy nevekkel lépnek fel,mint a :Killswitch Engage, Everytime I Die, és a The Dillinger Escape Plan.

Érdemes meghallgatni,mert igencsak jó

A Dir en grey a japán visual együttesek sorába tartozik, és mint olyan, eléggé behatározhatatlan stílusú zenét játszik. Teljesen normális indies együttesként kezdték a '90es években. Első albumuk, a Gauze már hatalmas sikereket ért el keverve a hagyományos visual stílust igen zúzós zenékkel. És itt mutatkozott meg legjobban az énekes, Kyo mindenre képes hangja: sivalkodás, mániákus nevetés és egyéb hangok kiadásával kultusszá vált személye a rajongók közt. Első hallásra Marilyn Manson, Slipknot és a Murderdolls hangzásvilágába sorolhatók, melyek biztosan hatottak rájuk, de ők többek ennél. Valahogy sajátosan sokkolják a közönséget, a felsoroltaknál sokkal színvonalasabban. Dalaik és Kyo dalszövegei depressziósak, sokkolóak és nagyon perverzek, de helyenként igen líraiak, szóval nem igen egyoldalúak. Kinézetükben is nagyon alkalmazkodnak az aktuális dal stílusához, így itt is sok arcot mutatnak.

France Gall 1965-ben ezzel a dallal [Poupée de cire, poupée de son (Viaszbaba, rongybaba)] megnyerte az Eurovíziós Dalversenyt. 18 éves volt ekkor. Sikerét követően nagyon gyorsan nevet szerez magának a '60-as évek divatos zenei irányzatában, a yé-yé-ben, amely az angolszász ritmusokat és a francia varietét vegyítette...

Baby pop (1966)

Bébé Requin (1967)

Ein bisschen Goethe, en bisschen Bonaparte
(Ezt a német kiejtést ;) ) (1969)

Ella, Elle L'a (1987)
Ella Fitzgerald tiszteletére

Életrajza, diszkográfia magyarul.

Életrajza angolul.