A CanSat, a CubeSat-ok őse egy üdítős fémdobozba épített szimulált műhold. A Stanfordi egyetem professzor emeritusa, R. Twiggs ötlete az üdítős fémdobozba épített műholdutánzatokról megelőzte a CubeSatokat.
Humán orientált világunkban egyre nehezebb a természettudományok iránt érdeklődő gyerekeket találni, akikből a jövő mérnökei, köztük az űrtechnológia iránt érdeklődők kerülhetnek ki. Kedvet kell csinálni, vonzóvá tenni, bevonni az alkotásba, és megadni a siker élményét – ez a célja CanSat projekteknek. Mindezt olcsón kell megvalósítani. Általában 500 euró körül van a határ, amibe a dobozba kerülő alkatrészek kerülhetnek. A megcélzott korosztály országonként változik. A kihívás általános iskolás kortól indul, de egyetemi szinten is művelik. A mai, versenyorientált környezetünkben természetes, hogy versenytémákat is kell adni.
A műszerezettség a CubeSatokat idézi – fotó: CanSat Portugal
Egy CanSat tipikus fedélzeti egységei: energiaellátás (telep és/vagy napelem), telemetria (tipikusan CanSat–Föld irányú), számítógép és érzékelők, melyek pl. légnyomást, hőmérsékletet, gyorsulást, stb. mérnek. A telemetria rendszerhez kinyíló antenna tartozik, és a zuhanás fékezéséhez ejtőernyőt is el kell helyezni a dobozban. A henger alakú doboz külső mérete 115 × 66 mm, minimálisan 300 g, maximálisan 350 g lehet a teljes tömeg.
Az Európai Űrügynökség (ESA támogatja) a CanSats in Europe programjában résztvevőket. Elgondolkoztató a 2016-os aktivitásban résztvevő országok listája: Norvégia, Románia, Írország, Görögország, Portugália, Lengyelország, Olaszország, Finnország, Cseh Köztársaság, Dánia, Hollandia, Spanyolország, Anglia és Németország. Köztük lenne a helyünk.
Hogyan áll a CanSat „pályára”?
A konstruktőr sikerélményének része a start látványa. Az első időszakban még egy magasabb toronyból, vagy egy kiálló szikláról indították. Egyszerűen ledobták. Az „igazi” startot jobban közelítik a magas légkörbe műszereket felvivő rakéták. Por, füst, durranás – hatásos élmény. Ebben az esetben a doboznak ki kell bírni a 20 g gyorsulást, viszont akár 3–4 km magasra is feljuthatnak.
A lágyabb startot a léggömbök jelentik. Ezekkel már magasabbra lehet jutni. Bár a CanSatoknál nem cél a minél nagyobb magasság. A sikerélményt az adja a „konstruktőrnek”, ha megtalálja az „űrt megjárt” alkotását a földön. Az is fontos szempont, hogy a start helyéhez közel érjen földet a visszatérő objektum. Mikor jutunk ide a CubeSatokkal? Nem mellékesen a drónok is alkalmasak szállítóeszköznek.
A földi vevőállomás iránt támasztott követelmények
Hordozhatónak kell lenni. Kis, kézi antennával rendelkezőnek, a vételkor „célra kell tartani”. A telemetria átvitel, az abban alkalmazott modulációs mód, az adatok vétele, feldolgozása nagy kihívás a konstruktőrnek. Talán ez a részegység közelíti meg legjobban a valóságos műhold vételi igényét. Az ezzel kapcsolatos kiadásoknak nem kell beleférni a doboz megvalósítási költségébe.
Hogyan induljunk itthon?
Az első lépés a legnehezebb. Szponzor esetén a részegységeket készen meg lehet venni. Minimális a forrasztási igény. Dobozolást követően a CanSat tesztelése kell, hogy jöjjön. Az ESA kitűnő, nyilvánosan is elérhető háttéranyagokkal segíti a kísérletezést. A SMOG-1 fejlesztésből felhasználható lehetne a dobozba kerülő telemetria adó, számítógép. A Masat-1 hordozható, számítógéppel összekapcsolt vevője, antennája kis módosításokkal alkalmas lehetne CanSat vételre.
Hol lenne célszerű indulni?
A nyaranta, a Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) szervezésében megrendezésre kerülő Űrtábor kitűnő alkalom lehetne az indításhoz. Addig kellene felkutatni az alkalmas középiskolát, ahol a szakmai háttér megfelelő, mely feltételezi a lelkes oktatót is. Az utóbbi a legnehezebb – itt van a siker kulcsa.