Öt izé, hat akármi, hét kárikittyom. Könnyen fogyasztható női anyagok tizenvalahány perc alatt, futószalagon. Megírtam belőlük legalább kétezer darabot. Azt hittem, az ötletek egyszer majd elfogynak, ám egy e-mail piszkozatban még mindig végiggörgethetetlenül sok vár a sorára. Mégsem érdekel olyan munkalehetőség, ahol ez lenne a feladat. Merthogy…
Belvárosi műhelyek - melyeket most szervezett sétán kereshetsz fel.
Mázlista vagyok, hiszen több tucatnyi ismerőshöz fordulhatnék, ha kívülről várnék táplálkozással, sporttal és életvitellel kapcsolatos tanácsot. Az önjelölt egészségguruk száma oly mértékű gyarapodásnak indult, hogy tele van a tippjeikkel a Facebook. Összeszedtem azt a négy útmutatást, amitől még mindig lehidalok.
Pénteken volt szerencsém villámlátogatást tenni az EP-ben. Olyannyira magával ragadott az élmény, hogy még tizenkét óra elteltével is tágra nyílt szemekkel kortyolgattam a jázminteát a brüsszeli szálláshelyem szivecskés paplanja alatt - de nem azért, mert előtört belőlem az europatrióta, s elérzékenyültem volna. Figyelem: epés bejegyzés lesz.
Csak éberen fekszel az ágyadban és a nap történésein, a rád váró és mögötted álló napokon jár a fejed? Eleged van, hogy nem tudsz aludni, mikor fontos lenne, hogy kipihend magad? Íme néhány praktika, amivel túljárhatsz az álmatlanság eszén.
Vannak, akik szüntelenül és kétségbeesetten keresik a másik felüket. Fél almát látnak a tükörben, s egyre barnuló hússal rettegnek, hogy sohasem lesznek egészek. Szó szerint félnek. Hiába szépek, okosak és ügyesek, nem érzik teljesnek a lényüket. Úgy próbálgatják magukra a várva várt messiásokat, mint a mesebeli herceg Hamupipőke üvegcipellőjét a hajadonokra.
A boldogságot sokszor a másiktól várjuk. Ez egy passzív állapot, gyakran úgy teszünk, mintha csak a külső körülményeken múlna. Pedig nem. A boldogságkutatók már régóta hangoztatják, hogy a boldogságunkért nekünk kell tennünk, aktívan, sokat. Az, hogy a hűtlenséget a partnerre, a rossz kapcsolatra fogjuk, tévút. Ez csak a lelkiismeret-furdalást csökkenti, és legitimizálja az új viszonyt.
„Békéscsabán élek, egy szar, lepra, semminek nem mondható kis városban” – nyammogta a saját nyakizmába szakadt VV Józsi bemutatkozó kisfilmjében, aminek talán meglesz a böjtje. A helybéli kemény csávók ugyanis megígérték, hogy ellátják a baját a kemény szavakért cserébe. Ilyen alapon be lehetne verni a képét a hazai fiatalok jelentős részének.
Az ember, különösen, ha nőből van, régóta keresi a megoldást arra, miképpen lehetne könnyen, gyorsan vékonyabb. A könnyed fogyás Szent Grálja az energia megmaradás törvényébe zárva, továbbra is várat magára. Nincs sárgaköves út, akad helyette jó néhány furcsábbnál furcsább útleágazás.
