
A felettem lakó szomszéd villamosmérnök, én pedig a kísérleti nyula vagyok. Mindig hallom, amikor teker valamit a mosdó alatt, olyankor az egekbe szökik a vérnyomásom. Szerintem áramot vezet a vízbe, attól lehetek rosszul. Hát mit csináljak, aranyom?

„Helló! Ti most elváltatok, vagy mi van?” – fogalmaztam meg ezerszer fejben az üzenetet, de végül egyszer sem írtam le. Mert a címzett lánykori nevének visszaköszönéséből, illetve az esküvői képek és a kapcsolati státusz eltűnéséből egyértelmű, hogy igen. A virtuális térben pedig csak örömöt szokás megosztani, bánatot nem.


Kedves szatír! Miután péntek délután a nyílt utcán kellett félreugranom a combomra célzott kéjsugarad elől, remélem, nem bánod a tegező formulát. Egyébként sem úgy tűnt, mintha bármit is bánnál. Legföljebb azt bántad volna, ha senki sem látja bőszen játszott egykezes szonátád.

Tudja, mit tartalmaz a kisrutin, vagy hogy mit jelent, ha kicsit magasabb az LDL vagy az MCV-szintje?


Mázlista vagyok, kérem szépen. Ismerőseim jelentős része ugyanis életmódguru lett. Elég belépnem a Facebookra, hogy tudjam, mit szabad ennem, és mit nem. Az összes tanácsot összegezve kiderül: csak a mindenmentes izépor jó, méghozzá kétszer átszűrt forrásvízben, főleg titánium kanállal elkeverve. De ebből legalább napi hatszor lehet enni – igaz, kis mennyiségben.

„Élő adásban káromkodott” – írták Szebeni Istvánról, aki saját karrierje kettétörésének tíz kínos másodpercében éppen otthon durmolt. A médiában így ér utol a végzet: az egyik napon még biztos kenyeret adó, sőt talán dicső pozíciót élvezhetsz, a következőn pedig arra ébredsz, hogy valaki valamiért egy laza bazmeggel kitörölte a múltad, és ellehetetlenítette a jelened.

„Nem hiszem el, hogy már megint ideszarik ez a kis mocsadék!” - dühöngött Takács papa a nappaliban. A húsvéti locsolkodás miatt harmadnapos férfi összeráncolt homlokkal, enyhén vicsorogva meredt a lába előtt éppen bogyósorozatot gyártó törpenyúlra.

„Valami bambán bámulható baromságot, de gyorsan!” - szól a legújabb szombat esti programigényem, mivel a tízórás iskolai fejtágítás után képtelen vagyok felfogni bármit, ami gondolkodásra késztet. Így kötök ki mostanság a tévé előtt, betakarózva, egy hatalmas bögre csokis teával a kezemben.
https://www.google.hu/search?q=lillaf%C3%BCred&sa=X&tbm=isch&tbo=u&source=univ&ei=e561UbjJGIfiPLHEgfAI&ved=0CEYQsAQ&biw=1366&bih=653