Izé

„Vagy egy hónapig nagyon rossz volt. De aztán megnéztem, és láttam, hogy jó helyen van a gyerek. Utána jobb lett” – meséli ráérősen a talán elgyötört huszonvégi, talán negyven körüli nő. Fejére tapadó, vállig érő hajfüggönye mögül lassan kifújja a cigifüstöt, majd várakozva néz kísérőire.

Egy húsz év körüli fiú komor arccal rángatja bőröndjét a vonatra. Nem érdekli, hogy mögötte segítséget vár egy cipekedő néni, meg az sem, hogy az előtte föltápászkodó lányt véletlenül sikerül bokán vágni. Tudja, miként viselkedjen otthon, és mi mindent tehet a nagyvárosban, a kettő között viszont elveszetten bolyong.