„Helló! Ti most elváltatok, vagy mi van?” – fogalmaztam meg ezerszer fejben az üzenetet, de végül egyszer sem írtam le. Mert a címzett lánykori nevének visszaköszönéséből, illetve az esküvői képek és a kapcsolati státusz eltűnéséből egyértelmű, hogy igen. A virtuális térben pedig csak örömöt szokás megosztani, bánatot nem.
Remegve keresi a szavakat, a tetteket, a mozdulatokat. Azt akarja, hogy neked minél jobban fájjanak. Talán eléd sem lép a sérelmeivel, csupán a hátad mögött hajtogatja képzelt bűnlajstromodat. Mindenkinek kell egy ellenségkép, az övé most te lettél. Csak állsz és nézel, mert nem érted, hogy fér belé ennyi keserűség.
Hatalmas betűk, még nagyobb képek - így néz ki a legfrissebb Facebook-verzió, mely nyilvánvalóan debileknek készült. Egy-két hírfolyam-bejegyzés fér el az egész képernyőn, ráadásul közéjük rengeteg hirdetés vegyül. Három napja „élvezem” a közösségi portál új felületét, le is szoktam ismerőseim életének követéséről.
„Valami bambán bámulható baromságot, de gyorsan!” - szól a legújabb szombat esti programigényem, mivel a tízórás iskolai fejtágítás után képtelen vagyok felfogni bármit, ami gondolkodásra késztet. Így kötök ki mostanság a tévé előtt, betakarózva, egy hatalmas bögre csokis teával a kezemben.
Négy patinás egyetemünk kommunikáció tanszéke egy emberként, közös állásfoglalásban jelentette ki: azért van szükség képzésük állami finanszírozására, hogy az újságírók ne nevezzék Bayer Zsolt módjára „kártékony állatoknak” a cigányokat, hiszen az roppant szakmaiatlan.
„Elnézést kérek, de itt egyetemi előadás van, kérem, üljön le” – utasított rendre egy újságírót a katedrát büszkén birtokló Alekosz. A valóságshow-győztest vendégoktatónak hívó BKF majdnem annyira emelte a kommunikáció képzés fényét, mint Orbán Viktor regimentje.
Még Rihanna sem született vörös szőnyegre készen. Az ilyen fotókat kárörvendve szokás nézegetni, hiszen mi, hétköznapi halandók meggyőződhetünk róla, hogy a magazinokban és a képernyőn látott hírességek valójában nem tökéletesek. Lássuk, mi történik a sminklemosás után!
„Tel Avivot éppen bombázzák. Kérlek, imádkozzatok” – olvasta Hanna ismerőseinek idézetes, cuki képes és semmitmondó kiírásai között a Facebookon. Nem pont ezt várta az egykori zenetévében pózoló, hidrogénezett fiúkától, Steiner Kristóftól, akinek a posztjait csupán azért kísérte figyelemmel, mert celeb volt.
„Syntax error” – adta le a vészjelzést az agyam, mert képtelen volt értelmezni a szemem által beolvasott információt. „Vazze, a Nyíregy tábla után hallucinálok egy hasonlót, csak rövidebb és Wingdings betűtípussal van!” – fogalmazódott meg bennem a gyanú, melynek sosem örülnék, pláne autóvezetés közben.
„Milyen hamisan énekel! És hogy néz ki? Nem való ez ide!” – háborgott a tévé előtt Irén, akinek muzikalitása kimerült a negyedik osztályban megismert, Béreslegény című nótában, képernyőképessége pedig a terjedelmének teljében lévő, púder nélküli Lagzi Lajcsiéval vetekedett.
