Ha a magyarok jelentősen csökkentenék sófogyasztásukat, a szívinfarktus és a stroke gyakorisága esne. Ám a sóbevitel mérséklésével sem ajánlott túlzásba esni egy új tanulmány szerint. A túl kevés nátrium ugyanis szintén veszélyeket jelent a szív- és érrendeszerre. Mennyi az optimális mennyiség a sóból?
Mázlista vagyok, kérem szépen. Ismerőseim jelentős része ugyanis életmódguru lett. Elég belépnem a Facebookra, hogy tudjam, mit szabad ennem, és mit nem. Az összes tanácsot összegezve kiderül: csak a mindenmentes izépor jó, méghozzá kétszer átszűrt forrásvízben, főleg titánium kanállal elkeverve. De ebből legalább napi hatszor lehet enni – igaz, kis mennyiségben.
„Élő adásban káromkodott” – írták Szebeni Istvánról, aki saját karrierje kettétörésének tíz kínos másodpercében éppen otthon durmolt. A médiában így ér utol a végzet: az egyik napon még biztos kenyeret adó, sőt talán dicső pozíciót élvezhetsz, a következőn pedig arra ébredsz, hogy valaki valamiért egy laza bazmeggel kitörölte a múltad, és ellehetetlenítette a jelened.
Elhízásért felelős gént találtak holland kutatók. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egészséges étkezést és a sportolást a kukába kell dobni!
„Utálatkönyv miért nincsen?” – kérdeztem költői jelleggel, miután kivégeztem néhány lélekemelő Müller Péter-kötetet. A válasz nyilvánvaló, persze: a közönyt és az ellenérzést nem kell tanulni, mert magától is megy az embernek.
„Az implantátumokat fel fogják váltani az autológ sejtekkel és szövetekkel történő megoldások, ami gyakorlatilag a saját zsírszövet átültetését jelenti. Be tudjuk csapni a zsírsejteket, hogy ne vegyék észre a helyváltoztatást, és ne szívódjanak fel, azaz úgy viselkedjenek mintha eredeti helyükön maradnának. Vágás nélkül lehet dolgozni vele, csak pár tűszúrás az egész műtét. Ráadásul ez sokkal olcsóbb, mint az implantátumos módszer. 300-350 ccm-et lehet betölteni, és ha igény van rá, akkor még lehet rátölteni. 3-4 hét elteltével alakul ki a végső forma. Ráadásul ezt nem kell újra műteni, míg az implantátumokat 10 évente cserélni kell, még akkor is, ha nem okoznak panaszt.”
„Tanárnőnek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma huszonkilenc, egy fő hiányzik” – hadarta Márk engedelmes hetesként az erkölcstanóra elején, majd a „hol van már megint?” kérdésre szemrebbenés nélkül hazudta: beteg szegény. Noha a lógós nebulót öt perccel azelőtt az iskolával szomszédos kisbolt mögött látta cigizni.
„És a másik egy százalék?” - kérdezte a könyvelőm így adóbevallás idején. „Hát az inkább maradjon a NAV-é…” - válaszoltam félmosollyal és őszintén. Mert bár reformátusnak kereszteltek, nincs az az egyház, amelyiknek akár egy fillért is adnék. A hit ugyanis számomra sokkal összetettebb jelenség.
Négy patinás egyetemünk kommunikáció tanszéke egy emberként, közös állásfoglalásban jelentette ki: azért van szükség képzésük állami finanszírozására, hogy az újságírók ne nevezzék Bayer Zsolt módjára „kártékony állatoknak” a cigányokat, hiszen az roppant szakmaiatlan.
Pattanás a popsin, szájszag, striák… Mi okozza őket? A ciki pillanatok egy része megelőzhető, ha tisztában vagy a kellemetlen jelenséget hátterével.
