Ahhoz, hogy a szerelmi (és akár baráti) kapcsolataink rendben legyenek a másik nemmel, el kell felejtenünk a gondolatok és szavak csűrését és csavarását és érdemes a vágyaink helyett a kvintesszenciáját kivonatolni a mondandójuknak, így mindig tökéletes lesz a csaj-pasi fordítás.
Akciózó elefántpénisz fogadott a Facebook hírfolyamban. „Fúj, ez gusztustalan” – írta az egyik kommentelő, mire a másik beszólt neki, hogy csupán féltékeny, amiért ilyet vele nem csinálnak. A Nyíregyházi Állatpark új felvonást nyitott a közösségi média és a szexuális tabudöntögetés szövevényes színdarabjában.
„És a másik egy százalék?” - kérdezte a könyvelőm így adóbevallás idején. „Hát az inkább maradjon a NAV-é…” - válaszoltam félmosollyal és őszintén. Mert bár reformátusnak kereszteltek, nincs az az egyház, amelyiknek akár egy fillért is adnék. A hit ugyanis számomra sokkal összetettebb jelenség.
„Oszt’ te fogol ótatni influenza ellen?” – fordult egyik idős asszony a másikhoz az orvosi rendelő várótermében. „Á, fogalmam sincsen, nem értek én ehhez. Lehet, szélnek eresztem inkább a csirkéimet…” – válaszolta komótosan a kérdezett, mert valami összefüggés rémlett neki a tollasokat és a vírusokat illetően.
Egy ultrahangfelvétellel kezdődött minden. Fruzsi mámorosan szorította szívéhez a leletet, másik kezével pedig a telefonját kereste. „Nézzétek, itt a kisbabám!” – biggyesztette a Facebookra fotózott, fekete-fehér homálytengerhez, aztán várta, hogy érkezzenek a gratuláló lájkok és kommentek.
Zsolti elmélyülten fixírozta barna lábfejét, miközben a járdán baktatott. Nem nézett se jobbra, se balra; a fürkésző tekintetek így is elkísérték mindenhova. Hallotta, hogy a közelítő tűsarkak léptei egyre gyorsulnak, majd az utca másik oldalán folytatódnak. „Tőlem aztán nem kell félned…” – gondolta sokadjára, de megszokta már, hogy senkit sem érdekel a „sötét” lelki világa.
„A hájasok mániája, hogy mindig melegük van” – magyarázza az egyik, majd ideges mozdulattal bezárja az ablakot, amit fél perce nyitottam ki. Folyik rólam a víz, a sértést már föl sem veszem. A szóról egyébként is a sertés jut eszembe. „Röff-röff, koca!” – tódítja a másik, és gusztustalan torokhanggal tetézi.
A pszichiáterek szerint a depressziósok között több a kövér ember. Mivel van összefüggés a két dolog között, ha az egyiket megoldják, a másik automatikusan megoldódik.
