„Valaki kolbászt eszik…” – szimatoltam a levegőbe a Krakkóból hazafelé igyekvő buszon, ami majdnem ott hagyott. „Á, ez szerintem csak a lábam!” – vágta rá útitársam, aki épp akkor vette le a cipőjét. Szóval ennyit gyalogoltunk Lengyelország második legnagyobb városában, és élveztük minden egyes percét. Na, jó, majdnem mindet, de bevallom a rosszabbakat is.
Az egyik legelcsépeltebb közhely a külföldi munkavállalást ellenzők körében az, hogy aki másik országban képzeli el a jövőjét, az a könnyebb megoldást választja. Nos, aki elolvassa Erika németországi történetét, aligha gondolja majd ezt, ő ugyanis alaposan megharcolt azért, hogy mostanra elmondhassa: megtalálta a helyét és már tudja, hol a jövője.
Kirúgták a Blikk egyik újságíróját, miután Facebook-bejegyzésében összefekvésnek titulálta a kettős nemi erőszakot, és lesunázta annak áldozatát. „Majd máskor nem iszod ájultra magad, ribi!” – tette hozzá. Droppa Gergely később törölte a posztot, aztán bocsánatért esedezett. Én nem fogok, amiért korábbi szavaival értek egyet.
Nem lehet csak úgy fotózgatni jövő tavasztól. A Polgári törvénykönyv ugyanis előírja, hogy engedélyt kell majd kérni az ábrázolandó személyektől a kattintáshoz. Médiamunkásként illene beállnom a fújoló, azerbajdzsáni közállapotokat emlegető sorba. Aligha fogok, mert maga az elképzelés szégyenszemre nekem tök ésszerűnek hat.
Egy új alkalmazás megmutatja, hogy néz majd ki, ha dohányzik.
„Azért vannak itt könnyen dugható lányok” - állapította meg fennhangon egy szemüveges hímgólya, akit ránézésre még csak az akné fektetett két vállra. A szüleim egymásra bámultak, majd pókerarccal beszálltak a kocsiba. Azért jöttek, hogy hazavigyenek a táborból - a tervezettnél egy nappal hamarabb.
„Tanárnőnek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma huszonkilenc, egy fő hiányzik” – hadarta Márk engedelmes hetesként az erkölcstanóra elején, majd a „hol van már megint?” kérdésre szemrebbenés nélkül hazudta: beteg szegény. Noha a lógós nebulót öt perccel azelőtt az iskolával szomszédos kisbolt mögött látta cigizni.
„Hát… éppenséggel megpróbálhatjuk együtt” - morfondírozott magában Zsanna, unott pillantást vetve az őt napok óta randimeghívásokkal bombázó fiúra. A srác nem volt ronda, kinőtt mind a két keze és lába, utóbbi között pedig remélhetően használható szerszámot tartott. Innen végül is egyenes út vezethet a boldogsághoz.
„Elnézést kérek, de itt egyetemi előadás van, kérem, üljön le” – utasított rendre egy újságírót a katedrát büszkén birtokló Alekosz. A valóságshow-győztest vendégoktatónak hívó BKF majdnem annyira emelte a kommunikáció képzés fényét, mint Orbán Viktor regimentje.
„Október óta mindig szembejön egy karácsonyfa! Milyen gusztustalan, Amerika-majmoló, népbutító, vásárlásra ösztönző ideológia! Takarodjon, aki kitalálta!” – háborgott a fényárban úszó bevásárlóközpont kellős közepén Gerzsonka.
\"Mit szabad gondolnia egy újságírónak?
Nem szabadna azt gondolnom, hogy egy berúgott kamasz maga is felelős azért, amit a mámoros éjszakán vele csinálnak. Nem szabadna azt gondolnom, hogy a cigányok között is akadnak, akik lopnak. Nem szabadna azt gondolnom, hogy emberi kapcsolatokról is kitálalhatok egy nyilvános blogon. Leírnom meg pláne nem volna szabad mindezt, de leszarom.\"