„Á, úgysem lesz semmi baj” - gondoltad, és útnak indultál a hóviharban. Pedig olvastad a neten, bemondták a rádióban meg a tévében: igencsak sanszos a vészhelyzet. Tökösebb vagy te annál, mintsem hogy az időjárás kicsesszen veled!
„Elnézést kérek, de itt egyetemi előadás van, kérem, üljön le” – utasított rendre egy újságírót a katedrát büszkén birtokló Alekosz. A valóságshow-győztest vendégoktatónak hívó BKF majdnem annyira emelte a kommunikáció képzés fényét, mint Orbán Viktor regimentje.
„Jól nézek ki, csinos vagyok, dekoratív vagyok! Nem igaz, hogy nem tudsz adni valami melót!” – visítja a telefonba mellettem egy lány a zebra előtti pirosnál. Hajszál választja el a „bottal se” kategóriától, de túlburjánzó önbizalma meggyőzi róla: az emberek most is szépsége miatt bámulnak rá tátott szájjal.
Fejlett civilizációról és méltányos igazságszolgáltatásról árulkodik-e, hogy Anders Breivik, a skandináv vérnáci halálbüntetés helyett egy futógéppel és laptoppal fölszerelt luxuscellában letöltendő börtönt kapott, miután tavaly kinyírt 77 embert?
„Régen is kinyírtak fiatal csajokat, azt’ mégse volt velük ennyire tele a média!” – állapította meg lakonikus tömörséggel egy ismerősöm. A megölt és valószínűleg megerőszakolt pécsi lány esete több tanulsággal is szolgál, ám a legfontosabb, hogy ér(t)-e valamit a példaértékűnek minősített internetes megmozdulás.
