Az ország zsírgyilkos Norbijának saját jogán is híres neje farra és karra edzett reggel, majd „10 km-ert” futott este. A kettő között evett egy kis ápdét kenyeret, s megölelgette urát valami erősen szponzorált utazás közben. „Ma tornáztam a DVD-dre!” – kommenteli az egyik kép alá Prüntyőke, mintha bárkit érdekelne.
Minden egyes elszívott cigaretta közelebb visz az öregedéshez, minden slukkal ráncosodik a bőr. A szaknyelvben csak smoker's face-nek nevezik a belső ragyogását elveszített arcot.
Kijelenthetjük, aludni mindenki szeret. De vajon hogyan is működik ez a folyamat közelebbről szemlélve?
Egy ultrahangfelvétellel kezdődött minden. Fruzsi mámorosan szorította szívéhez a leletet, másik kezével pedig a telefonját kereste. „Nézzétek, itt a kisbabám!” – biggyesztette a Facebookra fotózott, fekete-fehér homálytengerhez, aztán várta, hogy érkezzenek a gratuláló lájkok és kommentek.
„Én azért nem hatódtam meg, mert annyira meghatódott a műsorvezetőnő, hogy már zavart... Ez iszonyat volt!... Ott lettem volna, izé, mikrofonnak megnyomom a köhögő gombját, két pofon, és elengedem, na, most beszélhet...” (a felvétel itt hallható)
Hatéves voltam, amikor Kozso importálta az „ámokfutó” szót a kis életembe. Több mint egy évtizedig a szeretet popipari nagykövetének Szomorú szamuráj-szerű szerzeményei jelentették számomra az ámokfutást. Aztán ezek lecserélődtek tömeggyilkosokra, családirtókra és egyéb csuda fajzatokra.
Zsolti elmélyülten fixírozta barna lábfejét, miközben a járdán baktatott. Nem nézett se jobbra, se balra; a fürkésző tekintetek így is elkísérték mindenhova. Hallotta, hogy a közelítő tűsarkak léptei egyre gyorsulnak, majd az utca másik oldalán folytatódnak. „Tőlem aztán nem kell félned…” – gondolta sokadjára, de megszokta már, hogy senkit sem érdekel a „sötét” lelki világa.
„Régen is kinyírtak fiatal csajokat, azt’ mégse volt velük ennyire tele a média!” – állapította meg lakonikus tömörséggel egy ismerősöm. A megölt és valószínűleg megerőszakolt pécsi lány esete több tanulsággal is szolgál, ám a legfontosabb, hogy ér(t)-e valamit a példaértékűnek minősített internetes megmozdulás.
Előd kiábrándult mindenből, de főleg a közéletből. Elege lett abból, hogy egyre többet kell dolgoznia egyre kevesebb pénzért, miközben a zsidók gazdagodnak, a cigányok bűnöznek, a politikusok hazudnak, a buzik meg felvonulnak. Hát hogy képzelik, miközben az ország és benne az ő sorsa egyre csak hanyatlik?
