„Egyedül vagyok, és ez most fáj” – tett Eszter barátnőm elképesztő bátorságra, őszinteségre, nyíltságra utaló vallomást a blogján. Kendőzetlenül feltárta a gondolatait egy tabunak számító, végletekig sztereotipizált témában, amire a társadalom fősodra talán csak annyit reagál, hogy ha rossz neked, akkor baszasd meg magad. Úgy érzem, eljött az ideje, hogy én is előálljak a farbával.
Nem úgy történt, hogy egy napon elhatároztam: mostantól vérmes nyelvtannáci leszek. Csak jött, egyszerűen és magától értetődően. Még kiskoromban; azóta a lényem része. „Ne is mondd, ma voltam egy temetésen, ahol a pap fülsértő bakit vétett!” – legyintett egy ismerősöm nemrégiben. Vajon hányan lehetünk még hasonszőrűek, akiknek égővörös reflektorfényt vetít a tudata a helyesírási és a nyelvhasználati gikszerekre?
Nagy dolgot véghezvinni sohasem könnyű. Főleg akkor, ha még jól rá is parázol. Egy barátnőm például szakdolgozat miatt készül most a hősi halálra, pedig ez már a második neki. Mármint szakdolgozatból, nem hősi halálból – abból az efféle „nagy dolgok” miatt mindannyiunknak sokkal több volt. Mégis feltámadtunk!
Kétségbeesetten kapkodtam a számítógép előtt. Hajnali öt is elmúlt. Hiába nem álltam fel a jó ég tudja, mióta, sehol sem tartottam a munkával. Egyszerre kellett volna írnom, szerkesztenem meg fordítanom, ráadásul tudtam, hogy néhány óra múlva elutazom. Már azon gondolkodtam, hogy magammal viszem a laptopom, így a kétnapos kirándulásból másfelet végigmelózhatok – hol találok közben szélessávú netet? HOL? –, amikor felébredtem a rémálomból.
Bár elsőre talán kicsit furcsán hangzik a sörben sült csirke ötlete, nálunk rögtön a család kedvence lett. Azoknak is bátran ajánlom, akik egyébként nem lelkesednek az ital kesernyés ízéért, mert egészen különleges aromát kölcsönöz a húsnak. Olyannyira, hogy még a macska is felmászik a tűzhelyre a vonzó illat miatt…
Alulírott én - Magyarország huszonöt éves állampolgára - ezúton kijelentem, hogy nekem bizonyos keretek között kurvára mindegy, ki van hatalmon. Nem érzem kötelességemnek a szavazást, és a legkevésbé sem függ a parlamenti bársonyszékekben ülőktől a testi-lelki egyensúlyom, vagy akár a pillanatnyi hangulatom. Legyen, aminek lennie kell. Rátok bízom.
Harcosok, aktivisták, forradalmárok, amazonok és véleményvezérek, akik valamilyen ügyért hadat viselnek. Rengeteget köszönhet nekik a társadalom: felnyitott szemeket, haladást és történelmi jelentőségű tetteket. Ég bennük a kitartás tüze, így céljukra fókuszálva bátran szembeszegülnek bármivel. Sőt, mindennel. Régen engem is érdekelt a szerep, de most jöttem rá, mennyivel jobban szeretem az életet annál, mintsem hogy ilyenné legyek.
Az elmúlt hét bulvárgyöngyszeme minden kétséget kizáróan Berki Krisztián kivasalt heréje. A nép kiakadt rajta, hogy mi ez, meg úgy egyáltalán minek. Engem viszont elgondolkodtatott, mert ha a punci- és a mellplasztika rendben van, akkor a golyókon miért ne lehetne alakítani egy keveset? Hé, ez diszkrimináció a férfiakkal szemben!
Lábra sem tudott állni és ideje 95 százalékában ágyhoz kötött volt Ella Woodward, akinek az idegrendszerét támadta meg egy ritka betegség. Miután a gyógyszerek nem segítettek rajta, a saját kezébe vette a sorsát. Ma már makkegészséges, és másoknak ad tanácsot.
A japán Institute of Population and Social Security felmérése szerint a fiatal nők 90 százaléka szerint szinglinek jobb lenni, mint amilyen egy házasság lehet. Az országban a harminc év alatti emberek 30 százaléka még soha nem randizott, a 16-24 év közötti nők 45 százalékát nem érdekli a szexuális kapcsolat, vagy egyenesen lenézi azt.
A különleges kultúra és a gazdasági kényszer, a társadalom fejlődése mára sokak szerint kóros irányt vett: nem kell kapcsolattal vesződni, az ezt kiszolgáló helyeken vagy az interneten úgyis meg lehet kapni mindent. Ennek extrém eredménye, hogy néhány ember már fizikálisan képtelen elviselni a másik nemet, megborzonganak, ha csak hozzájuk érnek. Nagy részük férfi, de nők között is előfordul.
www.ize.hu/comments.php?post_id=26134
"Jó látni", hogy már itt is terjed. ;D