Dohány helyett termeljen paleocukrot!

A felére csökkent a dohánytermesztés az Egyesült Államokban az egészségügyi kampányok hatására az elmúlt húsz évben, ellenben óriási növekedésnek indult a valamely cukorpótlóval készült fogyókúrás termékek gyártása. Az amerikai élelmiszerfeldolgozók ezért azt tanácsolják a megélhetésüket elvesztő dohánytermesztőknek, hogy álljanak át a sztíviára.

Ez az egyik ajánlott édesítőszer a most roppant divatos paleolit táplálkozás szerint (a diéta előnyeiről és hátrányairól itt olvashat bővebben). A cukorpótlót jelenleg főleg Kínában és Dél-Amerikában termelik, az amerikai sztíviaimport 85 százaléka zömmel Ázsiából érkezik.

A jázminpakócaként is ismert, egy méter magasra megnövő növény termesztése lényegében megegyezik a dohányéval: ugyanolyan talajon és klímán művelhető. Betakarítása is hasonlít a dohányéhoz, ugyanazokkal a gépekkel végezhető, és a leszedett leveleket ugyanúgy szárítani kell a további feldolgozás előtt. Mivel azonban a dohány kártevői nem szeretik a sztíviát, nem igényel vegyszeres kártevőirtást, ami nem csupán lehetővé teszi az ökogazdálkodást, hanem a termény előállítási költségeit is csökkenti.

A növény szárított leveleit porrá őrlik, majd a cukorgyártáshoz hasonlóan vizes eljárással kivonják belőlük az édességet adó szteviol glikozidvegyületeket (a szteviozidot és a rebaudiozid A-t). A feldolgozást Kínában végzik, még az Egyesült Államokból is ide szállítják a betakarított sztíviaőrleményt, ezért az amerikai tervekben a feldolgozóipar kiépítése szerepel második lépésként.

Édes, mégsem hizlal

A Paraguayban őshonos növényt az ottani indiánok kezdték édesítésre használni. Nevét (Stevia rebaudiana) 1899-ben a svájci botanikus Moisés Santiago Bertonitól kapta a 16. századi botanikus, Petrus Jacobus Stevus után. A sztívia háromszázszor édesebb a cukornál, de kalóriát nem tartalmaz. Japánban negyven éve, az Egyesült Államokban 2008 óta, az Európai Unióban 2011 óta engedélyezett használata élelmiszeripari termékek édesítésére. Az ajánlott napi maximális mennyiség testsúlykilogrammonként 4 milligramm a WHO szerint.

A mesterséges édesítőszerekkel (szacharin, aszpartam stb.) szemben sokan táplálnak ellenérzéseket, ám a sztívia teljesen természetes eredetű cukorpótló. Igaz, van egy kis mellékíze, ezért önmagában ritkán, inkább a cukortartalom csökkentésére szokták használni, általában 30 százalékos arányban, ezzel mérsékelve az adott termék kalóriatartalmát. A Coca-Cola több mint két tucat termékében használ sztíviát, például egyes európai országokban a Sprite és Fanta üdítőitalokban. Cukorbetegeknek is ajánlják, mert nem tartalmaz szénhidrátot, glikémiás indexe 0, nem emeli meg a vércukorszintet. Hőstabil, azaz főzés, sütés hatására sem bomlik el, szemben egyes mesterséges édesítőszerekkel.

Az a dohánytermesztő, aki sztíviára áll át, felfutóban levő piacra lép be. Az édesítőszerek nemzetközi forgalma jelenleg évi 58 milliárd dollár. A sztívia ebből egyelőre „csak” egymilliárd dollárt hasít ki, de máris egyre többen érdeklődnek iránta: csak az Egyesült Államokban 55 millió háztartás vásárolt valamilyen sztíviatartalmú terméket a tavalyi évben. A túlsúlyos népesség arányának globális gyarapodásával mind többen vásárolnak kalóriaszegény édesítőszereket.

Amennyiben a növény termesztése sokhelyütt meghonosodik, és ennek köszönhetően mérséklődik az ára, akkor még jobban felfuthat az értékesítése, és elérheti a 20 milliárd dollárt a Bloomberg üzleti hírügynökségnek nyilatkozó nagy amerikai termelő, a Stevia First Corp. képviselője szerint. A Voice of America híradásában pedig az szerepel, hogy egyre több kenyai farmer lát jó lehetőséget a sztíviatermelésben, és áll át erre a dohányról. Ehhez a szintén amerikai PureCircle édesítőgyártó létesített egymillió dolláros alapot, amelyből mikrohiteleket fognak folyósítani a számukra.