Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára.  A benne lévő információk elavultak lehetnek.

Várkonyi Andrea: Újra hinni

2013. okt 26. 13:59
Megosztás Küldés Messengeren Küldés e-mailben
Várkonyi Andrea: Újra hinni

Várkonyi Andrea: Újra hinni

Ha megkérdeznék tőlem, szerintem melyik a legnehezebb dolog a párkeresésben, azt mondanám, az, hogyan lehet túlélni egy szakítást úgy, hogy utána újra bízni tudjunk.

Andi szerint

Andi szerint

A szakítások ritkán történnek jól, és ritkán maradnak szép emlékek. Ha az egyik fél már nagyon menne, és túl van a dolgon érzelmileg, viszonylag jól ki tud jönni belőle nagyobb sebek nélkül. De mivel a szakítások a legritkább esetben történnek úgy, hogy mindketten egyszerre érzik azt, hogy vége kell legyen, ezért az egyik fél biztosan nagyon megsínyli az elválást. Aztán persze hosszabb-rövidebb idő után túl leszünk a fájdalmon. Legalábbis látszólag. Ugyanis bár a fájdalom elmúlik, az, ami történt, ahogy történt, észrevétlenül sokkal tovább bennünk marad. És amikor azt hisszük, már készen állunk egy új kapcsolatra, és bele is vágunk reményekkel telve, akkor jön a meglepetés magunk számára is. Egyszerűen nem tudunk újra bízni. Olyanok leszünk szakításról szakításra, mint egy csiga, aki bebújik a házába minden egyes rákoppintás után, csakhogy minden alkalommal egyre később mer kibújni újra. Hogy mit lehet ez ellen tenni? Sajnos nem tudom.

De azt igen, hogy egyre több türelemre lesz szüksége a következőknek, hogy kivárják amíg újra előbújunk. Ennek a következménye az, amikor egyszer tényleg eljutunk egy olyan bizalmatlansági szintre, amikor egyszerűen a gyanakvás borítja be az egész kapcsolatunkat. Féltékennyé válunk, okkal, ok nélkül kételkedünk, mígnem a világból is kikergetjük a másikat. És amikor elment, megnyugtatjuk magunkat, hogy na ugye, ő sem különbözik. Ez az a pillanat, amikor észre kellene magunkat venni. Észre kell venni, amikor megfordul a kocka, és nem minket hagynak ott bántóan, hanem mi teszünk meg mindent, hogy otthagyjanak. Tudom, hogy nehéz ezt észrevenni saját magunkon. De muszáj önkritikusnak lennünk. Amúgy is egy kapcsolatban sokkal nagyobb helyet kellene adni az önkritikának, mint a kritikának. Elvégre a legjobban mégiscsak arra vágyunk, hogy legyen egy jó kapcsolatunk, hogy szeretve legyünk, nem pedig arra, hogy egyedül gubbasztva a kedvenc fotelunkban azt hajtogassuk, hogy na ugye, milyen igazságtalan a világ. Igazságtalan, szó se róla, de azért nem annyira, mint hisszük. Egy csomó dolgot tehetünk mi magunk azért, hogy jobb legyen. És ha sikerül átlépnünk a saját gátjainkat és határainkat, az egy nagyon nagy dolog. Ha felismerjük, hogy igen, mi is hibáztunk, a legnagyobb lépést már megtettük. Hinnünk kell magunkban, hogy innen már sokkal könnyebb tovább menni. Most már csak emlékeztetnünk kell magunkat, hogy ne kövessük el újra ugyanazt a hibát. Ne mossuk össze a múltunkat a jelenünkkel, és igenis mindenkinek jár a tiszta lap.

Vajon van úgy, hogy valakire tényleg általánosságban elmondható, hogy szerencsétlen a szerelemben? Biztosan nagyon sokan hiszik azt magukról, hogy igen, ő pont ilyen. Pedig én azt gondolom, hogy nincs szerencsétlen szerelmi életű ember. Olyan van, hogy nem úgy jönnek össze egy darabig a dolgok, olyan is van, hogy ugyanazokat a típusokat vonzzuk magunkhoz, ezért mindig ugyanúgy járunk. Olyan is van, hogy nem figyelünk eléggé az apró jelekre, amik előre vetíthetik egy kapcsolat sikertelenségét. És olyan is, hogy magunkban nem bízunk eléggé, ezért olyanokkal próbálkozunk, akik nem hozzánk valóak, mert nem hiszünk abban, hogy meg tudjuk kapni azt, akit igazán szeretnénk. De leginkább azt hiszem, és igenis hiszek abban, hogy nincs eredendően szerencsétlen ember a szerelemben. Tanulni kell a hibáinkból, adni kell magunknak időt arra, hogy kellő önkritikával feldolgozzuk, ami történt. Hallgatni kell a barátainkra, és nem akkor amikor bólogatnak, és mindenben igazat adnak, mert azt mondják, amit hallani akarunk. Hanem akkor, amikor ellentmondanak és kritikusak velünk. De nem más fogja tudni megmondani, mit és hogyan kell tennünk. A saját hitünket magunkban kell megtalálni, és érezni az erőt ahhoz, hogy tudunk egyedül lenni, és várni addig, amíg nem toppan elénk az ,akit várunk. De mindvégig tudnunk kell, hogy mi is hibázunk, és észre kell vennünk ha újra a szokásos mederbe lépünk, mert akkor tényleg korrigálni kell már csak magunkat. Ha mindvégig csak másokat hibáztatunk és magunkat sajnáljuk rettentően, nem fogjuk megtalálni azt, akire várunk még akkor sem, ha már régóta fel-alá járkál az ablakunk alatt.

Várkonyi Andrea

Megosztás Küldés Messengeren Küldés e-mailben
Google Hírek ikon
Adja hozzá a Blikk friss híreit a Google hírfolyamához

Neked ajánljuk

Iratkozz fel hírlevelünkre, legyél képben!
blikk tablet
Nem akarsz lemaradni?
Azonnal tudni szeretnél mindenről, ami fontos? Csatlakozz, mi mindenről értesítünk, ami tényleg számít!
Miért jó ez Neked? 1. Mert képben leszel a nap legfontosabb sztorijait illetően 2. Megkapsz mindent, hogy nagyon jól szórakozz 3. Nem maradsz le a hírekről, nem szalasztod el a lényeget

A Blikk videói között megtalálható minden ami érdekelheti olvasóinkat. Legyen szó a legnagyobb A kategóriás sztárokról, a tévés showműsorok kulisszatitkairól vagy éppen a legújabb közéleti és politikai hírekről. A Blikk TV stúdiójában egymásnak adják a kilincset a legismertebb és legszórakoztatóbb vendégek és politikusok akik tabuk nélkül válaszolnak műsorvezetőink kérdéseire. Műsoraink a Blikk.hu-n és a Blikk TV YouTube-csatornáján tekinthetők meg.

párkeresés Andi szerint Várkonyi Andrea