A tinédzserek az internet segítségével új barátságokat keresnek és kötnek, amely sok idejüket elveszi más feladatoktól. Ez az idő valójában kétszer annyi, mint amit a szüleik gondolnak. A szülők többsége nem igazán jártas a számítástechnika világában, a közösségi oldalak használatában, nem is gondolnak a gyermekükre ott leselkedő veszélyre.

Sokan nem tudják, hogy létezik online zaklatás, és azzal sem vannak tisztában, hogy mi is az. Pedig az online zaklatás komoly probléma.

A szakemberek azt állítják, hogy a zaklatásnak kitett fiatalok - tudtukon kívül - saját maguk adnak szabad utat a zaklatóknak. Azokat a módszereket kell tudatosítaniuk a gyerekekben és a velük együtt élő felnőttekben, hogy hogyan kerülhetőek el az internetes visszaélések. Aki az internet világába lép, az adatokat közöl magáról, képeket tölt fel. De nem mindegy, hogy milyen minőségben és mennyiségben. Nem szabad túl személyes információt vagy túl intim képet megosztani másokkal.

A kutatok szerint a virtuális világban 3 fő veszélyforrást lehet megkülönböztetni:

• A szexuális tartalmak nézegetése. A kamaszok ötöde, 20 százaléka megnyitja, illetve 70 százaléka letölti a szexuális tartalmakat.
• Az aktív társalgás, vagyis a chat használata. A 15-16 évesek 65 százalékával kezdeményezett már beszélgetést ismeretlen, akinek 37 százalékuk megadta a nevét is. Úgy tűnik, hogy a bizalommal már nem is tőrödnek a fiatalok. Egy másik felmérés szerint a megkérdezettek 65 százaléka ismerkedett már interneten keresztül, közülük 35 százalék találkozott is a való életben ismeretlen egyénnel, és ami igazán riasztó, e csoport tagjainak 12 százaléka - önszántából - nemi kapcsolatot is létesített az idegennel.
• A letöltés használata, mint a kapcsolat digitális formában való megörökítése, majd közzététele. Úgy tűnik, hogy a kamaszok nem érzik, hogy milyen komoly súlya van annak, ha magukról intim képet és/vagy személyes információt adnak ki. Hiányzik belőlük a felelős felhasználói magatartás. Egyharmaduk ki is adja kezéből a rá nézve érzékeny adatot jelentő képeket, 30 százalékuk feltölti az akár teljesen intim tartalmat is. Ez egyfajta bizonyítási vágy a kortársaik felé. Márpedig ha egy kép felkerül, onnantól kezdve önálló életet él, és nincs mód a visszavonására. Bárki letöltheti, mutogathatja, feltöltheti kompromittáló oldalra, elmaszkírozhatja, kellemetlen szituációba keverheti a fiatalt. De ezt már csak a maga kárán tanulja meg sok kamasz.

Internetes zaklatás

A közvéleményben az a kép él, hogy az internet alapvetően a pedofilok terepe. A kutatók szerint ez azonban nem egészen pontos így, mert a zaklatás inkább azonos vagy hasonló korú fiatalok között történik meg. A durva molesztálás és a ráerőszakolt kapcsolat viszonylag alacsony, 5,3 illetve 1,6 százalék volt a megkérdezettek körében.

A pedofilokat nem lehet egykönnyen felismerni, nincsenek sajátos ismertető jegyeik. Ezért célszerű óvatosságra és nagyfokú körültekintésre inteni a fiatalokat. Az internetet nem lehet megtiltani a gyerekeknek. A biciklizést sem szüntetik meg, pedig mennyi baleset és haláleset történik évente! Ezért az internet használatával kapcsolatban a szigorú szabályrendszer felállítása jelentheti a megoldást.

A kutatók megállapítása szerint az internetes zaklatás ott fordul inkább elő, ahol a való életben is több erőszak van jelen. Ott erős az internetes erőszak, ahol a csoportban is erős. A durva és erőszakkal teli környezetben felnövő kamasz az internet segítségével éli ki a felgyülemlett agresszivitását. A virtuális világot használja fel, hogy megtorolja a sérelmeit. Úgy gondolhatja, „ha nekem rossz, neked is legyen az”.

Az áldozat legtöbbször tudja, hogy ki a zaklatója, hiszen gyakran az iskolában lévő gyerekek közötti összetűzések az interneten folytatódnak. A zakaltás áldozatainak szülei általában semmit sem tudnak arról, hogy mi történik a gyermekeikkel. Talán ez azzal is magyarázható, hogy a szülők többségének idegen a virtuális világ. A szülők azt érzékelik, ha a gyermeküket fizikailag bántják az iskolában, de azt már nem, ha az interneten bántják. A tinik azt hiszik, hogy ha a zaklatót kitörlik az ismerőseik listájáról, az elégendő védekezés. De mi lesz azokkal a sérülésekkel, amelyet a fiatal a lelkében és a tudatában szenved el? Sok tinédzsernek ekkor külső segítségre is szüksége lehet. Ilyen külső segítség lehet például a Kék-Vonal szervezet. Ám a tinik előbb a barátokhoz menekülnek, nem a szüleikhez, és csak végső esetben keresik fel a szervezeteket.

Mit tehetünk a zaklatás ellen?

Szakemberek szerint a probléma csökkentése abban rejlik, ha a gyerek környezetében akad egy olyan megbízható felnőtt, aki meghallgatja, támogatja érzelmileg, és képes tárgyilagosan átlátni a problémát. A szülő feladata pedig az, hogy figyelemmel kísérje, hogy gyermeke mit csinál a szabadidejében, milyen honlapokat nyit meg, mit tölt le, mit tölt fel, illetve figyeljen rá és beszélgessen vele, hogy kikkel chatel, kikkel tartja a kapcsolatot az interneten keresztül, és világosítsa fel, hogy milyen veszélyek leselkedhetnek rá. Ma már nagyon sok olyan program van, amely bizonyos kulcsszavak beírásakor megtiltja, hogy egyes oldalakat megnyissanak. A szülő könnyedén megtanulhatja e programok kezelését és beállítását. Ehhez elengedhetetlen, hogy a szülő némi informatikai ismeretre tegyen szert.

A kutatás során kitöltött kérdőívek alapján a magyar gyerekek naivabbak, mint a nyugat-európai fiatalok, tehát több személyes adatot adnak meg magukról.

Az erőszak eszköztára az internetes visszaélésekkel bővült és csak kevés ilyen szabálysértő eset jut el a rendőrségre. Tehát sok esetben az áldozat elrejti a vele szemben elkövetett bűntényt, nem mondja el senkinek. A bejelentett internetes zaklatások száma alapján a probléma nagyságát nem lehet megállapítani.

Változik a világ. 1998-ban a szakértők azt hangsúlyozták, hogy a gyerekeket megrontja a televízió. 2000 után már az volt a téma, hogy milyen veszélyes a gyerekekre nézve az internet. Manapság meg már az okostelefonok által okozott veszélyekre hívják fel a szakemberek a figyelmet. A megoldás megtalálása mindannyiunk érdeke és világméretű feladat.

(KamaszPanasz)