A vérszegénység (anémia, anaemia) a vörösvértestek számának, illetve a vér hemoglobinkoncentrációjának csökkenését jelenti. Fontos tudni, hogy a vörösvértestszám nem mindig követi szorosan a hemoglobinértéket.

Tehát előfordulhat olyan eset, hogy alacsony hemoglobinkoncentráció mellett közel normális, vagy csak enyhén csökkent vörösvértestszám észlelhető, mégis manifeszt anémiáról beszélhetünk.

A vérszegénység nem egy önálló betegség, hanem mindig egy tünet, így észlelésekor további kivizsgálás szükséges a kiváltó ok tisztázására.
A leggyakoribb típusa az anémiáknak a vashiányos vérszegénység, amit vaspótlással jól lehet orvosolni, ám fontos tudni, hogy ez nem minden esetben jelent megoldást.

Lássuk, hogy milyen betegségek okozhatnak vérszegénységet és milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre!

Anémiák felosztása – mi okozhat vérszegénységet?

1. Vérképzés zavara: számszerűen nem képződik elég vörösvértest és ez okozza a kialakult vérszegénységet.

Milyen betegségek esetén fordul elő a vérképzés zavara?

• A vérképzés helyének, a csontvelőnek a betegségei és a vérképzésért felelős őssejt betegségei: aplasztikus anémia, mielodiszpláziás szindróma.
• Gyógyszerek, fizikai ártalmak következtében kialakuló csontvelő károsodás: bizonyos gyógyszerek (pl. kemoterápiás szerek), sugárterápia (mellék)hatásaként is kialakulhat anémia.
• Vashiány következtében kialakuló vashiányos anémia: elégtelen vasbevitel, felszívódási zavar, fokozott vasszükséglet (gyermekkor, terhesség, szoptatás), fokozott vasvesztés.
• Vasfelhasználási zavar következtében kialakult anémia: különböző krónikus betegségek (pl.: krónikus gyulladás, rosszindulatú daganatos betegségek).
• Vitaminhiány következtében kialakuló anémia: B12-vitamin, folsav hiánya által okozott megaloblastos anémia, vészes vérszegénység (anaemia perniciosa), illetve krónikus alkoholizmus, krónikus májbetegség.
• Eritropoetin (vörösvértest képződést serkentő hormon) hiánya: veseelégtelenség, bizonyos tumoros betegségek.

2. Fokozott vörösvértest-lebontás: a vörösvértestek áltagos élettartama 120 nap, de bizonyos betegségek esetén ez jelentősen lerövidülhet (’hemolízis’, korai vörösvértest szétesés), mellyel a vérképzés nem mindig tud lépést tartani, így anémia alakulhat ki.

Milyen betegségek esetén fordul elő fokozott vörösvértest-lebontás?

• Hibás szerkezetű vörösvértestek képződése, melyek élettartama rövidebb: sphaerocytosis, elliptocytosis, sarlósejtes vérszegénység, thalassemia stb.
• Autoimmun folyamatok, melyek károsítják a vörösvértesteket: vérátömlesztéshez kapcsolódó hemolízis, Rh-összeférhetetlenség, autoimmun hemolítikus anémiák (AIHA), szisztémás autoimmun betegségek.
• Külső ártalmak, melyek a vörösvértestek széteséséhez vezetnek: bizonyos gyógyszerek (pl. kemoterápiás gyógyszerek), fertőzések, fizikai vagy kémiai ártalmak, égés, mérgezések, anyagcserezavarok.

3. Vérvesztés: a szervezetben bárhol bekövetkező jelentős vérzés következtében is kialakulhat anémia (traumás sérülés, műtét, gyomor-bélrendszeri vérzés, nőgyógyászati vérzés ...stb.). A vérzéseket tovább fokozhatják – a betegek által gyakran szedett – különböző véralvadást befolyásoló gyógyszerek (vérlemezke összetapadást gátló gyógyszerek, vérhígítók).

Hogyan kell kezelni a különböző anémiákat?

Mivel az anémia mindig egy betegség tünete, így keresni kell a háttérben megbújó állapotot és törekedni kell a célzott oki terápiára. A kezelési módok tehát szerteágazóak, és az adekvát kezelés nagyban függ a kiváltó ok meghatározásától.

Amennyiben azonban szükséges, az oki terápia mellett, illetve az anémia okának tisztázásáig lehetőség van vérátömlesztésre (transzfúzió), ami az esetek jelentős részében csak „tüneti terápia”.

• Amennyiben valamilyen hiányállapot okozza a vérszegénységet, annak pótlásával az állapot orvosolható (pl. vas-, folsav-, vagy B12-vitamin pótlás). A pótlás történhet táplálékkiegészítők szedése révén, illetve a diéta oly módú átalakításával, hogy az étkezések többet tartalmazzanak a hiányzó elemből. A leggyakoribb ilyen „hiány-anémia” a vashiányos vérszegénység. Mivel lehetőség van a szervezet vasraktáráról információt gyűjteni egyszerű laborvizsgálattal, így célszerű hosszútávon csak akkor alkalmazni a vaspótlást, ha kimutatható a szervezet érdemi vashiánya. Fokozott vasszükséglettel járó állapot esetén (terhesség, szoptatás) megelőzésképpen is javasolható a vaspótlás. Vérzés esetén is szükséges lehet a vas pótlására, ezzel is elősegítve a hiányzó vérkészlet újratermelődését.
• Hormon (eritropoetin) hiánya esetén – ami leggyakrabban krónikus veseelégtelenség esetén fordul elő – lehetőség van az eritropoetin pótlására, mellyel segíthető a vérképzés.
• Hematológiai alapbetegség esetén komplex szakorvosi kezelés szükséges, mely magába foglalhatja akár a csontvelő átültetést is.
• Autoimmun eredet esetén az immunrendszert „elnyomó”, úgynevezett immunszupresszív terápiával lehet segíteni az alapbetegségen és anémián is.
• Manifeszt vérzés esetén sokszor szükséges vérátömlesztés. Gyakran látható krónikus vérzés a gyomor-bél rendszerben (pl. fekély, daganat esetén), nőgyógyászati szervekben (pl. rendellenes méhvérzés mióma, daganat miatt), melyek idővel jelentős vérszegénységet is eredményezhetnek. Bárhol legyen is a forrás, a legfontosabb a vérzés helyének pontos meghatározása és ellátása.
• Néhány esetben pedig elegendő csupán bizonyos életmódbeli tényezőkön változtatni: egészségesebb táplálkozás, mely tartalmazza a megfelelő vitaminokat, nyomelemeket; alkoholfogyasztás mérséklése.

Mindezek alapján látható, hogy vérszegénységet számos betegség, hiányállapot okozhat, melyeknek megvan a célirányos kezelési módja. Fontos a rendszeres laborvizsgálat – tünetmentes esetben is –, hiszen így időben, akár az anémia tüneteinek megjelenése előtt is észrevehető a kezdődő vérszegénység, hiányállapot és megtörténhet a szükséges kivizsgálás és kezelés.

Szerző: Dr. Tóth Sára Rebeka, belgyógyász szakorvosjelölt