Ez a cikk 5282 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Érkezett egy e-mail, a lenti tartalommal. Legalább 3 éve nem küldtem tovább semmilyen lánclevelet, azonban ennek ezoterikus kötődése, pikantériája és csipetnyi humora ezt megköveteli.
Istennel beszélget egy ember:
"Uram, szeretném megtudni, hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol."
Isten odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi az embernek, hogy betekintsen. A szoba közepén egy hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén egy nagy fazék, benne ízletes raguval.
Az embernek elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az asztal körül ültek csont soványak és halálsápadtak voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez. Mindegyikük elérte a ragus tálat és vett egy kanállal.
De mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk, nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket látva.
Isten ekkor azt mondta: "Amit most láttál az a Pokol volt."
Majd mindketten a második ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában.
Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála.
Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben.
De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
A szent ember ekkor azt mondja Istennek: "Én ezt nem értem! "
"Ó, pedig ez egyszerű" - válaszolja Isten - "ez igazából csak képesség kérdése. Õk megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. "
"A Pokol gyakran itt van a Földön."
Felmérés szerint az emberek 93 %-a nem küldi tovább ezt a levelet. Csak 7 % az, aki úgy érzi, megosztaná a kanalát másokkal is.
