Nehezedre esik kínos dolgokat a szüleid, a barátaid tudtára hozni? Nehezen tudsz nemet mondani, úgy érzed, ezzel megbántanád a másikat? Szeretnéd, ha te is számíthatnál a többiekre? Íme néhány, jól működő ötlet.

Sok a leckéd, a naptárad lassan megtelik a délutáni magánórákkal, s közben a barátod/barátnőd arra kér, hogy menj el vele ezt-azt vásárolni. Nyilván azt gondolod, hogy nem szabad a kérését visszautasítanod, mert akkor az illető biztosan megsértődik.

„Bocs, most nekem nem jó”

Ahhoz, hogy magabiztosan ki tudd mondani a nemet, először is nem árt gyakorolni. Gondolatban játszd el, mit hogyan szeretnél mondani. Figyeld meg a környezetedet, próbáld utánozni annak az embernek a viselkedését, aki magabiztosan, de nem agresszív módon közli a véleményét.

Ne bocsátkozz fölösleges, véget nem érő magyarázkodásokba: úgy tűnhet, hogy csak kifogásokat keresel. Fogalmazz lényegretörően. Sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy rengeteg tennivalód van, ahelyett hogy részletesen felsorolnád mi minden vár még rád. Engedélyezz magadnak egy kevés népszerűtlenséget is! Nagyobb tiszteletet vívhatsz ki magadnak, ha időnként képes vagy nemet mondani.

Legyél te a jobb barát

Mindig rendelkezésre állsz, hűségesen végighallgatod barátnőd siralmait, holott amikor te szorulsz segítségre vagy éppen meghallgatásra vágysz, a barátnőd valahogy sosem ér rá? Egy üdítő vagy egy csésze cappuccino mellett finoman, de őszintén mondd el neki milyen sokat jelent neked, hogy segítségére lehetsz, hogy legbensőbb titkait veled osztja meg, de úgy érzed, hogy az utóbbi időben egyoldalúvá vált a kapcsolatotok. Ez nem úgy hangzik majd, mintha te tökéletes lennél, miközben a másik meg egy önző szörnyeteg.

"Azt akarom, hogy segíts!"

Rengeteget tanulsz, s mellette számtalan más feladat is vár rád, holott a tesóid alig csinálnak valamit? Hiába sóhajtozol, csapkodod rájuk az ajtót – egymás szidásától még nem történik semmi változás. Ha az arcába vágod valakinek, hogy „te soha semmit nem csinálsz”, hogy „semmirekellő vagy” stb., csak a kritikát és a bírálatot fogja kihallani a szavaidból. Ha azonban „én-típusú” kijelentéseket teszel – pl. úgy érzem magamra maradtam, segítségre lenne szükségem stb. -, a kívánságod hamarabb célba ér.

Gondold előre végig, mit szeretnél mondani, nehogy a „te soha” típusú kijelentésekbe torkolljon a párbeszéd. Ha nem vádaskodsz, sokkal könnyebben kapsz pozitív visszajelzést.

„Anya, tudom, hogy segíteni szeretnél"

Kérlek, hagyd, hogy ezt most én csináljam!
Az édesanyád mindenbe beleszól, utasításokat osztogat? Győzd meg, hogy bizonyos dolgokban igenis te is tudsz felnőtt módjára gondolkodni.

Mondd azt a mamádnak, hogy szeretnél beszélni vele, s kérd meg, hogy hallgasson végig anélkül, hogy félbeszakítana. Őszintén fejtsd ki, mi az, amivel legjobb szándéka ellenére megnehezíti a dolgodat. Beszélj az érzéseidről, hogy azt érzed, semmibe se veszi a véleményedet, ha folyton meg akarja mondani mit tegyél. Ha nyíltan, de finoman kimondod, hogy tisztában vagy a hibalehetőségekkel, és saját hibáiddal is, az anyukád kevésbé fogja támadásnak vélni a szavaidat.

(OKT)