Kínai horoszkóp

Bíborcsillag horoszkóp - Rólad szól!

Fogantatási Naptár

Fogantatási horoszkóp

Rendezvényekre

Különleges jósdák, egyedi programok

Ajándékutalvány

Adj ajándékba segítséget!

Két Ösvény Tarot

Napi Tarot üzenetek - Kövesd itt!

A belső tűz - a prána

Közzétéve: 2009. 09. 29. Írta: Eknath Easwaran Forrás: részletek a Párbeszéd a halállal c. könyvbõl
Értékelés
Ez a cikk 5294 napja frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A tűzáldozat, amelyről Nacsikétasz beszél, nem külvilági szertartás. A tűz az élet tüze, szanszkritul prána. Gyakran fordítják lélegzetnek, mivel szoros kapcsolat áll fent a légzés és a prána között.
A prána azonban minden életfunkciónál alapvetőbb, anyagtalan erő. Jelenlétében összehúzódik és elernyed a szívünk, a tüdő részt vesz a be- és kilégzés munkájában, az agy értelmezi a külvilág ingereit, és kiadja a parancsot a megfelelő válaszreakcióra. Ha a prána elfogyott, hiába sértetlenek a szervek, az élet eltávozik földi porhüvelyünkből. A tűz tökéletesen kifejezi a prána lényegét, mert aki bővelkedik pránában, azt tüzes szenvedély, harci kedv, elszántság hevíti, és semmi nem tántoríthatja el kitűzött céljától. Akiben a prána tüze lobog, mindent elér, amit csak akar.



Az ortodox hinduknak ma is van egy szertartásuk, amelynek során két fapálca összedörzsölésével csiholnak tüzet, ugyanúgy, ahogyan valószínűleg évezredekkel ezelőtt ezt elődeik is tették. Az a szertartás azonban, amelyről Nacsikétasz beszél, csupán jelképes, nem az anyagi világban kerül rá sor. A belső tűz fellobbantásához két tűzcsiholó pálca szükséges: az akarat és önző vágyaink. A testi szenvedélyek, kivált a nemi vágy, a test üzemanyagai, olyanok, mint a Ferrariba való benzin. Ha azonban szenvedélyeinket akaratunk ellenőrzése alá vetjük, hatalmas életerő birtokába jutunk, amely több a pránánál: ezt a korlátlan mennyiségben felszabaduló, sűrített energiát kundalininek nevezik. A kundalini, koncentrált prána, olyan, akár a lézersugár. Finom-testünkben elraktározva szunnyad, amíg készen nem állunk arra, hogy felhasználjuk.

A legtöbbünkben ez a hatalmas erő észrevétlen szendereg. A kundalini, az az üzemanyag, amelyre szükségünk van az Önvaló felé vezető hosszú, viszontagságos úton. Mindaddig nem szabadul fel, amíg rá nem lépünk erre az ösvényre, nehogy haszontalanságokra tékozoljuk. Mikor azonban túllépünk érdekeink szűk körén, s magasabb rendű célokért kezdünk el hevülni, vakító tűz gyúlik ki tudatunk mélyén, lángra lobbantva elszántságunkat és lelkesedésünket. Minél inkább szükségünk van rá utunk során, tüzünk annál nagyobb lánggal ég, míg végül egész személyiségünket átformálja.



A fogantatás pillanatában valamennyien adott mennyiségű pránával jövünk világra, amely halálunkig kitart. Bizonyos értelemben ez a bankszámlánk, melyet nevünkre és örökségünkként nyitottak. Akkor nyúlunk hozzá, amikor akarunk, ha azonban elfogyott a vagyonunk, testünkben elapadnak az életerők, olyan kérlelhetetlenül, ahogyan a villany is kialszik, amikor az áramot kikapcsolják.

Élni annyit jelent, mint pránát költeni; nincs más választásunk. Azt azonban igenis megválaszthatjuk, mire fordítjuk készleteinket. A fizika különös és finom törvényei folytán nem a test, hanem az elme fogyasztja a legtöbb pránát. A látás fizikai aktusa például csak igen keveset használ el. Figyeljük azonban meg a rulett kereket leső játékost; szinte látni véljük, hogyan ömlik a prána sóvár tekintetéből. A mohó vágyak tágra nyitják érzékszerveinket, s a prána kilövell. A bőséges készletek nagyobb rugalmasságot, nagyobb erőtartalékot jelentenek az élet viszontagságainak és megpróbáltatásainak elviseléséhez. Bizonyos párhuzam adódik itt azzal, amit Dr. Selye János, a stresszkutatás kiváló úttörője "adaptációs energiának" nevez. Selye felismerte, hogy minden élő szervezet adott mértékben képes alkalmazkodni a környezet stresszhatásaihoz. Amennyiben egy kísérleti patkányt erős hideghatásnak tesznek ki, szervezete hamar megtanulja, hogy a táplálék hatékonyabb elégetésével és a bőrön át történő hőveszteség csökkentésével alkalmazkodjon az új környezeti feltételekhez. Ha egyszer ezek a mechanizmusok beindultak, a patkány hidegebb feltételekhez is képes alkalmazkodni, melyek között egy átlagos fajtársa elpusztulna. Vajon megfelelő táplálás esetén nem tudna-e a végtelenségig ellenállni a hidegnek? - tette fel Selye a kérdést. Különös módon azonban néhány hónap múlva a patkány ellenálló képessége csődöt mond, ezután már a legkisebb hőmérséklet-csökkenést sem képes elviselni. Hiába áll elegendő anyagi energiaforrás, kalória a rendelkezésére, ha valami más, az "adaptációs energia", elfogyott. Selye nem magyarázza a jelenséget, mindössze beszámol róla. A pránával azonban ugyanez a helyzet.



Az ember végzete az, hogy a magasban szárnyalva átlássa az élet egészét. Ehelyett mi történik: szinte valamennyiünk fennakad az elkülönülés hálóján. Einstein azt írja: "Az ember érzi az emberi kívánságok és célok jelentéktelenségét és azt a fenséges és csodálatos rendet, amely a természetben és a gondolatok világában megnyilvánul. Az egyéni létet börtönnek érzi, és a leendő összességét mint egységest és érthetőt szeretné átélni." Az én határa a bőröm, mindenki más azon túl van. Engem pedig nem érdekel más, mint az én kicsinyke szigete.

Einstein szavai tökéletesen leírják, mi is az a meditáció. A tudat kitágul, s eközben az elme is kitisztul. Sokévi meditáció után az ember szinte úgy érzi, hogy üvegfenekű csónakban suhan, s innen alátekintve pásztázza az elme mélységeit. Megfigyelhetjük a gondolatok születését, jóval azelőtt, hogy elérték volna a tudat felszínét, s így tetten érve könnyebb lecsendesíteni, átformálni a háborgó vagy negatív gondolatokat. Amikor valami erős szenvedély, mint a harag vagy a nemiség hulláma magasodik fel bennünk, s zavaró változások százai játszódnak le testünkben és elménkben, mindez ugyancsak kordában tartható. Mind közül a leghasznosabb fejlemény, hogy miközben a meditáló szándékait fontolgatja, a meditáció a lehetséges következményeket is megmutatja.
Forrás: részletek a Párbeszéd a halállal c. könyvbõl