Cicababák

Póda Erzsébet  2007.2.11. 17:19

Jellemzőjük, hogy feltűnően csinosak, dekoratívak -- és általában egy csúnya, kövér vagy öreg, esetleg nős pasi a partnerük, aki viszont minden esetben gazdag.

A márkás alsóneműboltba érkezik egy pár. Először a fiatal, harmincas nő lép be, utána az idős, ősz halántékú, tekintélyes pocakot viselő férfi. A nőn tenyérnyi miniszoknya, vagyont érő csizma és bunda, és csörömpölő ékszerek tömkelege. Nemrég jött a fodrásztól, vörös haja minden szála a helyén. Valószínűleg kozmetikusnál is volt: arckifejezését tetemes mennyiségű smink takarja. Az eladónőhöz fordul, és csipkés harisnyatartót kér, valamint a legdrágább harisnyából néhány különböző párat. Kényesen válogat, a nem tetszőt félredobja, majd amikor kiválaszt egy tucatra valót, hátraszól a pasijának: ez minden! Az eladó számláz, csomagol, majd átadja az árut a sminkes-bundás nőnek. Az átveszi, és már indul is kifele. Az öreg pasi szuszog, krákog – és fizet, majd a nőci után kullog.

A bútorüzlet lakáskiegészítőket árusító részlegébe feltűnő pár érkezik: a fentihez hasonló, csak sokkal fiatalabb nő, divatos öltözékben hosszú szőke hajfürtökkel, tömény parfümillattal. Kísérője alacsony, kövér, kopaszra nyírt negyvenes fiatalember. A nő válogat, majd kiválaszt egy szép tárgyat, és a férfihoz fordul véleményért. A férfi fintorog, fitymál, hümmög, és úgy dönt, hogy a másik (a giccsesebb darab) az, ami az ő lakásukba való. Ez így megy vagy fél órán keresztül. Miután az említett stílusból összeválogat jó párat, a nő arca egyre komorabbá válik. Próbál érvelni, hogy ízlésesebb tárgyak is vannak az üzletben, de a pasit ez nem érdekli. Öntelten nyugtázza saját döntését, miközben többször is megjegyzi: te nem értesz hozzá. A nő már majdnem sír, de a pasi hajthatatlan. A kasszánál fizet: egy rakás pénzt egy halom giccses lakberendezési tárgyért.

Az étterem előtt leparkol egy puccos autó. Kiszáll belőle a már említett típusú pár. A férfi megy elöl, maga mögött húzza szőke babáját. A nő hatalmas dekoltázsában három nyaklánc tenyérnyi érméi pihennek, miközben közszemlére bocsátott keblei zaklatottan hullámzanak. Az étterembe lépve a pasi foglal ülőhelyet, ő választja ki a menüt is. A szőke nő arca semmitmondó, tekintetét viszont riadtan kapkodja. Csak a hozzáértő szem veszi észre, hogy arcán és nyakán kék foltokat takar a vastagon felvitt alapozókrém meg a púder. Nem eszik, csak a salátából csipeget, miközben zord képű dagadt társa mindent felzabál. Miután végeztek az étellel, a férfi megfogja a darázsderekú nő kezét, és érzéketlenül vonszolja vissza az autóhoz.

De ismerek olyan fiatal lányt is, aki egy nős étteremtulajdonos dekoratív szeretője – ráadásul ez a férfi rendszeresen bántalmazza, és terrorizálja. Egy öreg szivarozó vállalkozót, aki bizonyos időközönként fiatal lányok társaságában jelenik meg a nyilvánosság előtt, és öntelten hangoztatja: a mai nők azokra a férfiakra buknak, akiknek nagy autójuk van és szivaroznak, mert a mai nők nem túl igényesek. Csinos középiskolás vagy egyetemista lányokat, akik nem a szüleik márkás autójából szállnak ki a kollégiummal szomszédos utcában, hanem egy-egy gazdag, öreg, de legalábbis idős férfi mellől. Konditeremben izzadó, light kólát iszogató, diétázó lányokat, akik nem tudnak ellenállni a rájuk vadászó gazdag pasiknak, vagy éppen mindent megtesznek azért, hogy azok közelébe kerülhessenek. Mindegy, hogy a férfi kövér, öreg, ráncos, visszataszító, erőszakos, durva, utálatos szokásai vannak vagy éppen nős – csak gazdag legyen...

Hajaj! Hol van már az idő, mikor az ember szerelemből választott magának társat?! Sóhajtanék fel, ha nem tudnám, hogy manapság is van ilyen, meg aztán a szerelem sem mindig jó tanácsadó. Azt viszont nehezen fogom fel, hogy ezek a szép (és nem is mindig buta) lányok miért „csapódnak” a csúnya, de még csak nem is széplelkű, öntelt és beképzelt figurák mellé. Akik mellett nagyon sokszor szenvednek, kínlódnak, annak ellenére, hogy el vannak halmozva szinte minden földi jóval. Persze értem én: különbözőek vagyunk, különböző igényekkel. Manapság az értéket nem az értelmes, nemes, szép dolgok jelentik, sokkal inkább a pénz és a hatalom. De azért mégis…

Igaz, Quasimodo is csúnya volt, mégis regényhős, később még filmsztár is vált belőle. Persze ő egy tisztalelkű, érzékeny nyomorék volt. Vajon meddig jutott volna a karrierjében a nőknél, ha nemes tulajdonságai híján inkább sok pénze, vagyona, céhei netán politikusi széke is lett volna…?

Hozzászólások

@

Küldés