A „sexting" fogalma körülbelül 2005 táján került be a köztudatba. E szó (mely a „sex", illetve a „texting" szavak összevonásából jött létre) szorosan kapcsolódik a mobilkommunikációt gyakorlatilag elsődleges kifejezési, kapcsolattartási formának tekintő tizenéves korosztályhoz, akik a mobil eszközök egyre bővülő lehetőségeit arra használták ki (Ó, minő fertő! – mondaná a múltba révedő, az ifjúságot gyűlölő Aport Péter), hogy szexuális tartalmú szöveges, illetve képes, mozgóképes üzeneteket küldjenek egymásnak. Ez már eleinte is felháborította a prüdériára hajlamosakat, amikor kiderült, hogy kislányuk azt írja Joe-nak: szombaton lefekszünk egymással, de az igazi botrány az MMS-küldéssel, valamint a videók átadásával robbant ki, ugyanis megszaporodtak a kihívó viselkedésű, hiányos öltözetű lányokat–fiúkat mutató üzenetek.
Az elmúlt években aztán már se szeri, se száma a botrányoknak. Ez legfőképp az angolszász államokra, Ausztráliára és Új-Zélandra, valamint az Egyesült Államokra és Nagy-Britanniára jellemző, hiszen ezekben az országokban vált trenddé a „sexting" leghamarabb. Ezekben az államokban a gyermekvédő ligák szerint a fiatalok egyötöde küld ilyen üzeneteket, s – a tudatlanok – nem mérik fel, hogy bűncselekményeket követnek el.
S ez valóban veszélyes tevékenység. Hiszen amíg az intimnek szánt fotókat csak a két érintett ismeri, nem történik semmi, ám mivel digitális anyagokról van szó, melyeket könnyű másolni és terjeszteni, igen gyakran az interneten kötnek ki – néha felelőtlenségből, néha gonoszságból, néha véletlenül stb. S ettől kezdve komoly a helyzet, belép a képbe a rendőrség. A felelőtlenségre egy példa: egy épp 18 éves amerikai diák kapott a belé fülig szerelmes 16 éves barátnőjétől egy sorozat képet, ahol a lány meztelenül pózolt, ám ezeket a fotókat a csajára büszke fiú megosztotta másokkal is, s persze az lett a vége, hogy a képek felkerültek az internetre. A fiút öt év felfüggesztett börtönre ítélték Floridában, emellett – s ez Amerikában az igazi büntetés – felkerült a „szexuális ragadozók", a társadalom által mélyen megvetett, adatbázisokban regisztrált, kiközösített csoportjába, ahol a pszichológiailag végletesen beteg, aberrált, gonosz, lelkiismeret nélküli, esetleg a pedofília betegségében szenvedő emberek is szerepelnek.
S ez az Egyesült Államokban komoly gondot okoz, hiszen a kamaszos „meggondolatlan tettek" miatt ezek a fiatalok több államban automatikusan felkerülnek a szégyenlistákra, melyeket a legtöbbször az interneten is lehet követni – számtalan olyan térképes alkalmazás található a neten, ahol a „Van-e pedofil a szomszédomban?" kérdésre kaphatunk kimerítő választ. Igaz, csak bélyegek látszanak, arról ezeken az oldalakon nem lehet olvasni, hogy az illető ténylegesen mit követett el, csak egy rövid leírást a bírósági ítéletre alapozva.
Megesik az olyan is, mint a pennsylvaniai Marissa Millerrel, aki 12 éves volt, amikor ilyen „sexting" fotókat küldött barátjának, bár a kislány csak viccnek gondolta az egészet, még nagyon messze állt a szexualitásnak akárcsak a felfogásától is, ráadásul e képek láthatóan nem meztelen képek voltak: melltartókat próbálgattak, és ezzel szórakoztak – a lány édesanyja is úgy véli, hogy belemagyarázás a szexuális tartalom, s Marissa butaságot csinált talán, de nem bűnöző. Az esetben érintett ügyész viszont úgy véli, nem lehet szó nélkül elmenni a „sexting" mellett, még akkor sem, ha viccnek szánták, mivel az így készült képek, videók igazi visszaélésre adhatnak lehetőséget.
A hasonló történeteket átélő rémült szülők egy része is hasonlóképpen vélekedik: nem attól félnek, hogy bűnelkövető a gyerekük, hanem attól, hogy a nyilvánosságra került képek miatt esetleg bűnözők áldozatai lesznek a gyerekek.
