A Bach-virágterápia XX. századi megjelenése új fordulatot hozott a betegségek szemléletében és a növények gyógyító erejét használta fel. Rámutatott, hogy a virágok belső rezgései segíthetnek minket az öngyógyításban a test-lélek-szellem harmóniájának megteremtésével.

A gyógynövények újrafelfedezése 

Dr. Edward Bach angol orvost módszere kidolgozásában a hagyományos európai akadémiai gyógyítás gyakorlása mellett a sorsszerű véletlen segítette.

Húszévesen, 1913-ban nyert felvételt az orvosi egyetemre, melynek elvégzése után a londoni baleseti sebészeten helyezkedett el.

Egy év múlva kiábrándult a sebészetből, és élete végéig az orvostudomány egyik legdurvább ágaként tekintett korábbi hivatására. Inkább bakteriológussá képezte magán, de munkássága ezen a területen sem bizonyult hosszú életűnek.

1917-ben rákot diagnosztizáltak nála. Megpróbálták a daganatot eltávolítani, de nem sok sikerrel jártak. Orvosai alig három hónapot jósoltak haláláig. Ekkor érkezett el élete valódi fordulópontjához. Elfordulva az eddig tanultaktól a homeopátia tanulmányozásába kezdett, és a „valódi gyógyítás” lehetőségét kereste. Szellemi tanítómesterei Hippokratész, Paracelsus és a homeopátia megteremtője Samuel Hahnemann voltak. Azonosult nézeteikkel, mely szerint betegségek nincsenek, csak beteg emberek.

 Lélekgyógyítás természetesen

Úgy vélte, betegségeink hátterében valamilyen negatív lelki ok, érzelem, gondolat áll. Legyen az tudatos vagy tudatalatti az energia szabad áramlását akadályozó blokkot hoz létre szervezetünkben, felborítva ezzel annak harmonikus működését.

Ha ez a felborult egyensúly tartós, akkor előbb vagy utóbb a test jelezni fog, és megbetegszünk. Ahogy ő fogalmazott: „Csak akkor válunk érzékennyé külső befolyásokra, ha engedjük, hogy belénk lopózzon a kétely, a depresszió, a döntésképtelenség vagy a félelem. Ez a betegség mögött álló valódi ok, egyedül ez bír fontossággal: vagyis a beteg lelkiállapota, s nem testi kondíciója számít."

Elvonulva a világtól az erdőket, mezőket járta. Észrevette, hogy bizonyos növények rezgése megfelel az adott lelki problémák rezgésszámának. Kutatásai alapján rendszerbe foglalt 38 gyógyító virágot és tipikus negatív érzelmet, amiket végül 7 csoportba osztott.

Ezek a csoportok:

• a félelem,
• a bizonytalanság,
• a jelen történései iránti érdektelenség,
• magányosság,
• más emberek elképzeléseivel és a külső hatásokkal szembeni túlérzékenység,
• kétségbeesés,
• mások boldogulása miatti túlzott aggódás.

Ötvözte a homeopátia alaptézisét, miszerint a hasonló képes gyógyítani a hasonlót, saját megfigyeléseivel. Bach szerint a virágeszenciák és testünk bizonyos hullámokat, rezgéseket bocsátanak ki. Ha lelki problémáinkat ellentétes pólusú, de azonos rezgésszámú eszenciával kezeljük, megszűntetjük testünk energiablokkjait.

Mindig a test-szellem-lélek hármas egyensúlyára kell törekednünk. A test energiája biztosítja a szellemen keresztül áramolva az egységhez tartozást, a lélek pedig a szellem megnyilvánulását.

Röviden: úgy tekintett a betegségre, mint a lelki egyensúly felborulására, amit ha újból megteremtünk, létrejön a fizikai gyógyulás is.

 A virágterápia és a tizenkét karakter

Különbséget tett és nagy hangsúlyt fektetett Dr. Bach a pillanatnyi érzelmi szituáció által kiváltott betegségek, az egyén alap beállítottsága, valamint az életciklust meghatározó problémák között. Ezek alapján sorolta típus- és segítőgyógyírek osztályába az eszenciákat. Tizenként emberi karaktert és típusgyógyírt ismerünk, melyek az asztrológiai jegyek alapján csoportosulnak.

Sokan erős kapcsolatot vélnek felfedezni a zodiákus kör és a virágterápia között, ami azonban csak részben igaz. Az asztrológia kevéssé befolyásolja a virágterápiát, Bach maga így nyilatkozott erről: „Az asztrológusok túlzott jelentőséget tulajdonítanak a planétáknak: ha megmaradunk saját személyiségünknél, hűek maradunk magunkhoz, akkor nem kell félnünk sem a külső befolyásoktól, sem a bolygóerőktől.”

 „Gyógyítsd tenmagad!” 

Korában példa nélküli módon vallotta, hogy a laikusoknak is hozzáférhetővé kell tenni a gyógyszereket, mivel minden ember a saját egészségéért a felelős. Dr. Bach orvoskollégái nem lelkesedtek elveiért. Nem voltak hajlandóak tudomást venni új felfedezéseiről, még működési engedélyét is be akarták vonni.Tették ezt annak ellenére, hogy laboratóriumi vizsgálatokkal bizonyította módszere hatékonyságát. A szakma ellenzésével mit sem törődve egyre többen érdeklődtek az új kezelési eljárás iránt.

Bár korábban is alkalmazták a növények gyógyító erejét Bach gondolkodásmódja merőben új volt. Korábbi munkatársainak elutasításai csak megerősítették hitében, hogy módszerét közkinccsé tegye. Felfedezéseivel az egyszerű emberek felé fordult, tanulmányait a laikusok számára is elérhetővé tette. Életcélja lett, hogy mindenkit segítsen a saját sorsáért való felelősségvállalásban. Mindenkit buzdított a növények megismerésére, a saját virágesszenciák összeállítására környezetéből.

Vetró Rita