Izé

"A nevem Tucker Max, és egy seggfej vagyok. Mindig a lehető legrosszabbkor vagyok képes csúnyán lerészegedni; figyelmen kívül hagyom a társadalmi normákat; kiélem az összes vágyamat; nem törődök a tetteim következményével; kigúnyolom az idiótákat és a pozőröket; több nővel fekszem le, mint amennyi biztonságos vagy ésszerű lenne; és általánosságban is úgy viselkedek, mint egy őrjöngő faszfej. De egy nagyon fontos dologgal mégiscsak javára szolgálok az emberiségnek: a kalandjaimat megosztom az egész világgal."

Így mutatkozik be honlapján az online irodalom legkifinomultabb humorú alkoholistája, akinek nyomtatásban megjelent kalandjai előbb bestsellerré váltak, majd film is készült belőlük.

IGAZ TÖRTÉNET!!!! Egy jó életből, csak jó filmet lehet csinálni, Én mondtam. Lehet idézni. :D

Imdb | Kritika a könyvről

(Szerintem egy brekkencs simán. ;) - bungle)

Te lottózol? Ha nyernél, mire költenéd a jelenleg ~1.2 milliárd Ft nyereményt?

Beleillene ebbe a videóba. :)

A verseny három percig tartott és a 3mm-nél vastagabb szeletek nem számítottak bele a végeredménybe. Tehát a kérdés az, hogy szerintetek a győztes hány szabályos karikát szabdalt le a három perc alatt? Tippek jöhetnek a kommentekhez.

...legalábbis az állatvilágban, ahol nem ritka hogy az élősködők teljesen átveszik gazdájuk fölött az irányítást, a szó szoros értelmében élőhalottakká változtatva azokat. És hogy miért jó ez nekik? A parazita célja ezzel legtöbbször vagy az, hogy a kiszolgáltatott gazdát felhasználja utódai túlélésének maximalizálásában (pl. azok zombi-testőreként vagy dajkájaként), vagy hogy a gazda viselkedését olyan irányban befolyásolja, hogy azt könnyebben találhassa meg és fogyaszthassa el a soron következő, ún. végleges gazda, amiben aztán a parazita kifejlődhet és ivaréretté válhat. Az alábbiakban erről láthattok egy remek kis összeállítást (bungle ajánlásával ;) ), kezdve a hangya-agyevő púposlegyektől, a csótányok menekülési reflexét kikapcsoló Ampulex-darazsakon és a hím tarisznyarákokból „transzvesztitát” csináló kacslábú rákokon át a személyes kedvencemig, a Leucochloridium paradoxum nevű laposféregig, amelynek lárvái csigák tapogatójában telepszenek meg, és színes, húsos, pulzáló kis „szarvacskákká” változtatják azokat, így tévén kívánatossá a csigákat a madarak számára, amelyek beleiben aztán a lárvák felcseperedhetnek.