Izé

Nos igen. Az oktatási rendszer átalakítását ott kellene kezdeni, hogy elhajtani a francba a sok alkalmatlan tanárt mindenféle végzettésg és tudományos cím mellőzésével, átalakítani a tananyagot a mai kornak megfelelően és persze a miniszteri vagy álomtitkári vízfejet erőteljesen leépíteni.

Egy teknőssel azért nem is lehet olyan mély kapcsolatot kialakítani, nem csak az "érzelmi kifejezőképesség" hiánya miatt, hanem mert egyszerűen nem olyan fejlettek agyilag mint egy magasabb rendű emlős, de még ők is tudnak kötődni a gazdájukhoz (amit szintén nem gondolna senki, amíg meg nem tapasztalja, ezért hoztam fel példának). Egy lóval, nyúllal, disznóval, macskával viszont "teljes értékű", a kutyához hasonló kapcsolata lehet kialakítani, ha hajlandó elég energiát belefektetni az ember. A láncon / ketrecben tartott, elhanyagolt, elvadult kutyák ugyanúgy csak "állandóan esznek, szarnak, illetve alkalomadtán bagzanak, és ebből áll az életük"...a gazdán is múlik, hogy minek tekinti az állatát, mit hoz ki belőle. (Ugyanez igaz az embertársainkkal való kapcsolatainkra is, de ezt most hagyjuk, mert messzire vezetne.)
Szóval nagyon jó, ha neked az a tapasztalatod, hogy a kutyák érzelemgazdag, okos teremtmények, és a macskákról is hasonlóvá kezd válni a véleményed, mert ez azt jelenti, hogy sokat foglalkozol velük, és rászánod az időt, energiát, hogy megismerd őket. :) Nem véletlen, hogy vannak emberek, akik akár ugyanazzal az állattal is képtelenek megtalálni a közös hangot, képtelenek kezelni, míg mások remekül elboldogulnak velük, és vannak, akik olyan állatfajok egyedeit is bámulatos dolgokra rá tudják venni, akikről mindenki azt hiszi, hogy nem lennének képesek ilyesmire. Ez az emberen is múlik, egyrészt intelligencia, másrészt ösztönös tehetség, nyitottság kérdése. A más fajokkal ápolt kapcsolatod mélysége tehát a te érdemed, az állatok "csak" az "alapanyagot", önmagukat adják, ők (a faj fejlettségétől függő korlátok között) mindig nyitottak, ha megfelelő módon közeledik hozzájuk valaki. :)

Én nem kamera lencséjén keresztül látom a világot, mégis ezernyi fotó van az állataimról, akármit csináljanak. Nem igényel alkalmanként 5 percnél több időt... és hogy miért teszem? Mert imádom őket és ami a legrosszabb, hogy nem élnek örökké... olykor viszont jó visszanézni ezeket a dolgokat.


Szerencsétlen kutya 0:42-nél csak szeretné élvezni a havat, ha az idióta gazdája nem nézné őt 3 éves kisgyereknek...

eszembe jutott régebben mi is milyen jókat bunyóztunk. mi állandóan a mortal kombatból képzeltük valakinek magunkat. egyik haverom ki is rúgta a testvére fogát. voltak sírások is. nem haltunk meg. élünk és virulunk. nagyon király volt:)

Hívjátok Jackson Galaxy-t!

Ha jól emlékszem ilyesmi módon halt meg 1-2 éve egy kislány Mo.-on :\ lehet, hogy gyorsabban ment, lehet, hogy nem, de basszus, itt is sülhetett volna el simán rosszabbul..tudom, nem történt meg, nincs ha. De ha mégis megtörténik és még videóra is veszi..

Jó, jó nem kell leszedni a fejem! Csak mondtam....

http://www.amazon.com/gp/product/B000GUTJRY/ref=as_li_ss_tl?ie=UTF8&camp=1789&creative=390957&creativeASIN=B000GUTJRY&linkCode=as2&tag=interfacts0b-20