Izé

Dr. Wallach egy igen népszerű orvos Amerikában, akit 1991-ben Nobel-díjra jelöltek.
"Nagy örömömre szolgál, hogy találkozhattam Önökkel. Én egy farmon nőttem fel, St. Louis nyugati részén. Az 50-es években elkezdtünk marhákat tenyészteni. Ha ismerik a  marhatenyésztést, bizonyára tudják, hogy a profithoz vezető egyetlen út önállóan megtermelni a kukoricát, a szójababot és a szénát. A malomban megőrölték ezeket, és rengeteg vitamint és ásványt adtak hozzájuk, így készült a marhatáp. Hat hónap múlva a marhákat piacra lehetett vinni. Gondosan szelektáltuk őket, a legjobb egyedeket magunknak hagytuk. Az az érdekes, hogy miután ennyire gondosan, saját kezűleg készítettük a marhatápot, képzeljék el, sosem szedtünk semmilyen ásványt és vitamint. Pedig fiatalok voltunk, és legalább 100 évig akartunk élni fájdalom és betegség nélkül."

Autóból sosem elég - valószínűleg ez lehet egyik jelmondata Hassanal Bolkiah-nak, a brunei szultánnak. A vagyonát kőolajból és földgázból gazdagító dollármilliárdos évekig a világ leggazdagabb emberének számított, sőt ma sem éhezik. 531 Mercedes, 367 Ferrari, 362 Bentley, 185 BMW, 177 Jaguar, 160 Porsche, 130 Rolls-Royce, 20 Lamborghini és sok más exkluzív autó parkol garázsaiban. Autóinak listáját megnézheted itt.

Szerintetek melyik a borzalmasabb, ez vagy a magyar induló (Compact Disco)?

Alex Hope (valami noname valutaseftelő kis köcsög bankár) minden idők talán legvastagabb italszámláját hozta össze a liverpooli PlayGround Nightclubban: 204 ezer angol fontot, azaz valamivel több mint 72 millió forintot fizetett a görbe éjszakáért. A szervizdíj önmagában 6,5 millió Ft volt, ehhez képest a pussy tétel (ez vajon mit takarhat? ;)) volt a legolcsóbb.

Svájcban a kenyérgabona 4/5-e Indiából származik, abból az országból, ahol százezrek éheznek; a francia halkereskedők azt mondják, az ipari módszerrel fogott tenger gyümölcse nem evésre való, hanem eladásra; Romániában 50 centes órabérért dolgoznak az asszonyok a hagymaföldeken, amelyet távoli országokba szállítanak tovább; Spanyolország legnagyobb üvegházas agrárvidéke nagyobb mint Luxemburg és Hollandia együtt - a világban mégis 5 percenként hal éhen egy gyermek. A világ élelmiszertermelése és az élelmiszer elosztása katasztrofális szintre jutott. A 3000 kilométerről importált paradicsom olcsóbb mint a hazai; az ásványvíz ugyanolyan kereskedelmi értéket képvisel mint bármely más termék; a legtöbb élelmiszert szójával dúsítják. Hová vezet ez a folyamat? Az emberiség élelmiszerellátása nem több mint néhány tucat multinacionális cég versengésének színtere?