Izé

8 randitipp milliomosokra utazó nőknek

Új-Zéland Északi-szigetén keres társat az egyik háziorvos évi 190 ezer angol font fizetéssel, három hónap fizetett szabadsággal, ráadásul hétvégén és éjszaka sem kell dolgozni.

San Franciscóban és a szilíciumvölgyben forgattunk arról, hogyan működik a világ legdurvább versenyszférája, ahol a nyertesek szupergazdagok lesznek, a vesztesek pedig földönfutók.

Van ilyen ember, és ez most nem poén, nem kamu. Nem lájkvadászat. Milyen lehet az élete? Van neki valódi élete a Facebookon kívül? Mi lehet ott? Sivárság. Mit tesz a fotóival? Mit? Megnézi. És? Megmutatja egy embernek? Kettőnek? Kinek? Nincs jelen az igazi valóságban, nincs szerepe, nem jut levegőhöz. Kénytelen elfoglalni magát valamivel. Na, de mivel? Kimegy a természetbe. És? Egyedül nézelődik ott úgy, hogy egy fotót nem posztol sehová? Akkor ott sem járt. Ki hiszi el neki? Ő maga sem hiszi el az életét. Nem tudja visszakövetni, mi volt vele például egy éve. Főz magának valami kaját. Nagy dolog, mondhatom. Kimeri a tányérba, le nem fotózná, mert minek, és komótosan megeszi az egészet. Volt, nincs, de leginkább sosem volt, mert hol a dokumentáció?

Részlet a hétfői Laár Andrással készült interjúból:
- Na és mi a helyzet Edebede bácsival és a beteg meséivel?
- Hát nem ciki? Jön Edebede bácsi ezzel a mézédes, behízelgő stílusával, hogy „szeeervusztok gyerekeeek”. Kiráz tőle a hideg! Nem ugyanilyen, amikor valaki elmegy egy mondvacsinált gyerekünnepségre, és azt mondja, hogy ő a mesemondó? Ugyanezt játssza el, csak önmagát komolyan véve. [...] A gyerekek körüli ilyen tutujgatásos tötyörgés sokszor teljesen hideg, és nincs is mögötte semmi. Na, hát erről szól Edebede bácsi. 

Hatalmas! :DDD