Izé

(Csak nem innen lopták az ötletet? ;) )

Ő Péterffy Tamás, vagy ahogy a világ ma ismeri, Thomas Peterffy. 21 évesen, 1965-ben emigrált az USA-ba, mindenféle angol nyelvtudás nélkül. Ma a világ 189-dik leggazdagabb embere, becsült magánvagyona 5 milliárd dollár. Dollármilliókat költ annak a hirdetésnek a sugárzási költségeire a CNN-en, a CNBC-n és más csatornákon, melyben arra buzdítja az amerikaiakat, hogy szavazzanak a republikánus jelöltre, Romneyra. "Amerika gazdagsága a sikerre vágyó emberek igyekezetéből születik. Ha rosszat mondunk és állítunk erről a motivációról, erről az ösztönző vágyról, akkor megfosztjuk az országot attól a gazdagságtól, amely a rászorulókat segíteni tudja. Igen, az (egyenlősdi ál-)szocializmusban a gazdagok szegényebbek lesznek, de a szegények még szegényebbek, mert az emberek elveszítik a motivációt arra, hogy keményen dolgozzanak és munkahelyeket teremtsenek."

Áhh, mit találtam! :D Közismert népnevelő (vagy inkább nép-lenevelő) dalocska a testmozgás fontosságáról. (Azért az az üzemi gyakorlatozás hátborzongatóan emlékeztet egy kínai propagandafilmre...) Van itt olyan, akinek tényleg kellett erre (vagy más buzdító nótára) ugrálnia reggel a munkahelyén? :D (Asszem, manapság seggbe lenne rúgva egy ilyen ötletért a HR-es...) Szerintetek jó ötlet ez, vagy a testmozgás (illetve tespedés) mindenkinek magánügye?

+ a következő blogbejegyzés is hasonló: Nem is olyan óriási a munkavállalási kedv

Nektek mi a tapasztalatotok, akár munkvállalói, akár munkaadói oldalról?

A Facebookon a magánszemélyek bejegyzéseit az ismerőseiknek átlagosan 12 százaléka látja, a többiekhez sosem jutnak el. Mivel amúgy sem megy túl jól a Facebook szekere (a Google minden felhasználója után két és félszer annyi bevételhez jut), most azt tervezik, hogy aki fizet, azt biztosítják arról, hogy az üzenet célba ér. Az ötlet működhet, de visszafelé is elsülhet: könnyen lehet, hogy a fizetni nem akaró többség csalódik, felébred Csipkerózsika-álmából és rájön, hogy valójában senki nem kíváncsi rá és hiába naplózza nyilvánosan életét, ugyanaz a három ember figyeli, akikkel egyébként is nap mint nap találkozik otthon vagy a munkahelyén.

Ha esetleg ismerős valakinek egy hasonló párbeszéd, most már ő is tudja, mi ennek a "hivatalos" pszichológiai elnevezése. ;)

(Egyébként meg ez a többség számára valószínű érdektelen post 0 várható kommenttel, kérjük jobbra haladjanak tovább...)

És nem csak 1 napon dolgozna meztelenül, mint itt... :)

Nem őket féltem, hanem a valószínűleg ezentúl ciklikussá váló hitel- (és várhatóan tőzsde) válságok miatt a saját munkahelyeinket és nyugdíjainkat.

Videó a folyamat gazdasági hatásairól.

A kép innen származik (mellesleg témába vágó, Amerika se paradicsom mindenkinek).